3429 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. szeptember 26. | Bertoni

Brit elegancia az ősrock hangjain

Copyright:

Mark Knopfler Privateering | Szeptember 3-án a Mercury Records gondozásában jelent meg a brit gitáros, énekes, dalszövegíró, producer és filmzeneszerző Mark Knopfler hetedik szólólemeze Privateering címmel. Stílusában a rockot számos egyéb árnyalattal vegyíti: blues, folk, kelta és ősrock elemek váltják egymást 20 számon keresztül, és minőségi hangszerelés kíséri a már jól ismert, andalítóan kellemes baritont. Vajon mi a titka Knopflernek, hogy még ennyi év után sem lehet igazán megunni?

Az utóbbi időben egyre több 60 feletti zenész bizonyítja, hogy őket nem igazán érdemes nyugdíjazni – Mark Knopfler is ilyen. Számos zenei elismerés (a Grammy-k mellett három életműdíj és még bőven sorolhatnánk) és a közönség, illetve a kritikusok visszajelzései viszik előre immár hetedik albumáig. A Privateering eddig többnyire pozitív visszhangnak örvend, a slágerlistákon pedig vezető helyen van: Hollandiában és Németországban első, az olasz, lengyel, spanyol, svájci mércén második, de nálunk is ott van a legjobb 10 között.

Az ősi hangulatú angol-amerikai dalok többsége nem arra törekszik, hogy az embernek önfeledt szórakozást nyújtson, úgyhogy a zenéből jókedvre vagy lendületre vágyók inkább hallgassanak mondjuk Pinktől egy-egy dalt. Viszont ha kellően kitombolták magukat, azért érdemes belehallgatni, mit is hozott össze ez a kivételesen tehetséges, minden ízében zenész brit pasas, ugyanis lélegzetelállító az az elegancia és profizmus, amivel ezt az agglegényesre formált lemezt megkomponálta.


Az értékelések általában azt emelik ki, hogy egy viszonylag terjedelmes felvételről van szó (a dalok többsége 4-5 perces), ahol a minőségi zene a profik lazaságával van előadva, méghozzá nagyon kellemesen. Ezt mind csak megerősíteni tudom, illetve kiegészíteni azzal, hogy bár nagy meglepetést nem hoz - sem önmagához képest, sem általában -, kétségtelenül van egy sajátos atmoszférája a lemeznek, ami a melankolikus dalokat is kellemessé teszi. Páratlanul sok hangszert vonultat fel, kicsit retro is, és még a néhol unalmasba forduló hullámzásban is képes tetőpontokra érni. A Don't Forget Your Hat irigylésre méltó eleganciával küld el a búsba, és mintha ezzel a gesztussal is egy olyan részét ragadná meg a hagyománynak, az őseinktől kapott viselkedésmintáknak és életlehetőségeknek, amikről nem szokás már megemlékezni. Ilyen képességekkel Knopfler persze megteheti, hogy ne az aktuális divatokkal törődjön, hanem a saját zenei irányait fűzze csokorba, de amíg ez ilyen minőségi válogatást eredményez, azt hiszem, senki nem róhatja fel neki.

MyMusic értékelés: 8/10

Bertoni

Mark Knopfler Privateering (2012, Mercury) tracklista
:

Disc1
1.    "Redbud Tree" – 3:19
2.    "Haul Away" – 4:01
3.    "Don't Forget Your Hat" – 5:15
4.    "Privateering" – 6:19
5.    "Miss You Blues" – 4:18
6.    "Corned Beef City" – 3:32
7.    "Go, Love" – 4:52
8.    "Hot or What" – 4:54
9.    "Yon Two Crows" – 4:26
10.    "Seattle" – 4:17

Disc2
1.    "Kingdom of Gold" – 5:22
2.    "Got to Have Something" – 4:01
3.    "Radio City Serenade" – 5:13
4.    "I Used to Could" – 3:36
5.    "Gator Blood" – 4:15
6.    "Bluebird" – 3:27
7.    "Dream of the Drowned Submariner" – 4:57
8.    "Blood and Water" – 5:19
9.    "Today Is Okay" – 4:45
10.    "After the Bean Stalk" – 3:54
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

2020. június 2.

Kivirágzás | Hayley Williams

Hayley Williams – Petals For Armor (2020) | Sokan azt gondoltuk, hogy az After Laughter-rel Hayley helyretette a dolgokat az életében és a lelkét gyötrő démonoktól megszabadulva végre visszatérnek a klasszikus hangzáshoz és a sodró lendületű poppunk dalokhoz a Paramore-ral. Ez a remény még mindig él, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna, hiszen Hayley-ben még volt egy szólólemez, ami a belső utazás és a pop egy teljesen más árnyalatát mutatja meg, mint az AL. Tovább

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky