3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. november 26. | govinda, Bertoni

A szív, a lélek, az édesség meg a szén - The Carbonfools

Copyright:

The Carbonfools: Carbonsweet | Itt a The Carbonfools negyedik nagylemeze – a harmadik a sorban, mióta Fehér Balázs tölti be a frontemberi posztot. A Carbonheart és a Carbonsoul után joggal várhattuk, hogy ezúttal az ész következik, helyette viszont kaptunk egy „szénédes” fogást a Carbonsweettel. Kétségtelenül kemény dió megfelelni ez egyre népesebb rajongótábornak, az előző két albummal pedig maga a csapat tette magasra a lécet.

Csapjunk is bele! Az intro, a Keep on waitin’ teljesen más hangulatot hoz, mint akár anno a Carbonfreak vagy a Hippie song, és kellemesen megalapozza a lemez első felében uralkodó játékosságot, humort. Amolyan lazulós nóta, amit hallgatva azon jár az eszed, hogy tulajdonképpen az élet szép. Következik a rádiókból már jól ismert Birthday, ami az iróniát is felcsillantja (refrén vs. verzék), és kell az a lezáró basszusszóló, mint egy falat kenyér. Már csak azért is közönségkedvenc lesz, mert minden buliban van legalább 1 szülinapos. A különböző effektek (itt: dugóhúzó, tűzijáték, harangszó) egyébként a lemez egészén fel-feltűnnek, megmosolyogtatnak.

A Bag of candy már komolyabb darab, a futamok és a csujogatások (!) miatt sokadik hallgatásra is elneveti magát az ember. Van egy lüktetése, bár nem annyira lendületes-tombolós, mint amire számítottunk a fiúktól – ez az érzés a későbbi daloknál is megmarad: csak várjuk az „elszállazagyam” feelinget, de igazából nem jön. Kicsit tehát több az „édesség”, és persze ezek a megoldások alkalmasabbak például arra, hogy rádióban megszólaljanak, de már egy Müpás akusztikus koncerten nem biztos, hogy akkora meglepetést tudnának okozni, mint legutóbb… A latinos beütésű Busdriver-rel kapcsolatban az az ember benyomása, hogy nem kellett rajta sokat agyalni - az ötlet jött, és fel is vették. A szám tanulsága, hogy a zenekarok, és főleg a sofőrjeik élete nemcsak játék és mese, de a rangidősek előnyt élveznek a hazaúton! (És végre Fekete István hangja is hallható a refrénben.)

Az Opened doors-szal egy teljesen másfajta blokk nyílik, ahol már szó sincs hülyéskedésről: vallomás, meghittség uralkodik, a Carbonra oly jellemző feszes ritmusok pedig azt is garantálják, hogy mindenki ugráljon majd az élő koncerteken, amikor ez a dal szól. Vigyázat, nehéz kivakarni a lejátszóból! A Nine-eights szövegnélküliségével és space-hangzásával kicsit kilóg az eddigiek közül, mindemellett nagyon kifejező átvezetésül szolgál a Like kidshez, amiben egyszerre van meg a mérsékelt tempósság és a melankólia, de bensőségesebb, „puhább” (a szöveg miatt is), bár a témaválasztáshoz képest nem olyan játékos, mint a címből gondolnánk. A Danger is ezt a vonalat követi kicsit mélyebbről érkezve, bár talán már túlságosan is hasonlít a megelőző dalokhoz, inkább meditatív zene. Jól esik ezek után, amikor felcsendül a bejáratott, ismert, szeretett Clublights.

A Rude boy Elton Johnos indításával jutalomjátéknak tűnik, elég keserű és rondósra sikeredett. A kerettörténetbe ágyazott Nebulo még inkább az első blokkba tartozik, ismét több az elektro elem, viszont lendületes, carbonos. Ezzel pedig el is érkeztünk a lemez végéhez – de milyen befejezés ez? A Seeds lassú, intim, visszhangos, levegős, megnyugtató és felkavaró egyszerre.

 



Az a helyzet, hogy a Sweetet meghallgatva azért nem fogunk lepkéket kergetni a vidámságtól. Zeneileg az a harmónia és összeszokottság jellemzi az egész lemezt, amiről már sokat nyilatkozott a banda az elmúlt hónapokban, mégis olyan az összhatás, mint egy őszi kollekció: kicsit hosszú, kicsit szomorkás, néhol szürke (persze a napsütéses részek annál jobban esnek a fülnek). Egyáltalán nem steril az új album, populárisabb irányba mutat, szélesebb közönséget céloz meg, ugyanakkor profin összerakott és szerethető. Nagyon...

Bertoni, govinda

 

MyMusic értékelés: 7/10

 

The Carbonfools: Carbonsweet (2012 1G Records)


1.    Keep on waitin’
2.    Birthday
3.    Bag of Candy
4.    Busdriver
5.    Donkey
6.    Opened doors
7.    Nine-eights
8.    Like kids
9.    Danger
10.    Clublights
11.    Rude boy
12.    Nebulo
13.    Seeds

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky