3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. augusztus 6. | Jynweythek

Két albumnyi valódi zene - Szabó Balázs Bandája

Copyright: MartoN_Nagy Photo

Szabó Balázs Bandája: Átjárók | Vannak olyan zenészek ebben az országban, aki méltatlanul el lettek feledve, már akkor, amikor még csak be sem futottak. Szabó Balázs és Bandája egy olyan együttest alkotnak, akiket nem lehet csak bizonyos élethelyzetekben hallgatni. Egyszerűen csak hallani kell. Nem csak azért, mert jó, hanem mert valódi zenét vettek fel erre a korongra.

Ahogy az ember felfele cseperedik, elkezd komolyodni. Az efféle frázisok a zenére is teljesen ráillenek. Persze nem Szabó Balázs Bandájára, akik úgy jelentek meg, hogy már eleve megérettek, mint a jó körte vagy alma. Egyből jók voltak, lédúsak és édesek továbbá jó zenét is csináltak, amit az ember mindig szívesen hallgat. Egyrészt azért mert a saját szerzeményeik jó szöveggel és remek dallammal jönnek ki, továbbá mert Pilinszky-verseket dolgoznak fel például ezen az albumon, ami egy magyar embernek mindig a szívéig hatol. Nincs benne semmi mesterkélt, semmi profizmus, egyszerűen pont a helyén vannak a dolgok. Nem olyan a hozzáállásuk, hogy „toljunk fel valami Arany vagy Petőfi verset megzenésítve, hogy örüljenek a koleszes bölcsészek is”. Csak az a szándék érződik, hogy a megzenésítés által eljuttassák ezeket a szövegeket olyanokhoz, akik elfelejtették-nem tudják, milyen egy verset „érezni”. Persze nem tipizálni szeretnék, egyszerűen csak eszembe juttatja ez a lemez, miért volt értelme verseket olvasni, miért kellett olyan sokat tanulni: hogy az ember tudjon a saját helyéről a világban, és el tudja fogadni, hogy soha nem leszünk egyedül.
 
A lemez „A-oldala”, az Alizótai álmodozók az együttes saját szerzeményeit tartalmazza, melyek között nem nagyon találtam kritizálható darabot. Dominál benne a funky olyan népművészeti motívumokkal, amelyek mindig jó helyen vannak. Mindig jól szól a hegedű, és mindig jó a basszus is.  A dallamok érdekesek, izgalmasak, a szövegek pedig buliközpontúak, de van mélyebb jelentésük is. A Legó c. szám rögtön dominál a lemezen és nagyjából irányt is mutat. Gyors, pattogós mégis a háttérben a pusztába merengés hangulatát árasztó népzenei motívumok jelennek meg benne. Tökéletes egyvelege ez a modernnek és a hagyományosnak, amelyet nagyon szépen kidekáztak, és jól meg is sütöttek. Összeforrt, mint a legjobb kalács. Mert Balázs olyan a dalaival, mint a nagymamánk a tésztával, meggyúrja szeretettel és megsüti őket, hogy egy remek lemezen tálalhassa. Ami gyors ahol gyorsnak kell lennie, és lassú, drámai, ahol kell. Csodálatos dalcsokor ez, olyan remekekkel, mint a fesztiválhangulatú Gyereklégzés, vagy a Magam veleje, ami a kocsiban szól a legjobban, de egy hűvös szobában is csodákra képes. A Presszó pedig mp3-lejátszóra kívánkozik, hogy az utcán kápráztasson el minket. A hagyományos hangszereket funky-fűszerekkel sikerült hibátlanul megvadítani, le a kalappal Balázsék előtt. Egyszerűen remekül sikerült kis első lemez, melyet nem feltételen kell ismernünk, ahhoz hogy szeressük a másodikat is. Mind a kettő külön-külön is remek album lenne, de a mi örömünkre Balázsék egyszerre adták ki őket.
 
A lírai Az ember itt-en az ember nehezen talál fogást. A kritikusi pozíció azért nehéz, mert ha az ember egy jó dologgal találkozik, akkor abban már nem lesz semmi élvezet (a kritika felől). Vagyis nehéz írni olyanról, ami jó, mert nem kihívás. A Pilinszky-versekkel telerakott második oldal pedig a szó legszorosabb értelmében szövegileg tökéletes, zeneileg pedig „csak” annyira jó, hogy az ember újra és újra meghallgassa. Kicsit visszahozza azokat a borongós időket, amikor még mi is és a világ is fiatalabb volt, és az idealizmus sem volt főbűn. Létezik olyan állítás, mely szerint ha egy zenész verseket-feldolgozásokat készít, akkor gyakorlatilag elfogyott a mondanivalója. Eszerint egy igazi zenész mindig költ, mert költenie kell és zenéket összeraknia, Balázs viszont olyan tisztelettel bánik ezekkel a versekkel, hogy nem tudok belekötni. A Mégis nehéz-től még mindig megborzongok, mert annyira el van találva a vers hangulata, hogy véleményem szerint még Pilinszky is tapsolna örömében. A jól hangsúlyozott versek (mert a versek elmondása és eléneklése között azért elég nagy a különbség) és a lírai gitárra hangolt trackek megmelengetik kicsit a szívünket. Felejtsük most el a Petőfi Rádióban folyamatosan játszott Bájolót. Igen, az is egy remek szám lett, csak kissé sok már belőle.
 

 
Ha lehetne a magyar oktatásban kötelezővé tenni bizonyos lemezeket, ez simán beleférne a keretbe. Egyrészt, mert ismertető jellegű, másrészt mert szerény, és nem akar hatalmassá duzzadni. Nem dagályos, nem giccses, nem idegesítő. Andalító és remekül összerakott. Olyan zene, aminek a hallgatása közben az ember felsóhajt és újra és újra lejátssza. Mert le kell, mert érzéseket hoz a felszínre, és mert olyan, amit egy kritikusnak sokszor nehezére esik kimondani: jó.
 
MyMusic értékelés: 10/9 
 
Jynweythek
 
Szabó Balázs Bandája – Átjárók (2011)
Alizótai álmodozók
1. Legó 
2. Alízóta 
3. Zaj 
4. Gyereklégzés 
5. Magam Veleje 
6. Öltözz Fel 
7. Presszó 
8. Anyai Termál 
9. Miért Pont Ez
 
Az ember itt
1. Vers a Halotthoz 
2. Anyám 
3. A Széken És Az Ágyon 
4. Ne Félj 
5. Mégis Nehéz 
6. Könyörgés 
7. Őszi Vázlat 
8. Locskos Utcák 
9. Mári Néninek
 
 
Fotó: Nagy Márton (MartoN_Nagy Photo)
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 20.

Haláli | The Amity Affliction

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz. Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky