Alias

Igen, angyal vagy, de piszkos a glóriád.
Földön volt végig, míg a hajnal megtalált.
Soha nem akartam, hogy szelídíts meg,
Én nem vagyok róka, se kisherceg,
Aki tudna szeretni, de nem meri,
Fél, a maradék eszét is elveszi.

Eltűnik lassan
Múlik egy év, az élet, az éjszakák.
Elveszted lassan
Csak a szép, az emlék, hogy éled át.
Eltűnik lassan
Múlik egy év, az élet, az éjszakák.
Elveszted lassan
Arcodat képeken nézed vissza már.

Tudod, álmokat már rég nem hív az éj.
Megtalált a hajnal, nélküled semmit sem ér.
Leszegett fejjel nem olyan szép
Ezer darabban a tükörkép.
Céltalan utak az égen is túl.
Egy dal, ami maradt, mi neked szól.

Eltelt pár év az életemből
Mégis minden ugyanaz maradt
Bár nem érzem magam rosszul ettől
Hisz valamerre halad.
Tudom, hogy koppanok még párszor
De ez így is vállalható
Nem estem hasra a nagyvilágtól
De nem tudom, hogy lehetne jó.

Mennék ? de hogy hová, azt nem tudom
Szebbé tenném, ha tudnám hogyan minden holnapom.
Mennék ? az életem mögöttem marad
És nem hallaná senki többé a fáradt hangomat.

Értem én, de nem fogom föl
Eddig miért voltam itt egyáltalán.
Ha újra kezdhetném, a döntésem
Nem lenne más talán.
Tudom, hogy koppanok még párszor
De ez így is vállalható
Nem estem hasra a nagyvilágtól
De nem tudom, hogy lehetne jó.

Pár furcsa emlék,
Néhány álomkép csupán
Az űr itt bennem.
Az a bizonyos délután.
Hova lesz a fehér,
Ha elolvadt a hó?
Mikor ér el engem
A zajban mondott szó?

Veled vagyok, hogyha akarod, ha nem. Nem engedem el a kezed.
Akkor is itt maradok, kereslek, óvlak, de nem tudod,
Választhatod ma önként, dalolva velem ezt az életet,
De ne dobd el, amíg megtarthatod.

Bár visszamennénk
Ennyi kemény harc után,
Semmivé válna
Az a bizonyos délután.
Hova lett remény?
Mitől lenne jó?
Hogy lehetne semmis
Az a hamar mondott szó?

Itt állok a színpadon, csak remélem, hogy érted
Ezt a meggyőződésem szerinti bölcsességet,
Amit biztos sok embertől hallottál már, legalább egyszer.
Nekem is úgy mondta más, de azért csak elkezdem.

Íme, itt a jó tanács: soha ne hallgass olyan arcra,
Aki a színpadról vonyít le rád és a jobbik eszét osztja!
Biztos van némi értelem is abban, amit dumál,
De nem kell minden marhaságot bevenni, amit kaptál!
Figyelj jól, de mostantól gondolkodj is néha,
Mert a dallam mögött nem mindig bújik meg a jó példa!

Íme, itt a jó tanács: soha ne hallgass olyan arcra,
Aki a színpadról vonyít le rád és a jobbik eszét osztja!
Biztos van némi értelem is abban, amit dumál,
De nem kell minden marhaságot bevenni, amit kaptál!
Figyelj jól, de mostantól gondolkodj is néha,
Mert a dallam mögött nem mindig bújik meg a jó példa!
Hallgass, táncolj, szórakozz csak!

Íme, itt a jó tanács: soha ne hallgass olyan arcra,
Aki a színpadról vonyít le rád és a jobbik eszét osztja!
Biztos van némi értelem is abban, amit dumál,
De nem kell minden marhaságot bevenni, amit kaptál!
Íme, itt a jó tanács: soha ne hallgass olyan arcra,
Aki a színpadról vonyít le rád és a jobbik eszét osztja!
Attól még, hogy pár centivel magasabbról beszélek,
Nem fekete, és nem fehér, nem lesz egyszerűbb az élet!

Amikor bosszant, hogy nem érted
A saját büszkeségedet félted
Reméled, de tudod ott bent,
Legbelül te sem vagy szent.

Tudom, hogy bosszant a tévedésed,
De még erősebb a büszkeséged.
Nem érdekel és nem is érted
Miért bántó a véleményed.

Nem hall, nem ért,
Nem figyel rád már többé
Nem tudod miért
Vált most az életed köddé.
Ami eddig a tiéd volt
Az sem rólad szólt.

Amikor látom, hogy te nem érted
Beleszólsz, pedig nem kérlek
Nem tudod, miről beszélek
Csak nézel, hogy hülyének nézlek.

Talán majd egyszer csak megérted
És belátod a tévedésed.
De már mindegy, nagyon kérlek
Fogd be és tűnj el végleg!