3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. július 6. | Jam

Elszállni... Deftones lemezkritika

Copyright:

Deftones - Gore (2016) | A modern metal egén horgonyzó, magányos zászlóshajó a Deftones, hiszen abban az alternatív zenei stílusban, amelyben tevékenykednek, mindenképpen világelsők. Az, hogy senki más nincs mellettük ebben a stílusban, az már egészen más kérdés. Az viszont tagadhatatlan, hogy minden egyes megjelenéssel magasabbra tették a lécet. Eddig.

A Diamond Eyes (2010) és a Koi No Yokan (2012) után eléggé sokat kellett várni az új anyagra, amiből arra következtettem, hogy nyilván az utolsó, rajongói és kritikai oldalról egyaránt mézben fürösztött anyagot felül kell múlni valamivel. Aztán jött Stephen Carpenter (gitár) kiakadása, hogy ő nem akar ezen a lemezen szerepelni, mert nem tetszik neki, amerre az egész banda, a hangzásvilág és a dalok tartanak. No, itt ijedtem meg nagyon. Aztán megjött a lemez, kiéhezett hiénaként vetettem rá magam - hátha Carpenter kiakadása csak okos marketingfogás volt - és rá kellett jönnöm, hogy ez most nem az a Deftones. Legalábbis nem teljesen...vagy már csak egy kicsit...vagy valamennyire még talán, de az sem biztos.

Az van, hogy elmentek a srácok egy kicsit ebbe az experimentálisabb irányba (dehogy kicsit, nagyon!), amely ugyan nyomokban eddig is tapasztalható volt, viszont kellően egyensúlyozva voltak a földbe döngölős, erősebb, riffesebb, metalosabb részekkel, amelyek most eléggé vissza vannak szorítva. A Doomed User a főkolompos az ellensúlyban, de sajnos annyira egyedül van, mint a kisujjam (amely a világ egyik leghülyébb mondása, by the way...). Chino még mindig az egyik legjobb dolog, ami a rockzenével 2016-ban történhet, de sajnos azt is alá kell írnunk, hogy egy majd' 50 perces altatót még ő sem tud egyedül elvinni a hátán. Még szerencse, hogy jó dalok tekintetében egyébként keretbe van foglalva az album, csak nagyon nehezményezem a közepe felé beköszönő unalmas, sótlanabb perceket. Látszik, hogy nagyon igyekeztek az arcok elrugaszkodni mindattól, amik eddig voltak, de mégis megtartani a dolog kvintesszenciáját azok kedvéért, akik nem tolerálják annyira a változásokat. Ez helyenként sikerült, helyenként viszont eléggé hatalmas kapufákat sikerült lőni.

Nem azt mondom, hogy nem jó a lemez, félreértés ne essék, hiszen még így is egy egyedülállóan érdekes és kellően kigondolt koncepcióval van dolgunk, csak úgy érzem, talán még nem sikerült pontosan eldönteni, hogy akkor melyik is legyen az az út: maradjon a járt, vagy legyen a teljesen járatlan? Inkább fogtak egy machetét és keresztülvágták magukat a kettő közötti dzsungelen. Ez is egy út, csak sokáig is tartott, meg nem is igazán hozta azt az eredményt, amit sokan vártunk. A magam részéről remélem, hogy a következő már egy teljesen megérkezett, egységes, együtt lélegző csapat munkája lesz, akik mind ugyanarra tartanak, és ugyanazt akarják. Addig meg ott vannak a klasszikusok!

A MyMusic értékelése: 7/10 (presztízsből is!)

Tracklist:
01 - Prayers/Triangles
02 - Acid Hologram
03 - Doomed User
04 - Geometric Headdress
05 - Hearts/Wires
06 - Pittura Infamante
07 - Xenon
08 - (L)MIRL
09 - Gore
10 - Phantom Bride (feat. Jerry Cantrell from Alice in Chains)
11 - Rubicon

Jam
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky