3428 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2015. április 28. | Stewie

Kicsit merész, kicsit félős, de kezdésnek mindenképp jó

Copyright:

Twentees: Sing.Dance.Cry | Pár hónapja írtam egy cikket a Twentees-ről, akik újfajta indie rock felfogásukkal keltették fel a figyelmemet. Most, fennállásuk 3. évében kiadták első nagylemezüket Sing.Dance.Cry címen.  Igazából nem pont erre számítottam, de nem feltétlen negatív értelemben.

A kiindulási pont, hogy nem nagyon hallgatok second-generation indie-t (Én a Blurben teljesedtem ki ebben a műfajban). Éppen ezért kicsit utána kellet néznem a meghatározó jegyeknek, hogy teljes képet alkothassak. Ezek után két dologra jöttem rá: még mindig nem szeretem ezt a stílust, viszont ez az album nagyon jó lett!

A lemez kezdete szokványos indie, mintha meg akarták volna határozni, hogy ők azért még inkább a Franz Ferdinánd generációjához tartozni. A BBQ Party egy kellemes, táncolós szám, ami bármikor megállná a helyét az évezred elején. Az Introduction pedig igazából egy jó felvezetéshez híven nem túl emlékezetes, de ráhangol az albumra.

Számomra ezek után kezdődik el a lemez és a  Let’s Go-val tényleg elindul a lendület. nem a szokványos műanyag túlspilázással közelíti meg témáját, mint az elődei, hanem egy egyszerűbb, letisztult, de ütemes és könnyen fülbemászó világot fest elénk. A dobtéma külön felkeltette a figyelmemet itt, nagyon ötletes szerintem (dicséret érte Héjjának).

A No Stopban tetszett a vokális megoldás, de igazából megint „egy lépés vissza” érzést keltett bennem. Szóval ugorjunk is a 2Face-re. Ebben megint érzem, hogy próbáltak az indie alsó ágaihoz nyúlni egy kicsit (progresszivitás, space, stb.). A gitár viszi a dalt: végigpörgeti, nem engedi egy percre sem leereszteni a lendület.

Talán az egyik legjobb szám lett a Never Get Enough: jól leképezi azt, hogy ez az album egy folyamat a régi second gen. között és a még erősen kialakuló third gen között. A vég nélküli küzdés a jobbá válás felé, de harc önmagunkkal, mind egy könnyen befogadható közegbe burkolva, erről fog szerintem szólni ez az érája a brit rocknak.

Mymusic értékelés 8/10

Twentees: Sing.Dance.Cry

1. BBQ Party
2. Introduction
3. Let's Go
4. No Stop
5. 2Face
6. Never Get Enough
7. (Not) The Time of My Life
8. Next Year
9. Nem lesz más
10.(Set the Streets on) Fire
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. július 17.

Minőségi iparosmunka - Of Virtue

Of Virtue – What Defines You (2019) | A michigani kvintett harmadik lemeze mindenképpen előrelépés a korábbiakhoz képest, de előre le is kell szögezni, hogy a What Defines You egy sokszor-hallgatós, érlelődős anyag. Megvannak rajta a direkt slágeres részek ugyanúgy, mint a sokadszorra beütő, megvilágosodós témák. Lássuk! Tovább

2019. május 30.

Beartooth – B-Sides Legyen inkább C...

Beartooth – B-Sides | A tavalyi albumról lemaradt dalokból hozott egy mindössze két dalos EP-t Caleb Shomo és csapata. Ebből pedig két dolgot vonhatunk le kapásból: nem véletlenül maradtak le a dalok a lemezről, illetve lehet, hogy kevesebb dalt kéne írni az uraknak, viszont sokkal fogósabb körítésben... Tovább

2019. május 27.

A sötétség hol van elzárva? Krúbi

Krúbi – Zárolás feloldva | Krúbi a tavalyi év legnagyobb felfedezése volt hip-hopos körökben, amelyhez egy komoly visszhangot keltő Fonogram-díj, egy eszméletlen magasságokban szárnyaló nagylemez és azóta is teltházas koncertek tucatjai társulnak. Majkát meg eszi a sárga irigység, mert kicsikét szűk lett neki a világ... Tovább

2018. november 26.

A lányos énemnek - Against The Current

Against The Current – Past Lives (2018) | Két évvel ezelőtt nagy vehemenciával vetettem rá magam a new york-i trió debütáló lemezére, mert a Gravity EP azt vetítette elő, hogy egy gitárral és lendülettel bőven megtámogatott, korrekt kis Paramore-klónt kapunk. Akkor csalódnom kellett, mert sokkal lágyabb, lassabb és unalmasabb lett a debüt. A folytatás viszont igyekszik visszaadni a hitemet! Tovább

2018. november 20.

Az imádni való, kénköves Pokol - Architects

Architects – Holy Hell (2018) | Nyolcadik lemezéhez érkezett a brit metalcore alapvetésének számító Architects, akiknél nem csak az volt a kérdés, hogy tudnak-e kétévente minőségi dalokkal és tartalommal előállni, hanem az is, hogy fő dalszerzőjük és alapító gitárosuk, Tom Searle halála után merre tovább? A válasz egyszerű: lefelé a mélybe! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky