3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2015. április 15. | Stewie

Tiszta rock and roll rázva és keverve Fatal Errorosan

Copyright:

Fatal Error: Bérlet az életre | Aki ma azt mondja, hogy a rock haldoklik, az vagy nem tudja, hogy mit jelentenek a szavak, vagy a mainstream zene pocsolyájában nézelődik csak. Pedig rengeteg jobbnál jobb zenekarunk van, akiknek csak el kéne járni a koncertjeire, és jövőre már nem az X-faktor lenne a mérvadó. És akkor még nem is beszéltem a fiatalokról… egészen idáig. A héten kaptam kézbe egy ifjú, energikus rockbanda friss albumát, és nem hagyott hidegen. Ez volt a Fatal Error első lemeze, a Bérlet az életre címmel.

Ami igazán megfogott, hogy tényleg az, amit ma rock’n’rollnak mondunk: nem akarja megváltani a világot, elmondani, hogy a szívem helyén fekete lyuk van, vagy, hogy az élet vacak, és meg lehetne menteni a világot az összefogással és evőpálcikákkal. Mindössze az életről szól: egy hétvégi iszogatás a haverokkal, egy munkahelyi főnök, a Deáktéri zenélgetés, vagy, hogy éppen rondák vagyunk, már ha valaki az lenne.

Az első dalnál egyből felkaphatjuk a fejünk: egy dallamos, pörgős szám, trombitával megspékelve. Erős gitárrész, a vokál pedig szerintem nagyon a helyén van: az egész tükrözi a fiatal nemtörődömséget, és nagyon tudatosan alá is pakolja az eszközöket. Viszont a zongora háttérbe szorult, nem hallatszik ki rendesen, amit kicsit azért sajnálok. Pedig a végén kifejezetten jópofa, ahogy lezárja a dalt, de emiatt csak még nagyobb szívfájdalom, hogy nem nagyon hallatszik ki a szám közben, csak elvétve.

A gonoszak balladája (melynek klipje a cikk végén) viszont tényleg oda van rakva. Érződik belőle a lázadás, hogy nincs kötöttség. Minden ütemből átjön az energia és a szabadság. Viszont, ha összevetjük, a lemez egy hasonló számával a Nem leszek kutyája-val, akkor szerintem hiányzik belőle a pimaszság, ami az utóbbiban egyértelműen megvan.  Viszont az utóbbiban nincs az a lendület, ami az előbbiben. Mintha azzal, hogy két szám hasonló érzést akart megfogni, kicsit szétválasztották őket, így viszont lett két 8-es szám egy 10-e helyett.

A legszebb szám az albumról egyértelműen a lemezcím-adó dal, a Bérlet az életre. Főleg a gyerek kórus fogott meg, ami tényleg megérinti a szíveket. A gitár is kifejezetten tetszett, nem féltek az akusztikust és az elektromos részeket váltani (szomorú, hogy ma már ezt is ki kell emelnem). Talán a legnagyobb hiányosság, hogy Rimóczi hangját pont itt nem éreztem teljesnek. Ha koncerten hallottam volna, azt mondanám, hogy elmélázott és nem figyelt, hogy mit is énekel. Szépen kiénekli, de nincsen benne a lélek. Ezt azért tudom, hogy élőben már volt szerencsém hallani a számot, és ott megvolt a teljes katarzis a szám után. Itt hiányérzetem van, és az ének az oka. Lehet keverési hiba, de a végeredmény ugyan az: megint egy kicsit kimaradt valami, ami miatt nem tökéletes.

Az utolsó szám osztott meg leginkább. A nincs több kérdés első felére igazából nem is emlékszem. A dallam nagyon hasonló az Utolsó Hétvégéhez, annyira nem fog meg az életérzés sem, nem jön át az egész. Viszont a közepén a dropban hirtelen beüt egy D’N’B-s vonulat. Meglepő és letaglózó, nekem személy szerint nagyon tetszik, hogy hozzá mernek nyúlni a műfajokhoz, de az első fel olyan a számnak, mintha csak kellet volna valami a katarzis elé.
Ez a nagy ziccer, amit kihagytak… de hát a kapufáról is pattanhat kifele a labda.
Teljességében, ez egy remek album lett, pár hibával, amit lehet szőrszálhasogatásnak mondani, de mindenképpen kellenek, ha a nagyok között akarnak játszani. Ettől függetlenül rongyosra hallgattam már, és még sokszor elő is fogom venni az tuti. Első albumnak nagyon ütős, és ilyenkor kezdem érteni, hogy a Cseh Tamás programnak is van értelme.

Az album amúgy elérhető Deezeren, és hamarosan a többi szokásos felületen is, úgyhogy mindenki hallgassa meg.

MyMusic értékelése: 9/10

Fatal Error: Bérlet az életre

1. Ápolatlan
2. Gonoszak Balladája
3. Valaki
4. Nem Leszek Kutyája
5. Ronda
6. Bérlet Az Életre
7. Utolsó Hétvége
8. Bädiszörf
9. Kis Gitáros    
10.Nincs Több Kérdés



 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 20.

Haláli | The Amity Affliction

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz. Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky