3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. január 30. | Jam

Fél-siker: Crossfaith - Xeno

Copyright:

Crossfaith - Xeno (2015) | Negyedik albumánál tart az általam rizsmetal-nak tartott japán electrocore banda, akik több meglepetést is hoztak ezen a korongon. A nagy kérdés nem is az, hogy meglepődünk-e, hanem az, hogy ez a csalódás pozitív vagy negatív irányba mutat?

Nem nagy tudomány megállapítani, hogy ott keleten valami irdatlan jó dolog lehet a levegőben (nem, nem a kegyetlenül magas CO2-koncentrációra gondolok), ugyanis az ázsiaiak általában mindent tudnak és mindent jobban, mint mi. Éppen ezért lehet az is, hogy nem sok electrocore bandának van manapság létjogosultsága, főleg úgy, hogy még nu-metal elemeket is bőven csempész a zenéjébe és manapság már nem csak üvöltözéssel és screammel, hanem tiszta énekkel is riogatja rajongótáborát. Nos, a Crossfaith egy nagyon jó banda és minden amit leírtam, igaz, viszont ez az album nem az, amire vártunk két évig.

Először is le kell szögezni mindjárt az elején, hogy mi a legnagyobb probléma: ez a lemez nagyon hosszú, legalább a felére kellett volna csökkenteni a hosszát-tartalmát-mindenét. Akkor ki lehetett volna szanálni az olyan kapufákat, mint a Skindred énekesével közösen elszörnyűlködött Wildfire, vagy a Bullet For My Valentine Tears Don't Fall-jának inverzét, a Tears Fall-t, amely szép törekvés, csak egyszerűen nincs meg hozzá Koei Kenta hangja, hogy egy ilyen dalt elvigyen a hátán. És ezen a három hangos szóló, a zongora és a meglepetés ereje sem segít. Vagy akár innentől mondhatnám az összes dalt, amelyek kazettán már a B oldalnak felelnének meg, és ennek a megállapításnak minőségileg maximálisan eleget is tesznek. Egészen az 5 perces (!), lemezt záró, instrumentális Astral Heaven-ig, amelynél feleslegesebb dolgot ritkán látni/hallani nagylemezen. Szerintem Terufumi Tamano-nak volt elég ideje kiélni magát a lemez 11 dalán, kár volt még ezt is kierőltetnie magából. Az első két perc még belefért volna, de ez a kényszer-epikusság már teljesen felesleges.

Ennyivel nem zárhatjuk le, hiszen meg kell még emlékeznünk Caleb Shomo-ról is (igen, ő a Beartooth énekese), aki bár nem sokat tesz hozzá a Ghost in the Mirror-hoz, legalább szerepel benne és az egy jó dal. Mint ahogy a korong első felével nincs is nagyon bajom, tulajdonképpen ezt vártuk a japán srácoktól: élőben jól működő, erős, elektronikával átitatott, dallamos, de mégis arcba mászós dalokat. A Dystopia-ig bezárólag ezt meg is kapjuk, onnantól meg jön a lejtmenet, s noha a Paint it Black-Vanguard-Calm the Storm hármasban összesen még van vagy 1 percnyi értékelhető dolog, ezek sajnos már erősen és több sebből vérzenek. Egy Zion-szintű EP-t inkább elfogadtam volna és akkor most 10/9-cel dobálóznék és ez az album sem süllyedne a középszerűség mocsarába. Kár.

A MyMusic értékelés: 5/10

Tracklist:
01 - System X
02 - Xeno
03 - Raise Your Voice
04 - Devil's Party
05 - Ghost in the Mirror (ft. Caleb Shomo from Beartooth)
06 - Dystopia
07 - Wildfire (ft. Benji Webbe from Skindred)
08 - Tears Fall
09 - Paint It Black
10 - Vanguard
11 - Calm The Storm
12 - Astral Heaven
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

2020. július 15.

A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé. Tovább

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky