3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. október 20. | Bea

Az igazság Aviciitól

Copyright:

Az az igazság, hogy én egy kicsit csalódtam Aviciiban. A Wake Me Up című számát annyira imádom, hogy többször egymás után meghallgatva sem unom meg. Gondoltam, jön egy tucat új szám, amiket majd megint végtelenítve tudok dudolászni. Lássuk, várakozásom beigazolódott-e! 12 pontban foglalta össze az Igazságot Avicii új albumán.

A True vegyesen tartalmaz pörgősebb, még pörgősebb, és időnként kevésbé pörgős számokat, pontosan tizenkettőt. A Wake Me Up című dallal, mint már említettem, rögtön extázisba tudok kerülni. Az új rádiókedvenc, a You Make Me már jóval kevésbé tetszik. Persze lehet, hogy csak nem hallgattam még eleget, hogy megszokjam-megszeressem. A hangzása kicsit agresszívebb, pont a Wake Me Up frissessége, vidámsága ellentéte.



A további számokban is ugyanazok a hangszerek köszönnek vissza, így nem tudom elhessegetni azt az érzést, hogy kicsit mintha túl lenne komolyítva a korong – erre ráerősítenek még a túlságosan sokat skálázó, túl sok oktávban éneklő hangok. Közben előbukkannak a zörgős, menetelős tüctüc dallamok (például a Dear Boy-t legszívesebben áttekertem volna az eleje miatt)… Értem én, hogy house, de azért lehetne ezektől a sémáktól időnként eltekinteni is.

Viszont a számcímekkel időnként ellentétesen vidám hangulatú számok is következnek, mondjuk a Liar is jól nyit, és a Lay Me Down is ütemes, energikus miliőt idéz körénk. A Hope There Is Someone, bevallom, nekem erős Guetta-hasonmás érzését keltette, de ezt a következő szám (Heart Upon My Sleeve) rögtön elfeledtette finom, melengető hangulatával. A Long Road To Hell egy kicsit swinges jellegűnek tűnt első hallásra, ami hozzájárult a zenei paletta további színezéséhez. A rekordhosszú, 8 és negyed perces Edom című szám stílszerűen zárja a lemezt – egy dalon belül mintha több különböző zenébe csöppentünk volna bele.
 
Szóval nem rossz azért az album, na, azonban a svéd DJ-sztár a slágerzenéjével túl magasra emelte a mércét, amit még ő maga sem tud tartani. Nem baj, élőben minden egyes száma élmény és boldogság – reméljük, hamarosan újra koncertezik nálunk, és megint egy olyan különleges helyen, mint az elhagyatott csepeli vásárcsarnok, a némrégiben megtartott szupertitkos buli helyszíne!  Ha fellép újra valahol a közelben, a részvétel kötelező!

A MyMusic értékelése: 7/10

Bea

Aviici – True ( 2013)
1. Wake Me Up
2. You Make Me
3. Hey Brother
4. Addicted To You
5. Dear Boy
6. Liar Liar
7. Shame On Me
8. Lay Me Down
9. Hope There's Someone
10. Heart Upon My Sleeve

Bónusz:

11. Long Road to Hell
12. Edom
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 20.

Haláli | The Amity Affliction

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz. Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky