3429 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. február 23. | govinda, Bertoni

Korhatáros gyerekdalok - Specko Jedno

Copyright:

Rutkai Bori és a Specko Jedno – Anticity | Rutkai Bori és csapatának frissen megjelent lemeze már címében is beszédes. Az Antictiy szó máris orientálja a hallgatókat, mintegy bejelentve: egy városellenes, esetleg városon kívüli, vagy nem-városszerű világba, hangulatba csöppenhetünk, de akár utalhat a teljes szembefordulásra, az „antiságra” is. Az bizonyos, hogy nagyon egyedi anyaggal van dolgunk, amit mindenképpen érdemes bele-megkóstolni.

Rutkai Bori rendkívül sokrétű alkotó: a Specko Jedno a „saját gyermeke”, emellett a Budapest Bár rendszeres vendége, képzőművész, szövegíró. Szándékosan szerepel a szövegírás az utolsó helyen: ennek a lemeznek a legerősebb pontját ugyanis a szövegek adják. Kétségtelenül van bennük „vonzerő”, tartalom, ugyanakkor jól megjegyezhetőek. Ezt persze segíti a gyakori ismétlés is, ami sokszor kölcsönöz a daloknak mondóka- vagy ráolvasásjelleget, mégsem lesz se gyereklemez, se népies összeállítás. A címek ötletesek, újszerűek, teret engednek a szabad asszociációknak. A zenei alapok profizmusról árulkodnak, letisztultak és pontosak, Bori hangjával együtt teremtik meg a teljes albumra jellemző atmoszférát.

Mégsem olyan könnyű leírni ezt a hangulatot: egyszerre andalító, megnyugtató, kikapcsoló, annak ellenére, hogy több dalban súlyosabb témák vagy gondolatok jelennek meg. Az érzés végig homogén: a különböző tételek is mind ugyanabban a közegben maradnak, emiatt az Anticity egy kerek egész, tisztességes munka benyomását kelti. Van viszont árnyoldala is mindennek: sajnos egyik dal sem válik igazán emlékezetessé vagy erőteljessé, sem kedvenccé, nem ragad benne a lejátszóban, nem szakítjuk meg egyik miatt sem a sodrást. Amely sodrás lehetne erőteljes, magával ragadó is (és teljesen világos lenne ebben az esetben, miért nem akarjuk megtörni), de ez elmarad. Ez a sodrás inkább halk tengerzúgás, amit jólesik hallgatni, ha éppen relaxálni szeretnénk egy fárasztó nap után, ahhoz azonban nem elég erős, hogy sokadszorra is ugyanazt az élményt nyújtsa, vagy minden alkalommal újabbakat hozzon magával. Igaz, nem feladata a zenének, hogy okvetlenül élményt adjon, de az a helyzet, hogy az Anticity már-már azzal a veszéllyel fenyeget, hogy egy idő után unalmassá válik. Így télen még teljesen jó a csendes hóesést bámulva ringatózni a zenével, sálat kötögetni, de mi lesz nyáron, amikor tombolni akarunk a koncerteken?

Ami a korong elején még izgalmas, szuggesztív (a Csillagszüret például kifejezetten jól sikerült), a végére már túljáratottnak, erőltetettnek hat. Rutkai Bori hangja pedig, legyen bármilyen jellegzetes is, nem pompázik túl sok színben (a szövegeivel ellentétben), ezzel pedig szintén az egysíkúság győz. Manoyára, Palya Beára vagy épp Varga Zsuzsára emlékeztet, de mintha a felsoroltakban lenne még valami plusz. Szeretjük az időnkénti füstösséget és karcosságot is, a basszusfutamok szerepét (amikor fejbebass a beton…), a remek szövegeket, ez a lemez mégis kevés. Kevés ahhoz, hogy egy igazán jelentős, kiemelkedő zenei produktumként könyvelhessük el. Félreértés ne essék: jó, hallgatható, szerethető. De csak egy ideig, aztán már nem tud megújulást hozni a szavalós rész sem. 

Mindezek nyomán az Anticity remek háttérzene vagy „meditációs segédlet” – nem annyira közönségkedvenc vagy bombalemez. Inkább korhatáros gyerekdalok gyűjteményeként lehetne jellemezni, ami időtlen. Mint a hóesés: nem azt nézed, hogy melyik pihe hova esik, hanem csak azt, hogy esik.

govinda, Bertoni

MyMusic értékelés: 6/10

Rutkai Bori és a Specko Jedno – Anticity (2013 NarRator Records)

tracklista:

1.    Csillagszüret
2.    Van egy kicsim
3.    Macskalépcső
4.    Örökölt zsebpörkölt
5.    BassBeton
6.    Lelkem lelkem
7.    Skizo
8.    Lakótelepi mantra
9.    Fehér atléták
10.    Csárli blúza
11.    Kutyával leöntött kávé
12.    Szerencsétlen pincsi
13.    Munkatanga
14.    Bonus Tango
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

2020. június 2.

Kivirágzás | Hayley Williams

Hayley Williams – Petals For Armor (2020) | Sokan azt gondoltuk, hogy az After Laughter-rel Hayley helyretette a dolgokat az életében és a lelkét gyötrő démonoktól megszabadulva végre visszatérnek a klasszikus hangzáshoz és a sodró lendületű poppunk dalokhoz a Paramore-ral. Ez a remény még mindig él, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna, hiszen Hayley-ben még volt egy szólólemez, ami a belső utazás és a pop egy teljesen más árnyalatát mutatja meg, mint az AL. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky