3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2015. április 28. | Stewie

Kicsit merész, kicsit félős, de kezdésnek mindenképp jó

Copyright:

Twentees: Sing.Dance.Cry | Pár hónapja írtam egy cikket a Twentees-ről, akik újfajta indie rock felfogásukkal keltették fel a figyelmemet. Most, fennállásuk 3. évében kiadták első nagylemezüket Sing.Dance.Cry címen.  Igazából nem pont erre számítottam, de nem feltétlen negatív értelemben.

A kiindulási pont, hogy nem nagyon hallgatok second-generation indie-t (Én a Blurben teljesedtem ki ebben a műfajban). Éppen ezért kicsit utána kellet néznem a meghatározó jegyeknek, hogy teljes képet alkothassak. Ezek után két dologra jöttem rá: még mindig nem szeretem ezt a stílust, viszont ez az album nagyon jó lett!

A lemez kezdete szokványos indie, mintha meg akarták volna határozni, hogy ők azért még inkább a Franz Ferdinánd generációjához tartozni. A BBQ Party egy kellemes, táncolós szám, ami bármikor megállná a helyét az évezred elején. Az Introduction pedig igazából egy jó felvezetéshez híven nem túl emlékezetes, de ráhangol az albumra.

Számomra ezek után kezdődik el a lemez és a  Let’s Go-val tényleg elindul a lendület. nem a szokványos műanyag túlspilázással közelíti meg témáját, mint az elődei, hanem egy egyszerűbb, letisztult, de ütemes és könnyen fülbemászó világot fest elénk. A dobtéma külön felkeltette a figyelmemet itt, nagyon ötletes szerintem (dicséret érte Héjjának).

A No Stopban tetszett a vokális megoldás, de igazából megint „egy lépés vissza” érzést keltett bennem. Szóval ugorjunk is a 2Face-re. Ebben megint érzem, hogy próbáltak az indie alsó ágaihoz nyúlni egy kicsit (progresszivitás, space, stb.). A gitár viszi a dalt: végigpörgeti, nem engedi egy percre sem leereszteni a lendület.

Talán az egyik legjobb szám lett a Never Get Enough: jól leképezi azt, hogy ez az album egy folyamat a régi second gen. között és a még erősen kialakuló third gen között. A vég nélküli küzdés a jobbá válás felé, de harc önmagunkkal, mind egy könnyen befogadható közegbe burkolva, erről fog szerintem szólni ez az érája a brit rocknak.

Mymusic értékelés 8/10

Twentees: Sing.Dance.Cry

1. BBQ Party
2. Introduction
3. Let's Go
4. No Stop
5. 2Face
6. Never Get Enough
7. (Not) The Time of My Life
8. Next Year
9. Nem lesz más
10.(Set the Streets on) Fire
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 20.

Haláli | The Amity Affliction

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz. Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky