3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. október 13.

Yonderboi: A harmadik lemez!

Copyright:

Yonderboi: Passive Control | A zseniális Splendid Isolation (2005) óta, nem hallottunk túl sok új hírt Yonderboi háza tájáról. Az elmúlt pár évben, azonban nem volt tétlen, dolgozott az új lemezén, irodalmi anyagokon, rendezvénysorozatokon és színházi produkciókon. Mindenesetre nem siette el, vagy bízta a véletlenre, sorban a 3. lemezét a Passive Controlt, amely 2011.szeptember 23-án látott (végre) napvilágot.

Az biztos, hogy hű maradt önmagához, nem tért el a jól bevált rá jellemző stílusjegyektől. Ettől szép az egész, hiszen már nagyon kiéheztette a rajongóit, eddig kénytelenek voltuk a korábbi két albumát - kis képzavarral élve -, rongyosra hallgatni. Az új album, hasonló sikereket ígér, mint a korábbiak, bár 6 év elteltével lehetünk kicsit bizonytalanok, de ez gyorsan el fog illanni, miután meghallgatjuk a lemezt. 
 
Miközben a cikket írom, hallgatom az album preview-t, ami teljesen levisz alfába és átlépek általa egy másik dimenzióba. Amint kiveszem a fülest, mintha egy hosszú mély és kellemes álomból ébrednék és térnék vissza a való életbe, egy sajátos stílusú látásmódot közvetít.
Mindenkinek ajánlom, azoknak is, akik nem elfogultak, mint én a műfajjal és Yonderboi zenéjével kapcsolatban. Hozzá kell tennem, hogy a Padam című track óta kedvelem őt, azóta hirdetem az igét mindenkinek.
 
Vegyük át röviden, hogy hol is kezdődött.
 
Fogarasi László körülbelül 16 éves kora óta Yonderboi (egy regényszereplő nyomán), ami tökéletes név egy külföldi karrierhez. Egy Somogy megyei kis faluból indult világkörüli útjára, karrierje 20 éves kora óta töretlenül halad előre, még akkor is, ha olykor pár évre eltűnik a színről. Annak ellenére, hogy 11 éve jelent meg a szakma kusza térképén. Magyarországon kevésbé népszerű előadó, talán maga a műfaj az, ami itthon csak egy elég kis réteget érdekel. Csúnya szóval „rétegzene”. Valamint a magyar sajtóban sem kap ez a fiú elég szerepet vagy akár elismerést. De, semmi gond, ez a cikk is hozzátesz sikerei terjesztéséhez.
 
Jól mutatja ezt az is, hogy sokkal több angol nyelvű internetes forrást találunk, mint magyar nyelvűt, ha rákeresünk a nevére. Az új album is a német MOLE kiadó gondozásában jelent meg, ahogyan korábbi lemezei is, a Shallow and Profound (2000) és a Splendid Isolation (2005). Hozzátenném, hogy az albumok névválasztása zseniális, minden cím elgondolkodtató és többet akar mondani, mint amit jelent. Így tökéletesen tükrözi a zenei világot, minden albumcíme megér egy fehér pólóra való nyomtatást. A Passive Control is egy ilyen cím. 11 track található az albumon, amelyek közül a 10. track a Come On Progeny, amelyet rendszeresen játszik az MR2 Petőfi Rádió. 
 
Honnan ismeritek fel a zenét?
 
Egy nagyon éles és szokatlan női hang énekel a már megszokott elvont sajátos zenei kísérettel. A hölgy Charlote Brandi, akit a myspace-en keresztül ismert meg Yonderboi. Utánanéztem a hölgynek; egy nagyon kedves, szerethető, szintén elvont lány. Számomra a zenéje nem üt át annyira a 10. számban sem, de önálló előadóként sem. A Come On Progeny című dalban, olykor imádom, olykor, pedig megkérdezem magamtól, hogy „te jó ég, mit keres ennek a nőnek a hangja itt?”. Lehet, hogy sokkal jobb hangot is találhatott volna, de végül mindig arra jutok, hogy jó ez így. Mindenesetre Yonderboi azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy nem tartja valószínűnek Charlottal valaha együtt fog még dolgozni, bár ezen a lemezen az Ő hangja az egyedüli női vokál az előzőekkel ellentétben.  
 
Az album borítójáról még említést kell tennem. Kicsit exhibicionistának tartom tőle, hogy szinte kivétel nélkül minden borítóján saját maga szerepel. Félreértés ne essék, nagyon jóképű férfi, vetekszik a modellekkel, de ez így nem túl fantáziadús. Lehet, hogy nála ez egyfajta hagyományőrzés, hiszen minden albumán ő képviseli saját magát a legegyszerűbb vagy éppen a legfurcsább szerelésekben. Ez utóbbi az idei eresztés, egy nagyon furcsa pilóta fejdíszt választott, amiben Verne Gyulát, art deco jövőképet és szocreál cyberpunk hangulatot és Moebius francia képregény rajzolót kell belelátnunk egyszerre. Igen ez a fiú ilyen összetett.
 
Mire számíthatunk a közeljövőben Yonderboitól?
 
Tud még meglepetéseket okozni, hiszen szintén az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy a turnét nem érzi jelen pillanatban fontosnak, inkább arra célzott, hogy már most nekilát egy új albumnak, megbontva ezzel a sokéves hagyományt.
 
Schimi
 
MyMusic értékelés: 9/10
 
Yonderboi: Passive Control (MOLE, 2011)
 
1. Sustainable Development
2. I Am CGI 
3. She Complains 
4. Roast Pigeon
5. Paint Hunting On The Wall
6. Brighter Than Anything 
7. Mono De Oro
8. Synchronicity
9. Inexhaustible Well 
10. Come On Progeny
11. After The Snap
 

 

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky