3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. június 28. | Stewie

18 év után lehet még jó számokat írni? Black Sabbath

Copyright:

Black Sabbath: 13 | Ha van olyan zenekar a világtörténelemben, amit nem kell bemutatni senkinek, akkor az a Black Sabbath: mindenki ismeri pár számukat, és mindenki ismeri Ozzyék durvábbnál durvább történeteit, melyeket nem épp a legtisztább állapotukban vittek véghez. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a banda már 18 éve nem adott ki egyetlen lemezt sem, sőt, ebben az eredeti felállásban utoljára a ’78-as Never Say Die született, ami nem sikerült valami fényesre, így sokakban felmerült a kérdés, hogy képesek-e még jó zenét létrehozni a metál királyai.

A kérdés nagyon is helyénvaló, hisz a történelemben elég sok példa volt arra, hogy a sok éves kihagyás után nem képesek jó számokat írni a zenészek. Elég csak a Guns’n’Roses 2008-as albumát említenem, és máris mindenki tudja, hogy miről beszélek. Az sem segíthetett sokat, hogy Tonynál rákot diagnosztizáltak, ami miatt a munkálatok sokkal lassabban folytak, mint az átlagos körülmények között szokás. És mindezek ellenére… ez a lemez nagyon üt!
 
Az első dolog, amit megláttam, hogy a lemez hossza 53 perc, ami magában nem hosszú, de mindössze 8 számot tartalmaz, vagyis jópár szám 7 perc felett van. Ez meglepő egy olyan bandától, aki csak ritkán súrolta eddig a 7 percet és az albumaik inkább a 40-hez voltak közeliek. Viszont ezek a számok egy másodpercig sem elhúzottak, nem is éreztem meg, hogy 8 perce mennek az egyes dalok.
 
Az első szám az End of the Begining, ami a régi lemezek mély, fekete, horrorisztikus hangulatát idézi fel, amibe beleborzongnak a hallgatók. A gitárjáték, főleg a szóló viszont új hangzásvilágot adott a számnak, ami kifejezetten felpörgette a 8 perces darabot. A God is dead, ami a lemez első kislemeze, nem csak a zenei listák élén ért el sikereket, de rajongók között is, akik szerint méltán említhető a dal a nagy klasszikusuk között, mint az Iron man, vagy a War Pigs. A mély mondanivaló és a kemény riff sem teszi nehézzé a befogadást, még az olyanoknak sem, akik nem rajonganak a metálért. Az egyik legjobb szám szerintem mégis a Zeitgeist lett, ami egy lágyabb, akusztikus dal. A megérintő szöveget csak fokozza a bluesos beütésű szóló, ami kihozza az érzelmeket minden szívből.
 
Viszont a korong nem tökéletes. Ozzy hangja jobb, mint fiatalkorában, a lábadozó Tony gitárjátékában van valami újító, 21. századi, amitől kicsit modernebb köntöst kapnak a számok, és Geezertől még mindig feláll a szőr a hátamon, amikor meghallom a basszusgitárt. Viszont nincsen az az átütő dob, ami anno a Paranoidnál megfogott. Bill játéka nagyon hiányzik. Az ütős csak kíséri a számokat, ami megszokott más bandáknál, de egy Sabbathban nagyon feltűnő, és erősen rontja a számok minőségét.
 
Összességében számomra ez a lemez volt az év meglepetés-visszatérése. Egy letisztult, korai stílust idéző Black Sabbath hallható rajta, ami lehet, hogy második fénykorához ért. Természetesen a Pokol bandájánál semmi sem biztos, de mindenképp egy ígéretes kezdete lehet valaminek.
 
Stewie
 
MyMusic értékelés: 9/10
 
Black Sabbath: 13, Universal, 2013
1. End of the Beginning 
2. God is Dead?
3. Loner
4. Zeitgeist
5. Age of reason
6. Live forever
7. Damaged Soul
8. Dear Father
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky