3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. május 26. | Jam

Egyet előre, egyet vissza - Asking Alexandria

Copyright:

Asking Alexandria - The Black| Szögezzük le mindjárt az elején: énekes váltás után maradandót alkotni szinte lehetetlen. Még ha orgánumra hasonlót is talál egy zenekar, a karakter, a melódiamenetek és az egyéni vonások akkor is űrt hagynak a rajongókban, mert nem a megszokottat kapják. Ebben a cipőben jár az Asking is.

Ugyanis Denis Stoff olyan szinten majmolta saját bandájával (akik Make Me Famous névre hallgattak) a korabeli Askinget, hogy minden nehézség nélkül hozza az akkori Danny Worsnop melódiákat, hajlításokat, hörgéseket, krákogásokat, szenvedéseket és majdnem mindent. Egyetlen dolog hiányzik mindössze, az pedig az a kis láthatatlan-hallhatatlan(-halhatatlan) plusz, amitől maradandóbbak lesznek a dallammenetek az átlagosnál. Ez az, amiben Danny Worsnop verhetetlen volt. És most direkt nem térek ki semmilyen elkurvulásra (élen a We Are Harlot-tel, de akár a szólólemezét is említhetnénk), még a legutóbbi AA lemezt is későbbre tartogatom, szóval csak a tényeken alapulva és az első két Asking lemezt górcső alá véve is kijelenthető, hogy a The Black, ha nem is a legrosszabb lemeze a bandának, mindenképpen a legsótlanabb. És tudom mondani mindezt azzal a ténnyel együtt, hogy szinte minden súlyt Denis vállára helyeztek - hiszen valljuk be, sosem a hihetetlen hangszeres játék dominált - ő pedig a tőle telhető legtöbbet hozta ki a kapott feladatból.

Ez a 12 dal tökéletes lenyomata annak a rock-történelemben, hogy a banda még él és a 2011-es Reckless & Relentless lemezt sikerült folytatni az idegesítő technobetétek kiszanálásával és egy új frontemberrel. Viszont (és itt jön a buktató része - szvsz.), éppen ebben leledzik a laposodás rész is, hiszen az elektronika háttérbe szorításával egy letisztultabb, ám sokkal sótlanabb, unalmasabb, kísérletezést még hírből sem ismerő bandát kaptunk. Az, hogy ez most egy biztonsági játék volt-e és a következő korongon már mernek majd nagyobb álmodni, az csakis a jövőben fog kiderülni. És ha már itt tartunk, az az ominózus utolsó lemez (From Death To Destiny, 2013) akkora ugrás volt a bandának, köszönhetően Danny Worsnopnak, aki az összes dalt, kivétel nélkül slágerré varázsolta, hogy az után ez a dalcsokor mindenképpen egy hatalmas visszalépés. Persze ez csak egy szubjektív megítélés, hiszen a hardcore-oldschool rajongók valószínűleg a banda revelálódásának manifesztációját látja ezekben a dalokban, de nekem ez 2016-ban már kevés. Átlagos dalokkal nem lehet világot megváltani, még ha milliók rajonganak érted, akkor sem. Persze, fenn lehet tartani a status quo-t, de az, hogy a tizenegyedik (11 - jól látjátok) dalig kell várni, hogy lendületet vigyenek a dalokba és ne csak a brékdán meg a depizés menjen, az talán luxus.

Most kicsit úgy tűnhet, mintha mindenképpen fogást keresnék a bandán, pedig higgyétek el, nem ez volt a célom (nemez volt acélom... - fújj, menj aludni!). Egyszerűen csak arra akartam rávilágítani, hogy a gyökerek felé történő visszakacsintás nem minden esetben szükséges és okos lépés, főleg egy olyan banda tekintetében, akik meghatározó alakjai a világ metalcore életének. Ettől függetlenül el kell ismerni, hogy korrektül összerakták a dalokat, egy-egy melódia akár két percig is bennragadhat a fülünkben (az I Won’t Give In kórusa talán ötig is!) és szólni is bivalyul - bár kicsit műanyagul - szól a cucc, de sajnos én nem erre vártam. Talán majd a következő. Vagy talán Danny még visszatér... Bárcsak!

A MyMusci értékelése: 6/10

Tracklist:
01 - Let It Sleep
02 - The Black
03 - I Won't Give In
04 - Sometimes It Ends
05 - The Lost Souls
06 - Just A Slave To Rock 'n Roll
07 - Send Me Home
08 - We'll Be OK
09 - Here I Am
10 - Gone
11 - Undivided
12 - Circled By The Wolves

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

2020. július 15.

A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé. Tovább

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky