3426 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2015. január 27. | Dobos

Muriel a hiánypótló

Copyright:

Muriel: Muriel | A fővárosi Muriel elnevezésű formáció 2013-ban került be a magyar zenei körforgásba. Azóta jelent már meg dupla kislemezük ('Check-in' one two'), valamint játszhattak a Carbonfools, a 30y és a Kiscsillag előtt is. 2014-ben végül pedig megjelent első, cím nélküli nagylemezük, a 1G Records gondozásában, amely 10 dalt tartalmaz.

Stílusuk az alap gitár-dob-basszus felállásból adódó rock keveréke a funkyval, sőt, helyenként a reggaevel, valamint a dallamos poppal. Letisztult hangzásvilág jellemzi őket, amely saját bevallásuk szerint is a zene gyökereikhez nyúl vissza, ám mindezt úgy, hogy modern és friss tud lenni. Ami a zenekar kapcsán eszembe jutott, hogy a manapság annyira divatos, kiegészítő hangszereket, elektronikát használó formációk mellett, a „klasszikus” felállást képviselő pólus is egy létező jelenség még a zenei palettán.

Az album nyitánya (She’s Insaint) gyakorlatilag az a dal, ami miatt a reggae-t, mint hatást belevettem a kritika elejébe. Ugyanis, lehet, hogy nem tudatos ez, de a dal meglehetősen erős reggae hatással bír, nemcsak a gitár, hanem az énektéma terén is. A dalban – de egyébként az egész albumon is – kiemelendő a dob groove-ok hangzása, valamint maguk a témák, amelyek véleményem szerint nagyon jól megvannak írva és jól is szólnak. Ugyanez áll a basszusgitárra is.

Ha nincs reggae, ott van a még erőteljesebbnek tűnő Red Hot Chili Peppers-hatás. Ezt reprezentálja a lemez második tétele, a Position, amely a bassline-ról, valami a refrén előtti gitár dallamról lehet talán a legemlékezetesebb.  Ezt követi a kicsit lágyabb hangszerelésű, helyenként vonósokkal, szintikkel kitöltött Haiku, amelyben az éneksávok és vokálok nagyszerű egyvelegét hallhatjuk, egy különleges akkordmenetű zúzós bridge-dzsel. A kicsit beesett tempót és megszakadt lendületet a Gay Zeppelin című dal rázza fel újra. Klasszikus, gitárközpontú Rock ’n roll dallal van dolgunk, ahol a gitár mellett szintén az ötletesen kivitelezett vokálok dominálnak, amelyek a dal akusztikus részében a legszembetűnőbbek. Az 11 Million Miles egy ízig-vérig pop dal, amely ennek megfelelően talán a legfülbemászóbb refrénnel rendelkező tétel a lemezen. Ennek ellenére, az internetes nézettségek alapján is jelenleg az album 6. dala, a Low a banda legnépszerűbb szerzeménye. A Low esetében egy nem különösebben pörgős dalról beszélhetünk, azonban talán mindegyiknél jobban érezhető rajta az RHCP hatása. A dalban hallható gitárszólók erősen Frusciante ihletésűnek tűnnek, de még Méhes Adrián hangja is itt hasonlít talán a legjobban Anthony Kiediséhez, a refrén pedig olyan, mintha csak a Stadium Arcadiumról pottyant volna elénk. Ezek azonban egyáltalán nem negatívumok, ugyanis az igazán igényes, de mégis modern RHCP hatású hazai előadóknak híján vagyunk, a „hatás” pedig nem egyenlő a zenét romboló másolással.



A következő dal, a Heat, egy, a címének megfelelően lüktető funky-dal, zúzós refrénnel. Ami miatt külön érdekes lehet, az a már-már hip-hoppos versék éneksávjának rapszerű tagolása. A régi-rádió effektes énekkel és kicsit country-s dallamokkal kezdő Hooked Up az egyik legtáncolhatóbb tétele az albumnak és a legkülönlegesebb is. Rengeteg téma váltja egymást, a lábcinező dob nagyszerűen szól és szerencsére megint előtérbe kerül a basszusgitár, ami ebben a dalban is nagyon jól szól. Az akusztikus gitáros refrén és a dalvégi torzított zúzás kontrasztja pedig hűen reprezentálja a dal sokoldalúságát. A lemez az utolsó két dalra érdekes fordulatot vesz. A Without Me és a Black Flag ugyanis jóval mélyebb és nehezebb dalok, mint az album többi szerzeménye. Dramaturgiailag tehát talán indokolt is az elhelyezkedésük a korongon, még ha más-más módon is ütnek el a többitől. A Without Me egy érzelmes, szépen felépített, egyenletes, szomorkás funky-szerzemény, míg a Black Flag egy ennél szélsőségesebb, akusztikus gitár alapú szerzemény, váratlan tempóváltásokkal, hangsúlyos basszusleugrásokkal, valamint egy, a két versszakot összekötő súlyos gitárzúzdával.

Összegzésként kijelenthető, hogy abból a szempontból mindenképpen hiánypótló lehet majd a Muriel, hogy nincs igazán olyan magyar együttes, amely az RHCP által behozott, kevert funkyt és a popot megfelelő színvonalon hasznosítaná és használná fel. Bár a srácok angolul bontogatják szárnyaikat, a rádióban hallva az embereknek egyáltalán nem fog az eszükbe jutni, hogy ez ne egy angolszász banda lenne. A dalok szövege egyébként érzésem szerint alárendelődik a zenének az albumon, ez viszont egyáltalán nem baj, inkább csak műfaji sajátosság. Ehhez a dologhoz persze az is hozzátartozik, hogy a roppant nagyszerű zenekari teljesítménynek és keverésnek köszönhetően én akarva akaratlanul is csak a zenére és a dallamokra figyeltem az első pár meghallgatás közben.

MyMusic értékelés: 7/10

Muriel: Muriel (2014, 1G Records)

She’s Insaint
Position
Haiku
Gay Zeppelin
11 Million Miles
Low
Heat
Hooked up
Without me
Black Flag

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 14.

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt. Tovább

2020. február 8.

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni. Tovább

2020. február 4.

A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik. Tovább

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky