3429 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. szeptember 7. | Jam

One-Man Show - Panic! At The Disco lemezkritika

Copyright:

Panic! At The Disco – Pray For The Wicked (2018) | Brendon Urie egyedül maradt a Panic! fedélzetén, de szerencsére nem esett pánikba (bocs…), hanem pár ráérős hónapjában és a Broadway-szereplésének szünnapjaiban összehozta a banda hatodik lemezét. Ami igazából már nem is banda, hanem egy szólóproject, de ez mit sem von le az értékeiből, sőt, felsrófolja őket a tudat, hogy nagyrészt ez az egész egyetlen ember műve.

Brendonnak mindig is volt egy egészen teátrális látásmódja és az előadásaikat gyakran teletűzdelték színdarabokba illő kellékekkel és jelenetekkel. Most viszont, hogy a főhős főszerepet kapott a Broadway-n és egyedül maradt a bandában, senki sem gátolta meg abban, hogy kimaxolja a drámai belépőkben és magával ragadó előadásokban rejlő lehetőségeket, elég csak a Say Amen (Saturday Night) klipjét vagy éppen élő performanszát meglesnünk, amit a banda a The Ellen Show-ban adott pár hónapja. Egyből nyilvánvalóvá válik, hogy erre a lemezre bőven hatott Urie elmúlt egy-másfél éve, hát még ha végigpörgetjük a korongot, egyből rájövünk, hogy gyakorlatilag egy komplett színdarab soundtrackjét hallgatjuk.

Nyilvánvaló, hogy a banda sosem csinálta meg kétszer ugyanazt a lemezt, mindig változtak és igyekeztek lépést tartani a zeneipar változásaival (talán néha diktálni azt, de azért nem túl markánsan…), s noha ez sokszor csak kétségbeesett kapálózásnak tűnt a fennmaradásért vívott harcban, mára talán megvilágosodott, hogy igazából ez egy fejlődési folyamat volt. Egy olyan folyamat, melynek a végén ott a Pray For The Wicked, ami szórakoztató, kellemes, élvezetes, dúdolható, szerethető és néha talán kicsit sok is egyben, de mindenképpen a pozitívumok mérlegnyelve tapossa a földet.

Az előzetesen kihozott, albumot kezdő dalpáros egyből kétvállra is fekteti a hallgatót, hiszen a (F*ck A) Silver Lining és a Say Amen (Saturday Night) talán a lemez legerősebb dalai is egyben. Össze is roskadtam egy kicsit, hogy mi lesz a maradék kilenc trekkel, de szerencsére Brendon volt annyira rutinos zeneszerző és szövegíró, hogy sikerült kellő mennyiségű változatosságot szuszakolnia a mára már mindenféle rockot nélkülöző popzenéjébe. Aki arra számít, hogy a szemfestékes, festett körmű emo/punk visszatér, azt el is tántorítanám a korong végighallgatásától, mert ez már bőven nem az fesztivál, amire számítana az ember. Vonósok és fúvósók masszív előtérbe helyezése, zongora és szintikíséretek végig, effektekkel eltorzított dobok és vokálsávok, gitár meg szinte sehol? Jah, és ez az egész baromi jót tett mind a lemeznek, mind Urie-nak, hiszen élőben mindenféle fókusz már csak rá fog vetődni innentől kezdve (nem mintha eddig nagyon osztozott volna a rivaldán…), felvételen pedig el tud minket varázsolni a szövegek szatirikusan megfogalmazott vallomásaival és önreflektálásaival, valamint az instrumentális rész apró ötleteivel. Különböző korok hangszerelései férnek meg egymás mellett a lemezen, itt egy kis Justin Timberlake érzet, ott egy kis Robbie Williams, amott Elvis is megelevenedik pár momentumra (a The Overpass rohanására gondolok, bár az új Missin Impossible filmbe is beférne egy-egy akció alá), megint máshol mintha Fall Out Boy-t is hallgatnánk, de Urie hangja mégis összetartja az egészet egy egységes, szerethető masszává. A végén pedig megjön a ballada, ami tökéletes befejezést biztosít a mindössze 34 perces utazásnak, hogy aztán kezdődjön az egész elölről, mert úgyis meghallgatod még egyszer, hiszen egyszer kevésnek bizonyul, annyi minden van benne.

Összességében én baromira élveztem hallgatni a Pray For The Wicked-et és csakis pozitívan tudok a jövőbe tekinteni, hiszen nem hinném, hogy innentől stabil felállást fogadna maga mellé Brendon, tehát a kitaposott ösvényen lehet is haladni tovább. Ha két-három év múlva kapok egy hasonló korongot, én máris kenyérre leszek kenve.

A MyMusic értékelése: 9/10

Tracklist:
01 – (F*ck A) Silver Lining
02 – Say Amen (Saturday Night)
03 – Hey Look Ma, I Made It
04 – High Hopes
05 – Roaring 20s
06 – Dancing’s Not A Crime
07 – One Of The Drunks
08 – The Overpass
09 – King Of The Clouds
10 – Old Fashioned
11 – Dying In LA

Jam
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

2020. június 2.

Kivirágzás | Hayley Williams

Hayley Williams – Petals For Armor (2020) | Sokan azt gondoltuk, hogy az After Laughter-rel Hayley helyretette a dolgokat az életében és a lelkét gyötrő démonoktól megszabadulva végre visszatérnek a klasszikus hangzáshoz és a sodró lendületű poppunk dalokhoz a Paramore-ral. Ez a remény még mindig él, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna, hiszen Hayley-ben még volt egy szólólemez, ami a belső utazás és a pop egy teljesen más árnyalatát mutatja meg, mint az AL. Tovább

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky