3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Interjú

2013. július 15. | govinda

Nem egyhangszeres ember – RUBY (Henri Gonzalez)

Copyright:

Az utóbbi hetekben több alkalommal is olvashattatok nálunk a Fran Palermoról – a legfontosabb és egyben legszomorúbb hír, hogy az eddig megszokott formában befejezik működésüket. Ezúttal emlékekről, okokról, érzésekről és a máris bontakozó szólókarrierjéről kérdeztük az együttes frontemberét, Henri Gonzalezt.

Azt már tudjuk, miért oszlotok fel, de hogyan hozott össze titeket az élet?
2011-ben jött létre a zenekarunk. Mi akartunk lenni a legjobb banda a közelben. A legtöbben már régi ismerősök voltunk, akár általános iskolából, így könnyen megértettük egymást.
 
Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt időszakból, a Fran Palermo működéséből? Mire emlékszel, emlékeztek vissza a legszívesebben?
Egy nagyon jó emlék az, amikor Takács Zoltán „Jappán” írt nekem, hogy hallotta az Arizona című számunkat (ami az első stúdiós cuccunk volt), és nagyon bejön neki, szívesen dolgozna velünk. Mint megtudtuk, később ő csinált 30Y, Heaven Street Seven, meg mindenféle lemezeket itthon, a HVG szerint például pedig a legmenőbb hazai producer a zenében.  Szóval ez, meg amikor először léptünk fel olyan nagy bandák előtt, mint az Irie Maffia, a Kistehén, és a Kiscsillag is megkeresett bennünket. A külföldiek közül a Haight Ashbury-vel játszottunk a Hajón... Ezek szép emlékek.
 
Melyek a kedvenc Fran Palermo-dalaid, és miért?
Főleg az Am I Right Boy, mert az lett a legjobb stúdiómunka, és azt már egyedül írtam és vettem fel. Az Arizonát is szeretem még, mert az viszont az első volt, és jól sikerült. Jött még a Volcanoes, amit azért szerettünk, mert ahhoz már így írtunk szöveget, hogy nem akartunk rosszat írni. A megírásakor a legtöbbet tettük bele, rengeteg érzésünkről van szó benne, így egy szövegcentrikus szám lett belőle.
 

 

Számos feldolgozást is játszottatok – kedvenc feldolgozás-dal?
Az akusztikus fellépéseken játszottuk a Working Class Hero-t Lennontól, az egy kedvencem. De mindet szerettem, hiszen azért játszottuk ezeket a dalokat, mert szerettük őket.
 
Te magad miben határoznád meg annak az okát, hogy ennyire sikeresek lettetek?
Sikeresek? Szépek vagyunk, jó zenét csináltunk, és sok barátunk volt, akik mindig jöttek megnézni minket, és vitték a hírünket.
 
A Bánkitó Fesztiválon hallhatunk titeket legközelebb, Bennie-vel, a Fran Palermo másik oszlopos tagjával, aztán pedig Győrben, ugyanebben a felállásban. Lesz még ilyen „utolsó utáni” fellépés, vagy valóban ezek a végsők?
Nem tudom, lehet, hogy még lesz ilyen, de nem tudom, mikor.
 
Hogyan érintett téged, titeket az, hogy a bejelentés után elég sokan szomorúak, csalódottak voltak, kérleltek benneteket, hogy ne hagyjátok abba?
Na, az érdekes volt - még a mai napig kapunk ilyen leveleket, hogy ez így nem jó, ne tűnjünk el. Furcsa volt látni, hogy mit váltottunk ki a srácokból.
 
Nehéz döntés volt a szétválás, vagy előre eldöntött lépés?
Mindenki tudta, hogy amint leérettségizem, én külföldre megyek továbbtanulni, szóval ki volt ez találva rég.
 
Milyen volt átélni az utolsó, „teljes létszámú”, Parkban tartott koncertet? 
Jó volt. Csak furcsa - nem éreztem magam még ilyen furán egy koncerten. Nem is a koncerttel foglalkoztunk, hanem néztük a közönségben az arcokat meg egymást, és közben próbáltuk elengedni az egészet.
 
Elképzelhetőnek tartod, tartjátok-e, hogy valamikor a távoli jövőben megint mind együtt zenéljetek?
Elképzelhető, de nem futnék még ennyire előre.
 
A szólómunkásságod során milyen irányba szeretnél haladni – a Fran Palermo által elkezdett stílusban, vagy ha nem, miben különbözne attól?
Mindenféle irányba, amilyenbe szerettem volna, de még nem volt rá alkalmam. Persze a rockzene környékén valahol.
 
Mit jelent számodra a zenélés, hogyan lépett be az életedbe?
A zenélés? Jó sokat, apám is zenélt és anyukám is - ő tanított 3 évesen zongorázni, ami akkor még elég jól is ment. Később, az általános iskola végén kezdtem el újra a zenével foglalkozni.
 
Foglalkozol-e mással a zenélés mellett?
Persze. Grafikával, kamerával, írással, stb. - mostanában leginkább a fotózásban vagyok benne, a zene után.
 
Általában honnan nyered az inspirációt?
Abban az életkorszakban vagyok, amikor még mindig rengeteg minden újdonság. Rengeteg művész van akiket, még nem ismerek, vagy még nem volt időm alaposan utánuk nézni, mint például régebbi rock, rock’n’roll bandák vagy költők. Ezen a nyáron elhatároztam, hogy csak The Beatles-t fogok hallgatni, és ez már tart. Elképesztő albumokat raktak össze! Nekem most ők a leginspirálóbbak, de hasonlóan vagyok még néhány más zenésszel, előadóval is, főleg a régiekkel, mert a modern bandákkal nem mindig tudok mit kezdeni.
 
Mesélj nekünk egy picit az első szólódalodról, a Casinoról! (Hogyan született, miről szól, stb.)
Ez a szám valamelyik éjjel íródott egy írógéppel, egy gitárral, egy borral és pár szál Luckyval (mint általában az összes dal, amit írok). A dal illúziókról szól, valaminek az elvesztéséről, az azzal való együttlétről. Nagy részben saját élmények alapján írok szövegeket. Ez is egy olyan.
 

 

A színpadon több hangszert láthattunk már a kezedben – akusztikus és elektromos gitár, trombita, harmonika, egyéb ütős-csörgőhangszerek. Játszol-e még valamin ezen kívül, illetve hogyan tanultál meg mindezeken jól játszani?
Igen, játszom még jópár eszközön. Mindenen, ami a szólódolgaimban hallható: az említetteken kívül még dobon, bendzsón, de nagybőgőn is meg még sok mindenen. Valamiért nem tudtam leállni az „egyhangszeres ember”-nél. Mindent tudni akartam. Professzionális nem vagyok, de igyekszem annyira megtanulni egy hangszert, amennyire akarom tudni használni.
 
Vannak-e zenei példaképeid – kik azok, miért ők?
Persze. Mint mondtam, a The Beatles, mert páratlan dolgokat csináltak, főleg a későbbi érettebb albumaikon. Ők voltak az elsők, az igaziak, akik elrepültek a sorból! A filmjeik, az albumaik felépítése, valamint a stílusuk és az hogy pszichedelikus zenét is játszottak a ’60-as években, lenyűgöz! Régebben még nagy kedvencem volt Zach Condon, a Beirut frontembere, mert ő tudott még újat mutatni nekem. Szeretem a Gallagher-testvéreket, mert olyasmi velük a helyzet, mint a Beatles-szel, csak ők még dolgoznak.
 
Fiatal, ismert zenészként mit tanácsolnál hasonlóan fiatal, pályakezdő társaidnak?
Itthon? Írjanak jó zenét végre, kerítsenek egy jó menedzsert, aztán csinálják jobban, mint a többiek.
 
Korábban elárultátok nekünk, hogy a zenekarból néhányan a külföldet választottátok, téged is beleértve. Van-e szakmai oka a döntésnek, ha igen, mit vársz az új lehetőségtől?
Igen, van. Én most érettségiztem, 19 éves vagyok, és felvettek Londonba több egyetemre. Most kimegyek, mert szeretnék az egyetem alatt létrehozni ott egy zenekart, szeretnék fellépni olyan színpadokon, melyeket már tapostak olyan emberek, akikkel kint még találkozni is akarok. Persze hogy van szakmai oka a döntésnek, Angliában nagy zeneipar van, és nekem az megfelel. Oda megyek, mert itt úgysem lesz.
 
Van-e valamilyen konkrét célod vagy álmod, amit feltétlenül szeretnél elérni az életedben?
Szeretnék egy házat Párizsban benne egy stúdióval, egy angol bulldogot, egy régi „cápa BMW”-t ,sok sikert elérni a zenében. Őszinte elismeréseket kapni, amitől egyszer majd lenyugszom és elégedett lehetek.
 
A londoni új élethez sok sikert és sikerélményt kívánunk, reméljük, a hosszú távú álmok is valóra válnak majd!
 
govinda
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. augusztus 18.

Blahalouisiana: Sok egyéb rossz már nem következhet

A kényszerpihenő után emocionálisan feltöltekezve, nagy lelkesedéssel várja nyári szezonja egyetlen fővárosi fellépését a Blahalouisiana. A pop-beat-rock talán legnépszerűbb hazai képviselőjének dalai szimfonikus hangszerelésben kerülnek a közönség elé a Heureka Pop Orchestra közreműködésével 2020. augusztus 22-én a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Schoblocher Barbara énekes szerint a „blahalouisianás” klubkoncertes hangulat itt is meglesz – némi extrával. Tovább

2020. március 27.

Tóth Zoltán: Koncertjeink régi Republic dalokból állnak

Tóth Zoltán, kivételes tehetségű zenész, zeneszerző, gitáros, énekes, hangmérnök, a Republic egykori alapító tagja új együttessel és vadonatúj saját dalokkal jelentkezik. Tovább

2019. november 4.

A tél közeledtével nem létezik fontosabb társadalmi probléma – interjú Borovitz Tamással

Hat népszerű humorista Hajdu Steve vezetésével először áll össze, hogy rendhagyó stand up show keretében felhívja a figyelmet a hajléktalan embereket veszélyeztető téli időszakra. A jótékonysági célú stand up estet a Menhely Alapítvány és a Fedél Nélkül utcalap szervezi 2019.11.06-án 19.00 órától Budapesten az ELLÁTÓházban. A cél a szemléletformálás és adománygyűjtés a téli krízisidőszakra. A felszabadult nevetést humoristasimogató és a Malacka és a Tahó koncertje kíséri. Most Borovitz Tamással olvashattok egy interjút az esemény kapcsán. Tovább

2019. április 24.

Szalóki Ági: Néha aggódva figyelem a világ változását

Szalóki Ági énekes, dalszerző gyerekzenekara vezetőjeként 15 éve foglalkozik gyerekek zenei nevelésével. Művészetével igyekszik a hagyományos értékek és a természet tiszteletének fontosságára felhívni a figyelmet. Ágit 2019. május 11-én a Margitszigeten egy ingyenes gyerekkoncerten hallhatják az érdeklődők, ahol egy világrekord kísérletben is részt vehetnek a családok. Tovább

2019. február 5.

Honky Crew: Ezt a műfajt így lehet életben tartani

Mi lesz abból, ha egy electroswing DJ és egy vintage műfajokban jártas dobos találkozik? Jelen esetben egy electroswing szupergroup, a Honky Crew zenekar! Tamási Lacival és Ordiman-nal beszélgettünk a világ egyik legbulisabb műfajáról és megalakulásukról. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky