3428 zenekar 12456 letölthető zene
Zenekar profil
Műfaj:
HIPHOP
Stílus:
Hip-Hop / Rap
Város:
Budapest
Web:
Tagok:
Csigó Tamás » vocal, programming, keyboard
Déri Zoltán » Bass
Gergácz Gábor » Guitar
Óvári Adrián » Dj
Rozmán Zoltán » Drum
 
Albumok
Keep Still!
Keep Still!
FADER STUDIO, 2007

BEAT DIS Keep Still!

Új nagylemezzel jelentkezik a zenekar, amelyet továbbra is a gitár-alapú trip hop jellemez. Az első albumukat is meghatározó masszív hangzás tovább ért az idők során és még mélyebb sebet ejt a hallgatóságon.

Kezdve a Bland Blame szimfónikus betétével, a Horror Mirror sejtelmes izgalmával, vagy a Make An Effort mézédes kórus vokáljával, ami vad rock akkordokba csap át. Mérnöki pontossággal felépített darabokról van szó, amelyeket profi zenészek alkottak.Új nagylemezzel jelentkezik a zenekar, amelyet továbbra is a gitár-alapú trip hop jellemez. Az első albumukat is meghatározó masszív hangzás tovább ért az idők során és még mélyebb sebet ejt a hallgatóságon.

Köszönet: Scheer "MAX" Viktornak és Farkas Csongornak :FADER Studio
és a Chameleon recordsnak...

Genetik Gift
Genetik Gift
HSB, 2003

Beat Dis: Genetik Gift



Mostanában elég sok alkalommal lehetet az Anima Sound System fellépésein találkozni a Beat Dis zenekarral. Nem véletlen, hiszen mindkét együttes szombathelyi, másrészt Prieger Zsolt volt a Genetik Gift co-producere, és a felvételek egy része is az Anima stúdióban került rögzítésre. Könnyen arra a következtetésre juthatnák tehát, hogy a Beat Dis nem más, mint egy hobbyból működtetett oldalhajtás, ne adj’ isten, kópiacsapat. Ehhez képest egészen másról van szó a korong tizennégy dalában. Ha nincsenek ugyanis a fent említett tények, akkor egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan másodperc volt, amikor eszembe jutott az A.S.S. neve.

Kezdeném mindjárt azzal, hogy igen hangsúlyos és fontos szerep jut az élő hangszereknek, persze az elektronika nyilvánvaló uralma mellett. Ezt jelzi a meglehetősen bizarr, számomra megfejthetetlen szövegű intro után begördülő Never Said, amelyben a basszus és a dob (milyen meglepő…) adják meg az alaptónust, a gitár csak szolid vonásokkal operálva szinte észrevétlenül prüntyög, csak úgy, mint a folyamatosan pörgő bakelitkorong. Akit viszont nem lehet nem észrevenni, az Zaida Rivas, pontosabban az Ő lélekkel teli éneke. Majdnem minden dalban hallatja letagadhatatlanul fekete hangját, amely nyugodtan nevezhető a Beat Dis védjegyének.

A 3-as track, vagyis a címadó is nagyjából ugyanarra a receptre készült, mint a nyitó nóta, hasonló az üteme is, húzása is ugyanúgy rendben van, itt már a torzított hathúros is megjelenik, de egyáltalán nem tolakodóan. Az ezt követő Coming Through már lassít a fordulatszámon, itt MC Jez vendégeskedik, visszhangosított monológjáról még azt is eltudom képzelni, hogy egy freestyle rappel járult hozzá a darab elmélyítéséhez, amelyben gondosan elrejtve ugyan, de még egy sziréna is szerepel. A folyamatosan búgó alapzene, pedig kellemes hullámzást biztosít a tételnek. Ezzel szemben a Flagrant Festival egy lendületesen robogó dal, ahol a kemény szövegelés van középpontban, ezért is hat különlegesen a szám közepére bekevert régi, (vagy régiesnek ható) zongorás énekbetét. Pár másodpercnyi kitérő csak, de tökéletesen ugrasztja ki a hallgatót a monoton bólogatásból, ott és akkor, ahol, és amikor kell. Nem értem viszont azt, hogy miért nem fejtették ki azt a jó kis funkys gitártémát a dal végén. Különösen úgy, hogy sikerült egy igazán ötleletes ritmust kreálni ehhez a viszonylag gyorsabb hangsorhoz. Mindegy, talán a következő Beat Dis lemezen lesz belőle valami, másrészt utána jön a Go On Your Way, amelyről nem tudok mást írni, csak azt, hogy az album legjobb dallamait tartalmazza, amelyekért természetesen ismét csak Zaida Rivas a felelős.

Persze nagyon jól működik a zongorás nyitány is, amelyre egy igazi gettó-hangulatot sugárzó „kánon-kiabálás” érkezik. Igen fogós refrénnel rendelkezik a Catch The Flash is, és nagyszerű a lassan döcögő, gitár-hápogtató Hustler Ace is. Itt egy kicsit belassulni látszik a lemez, és a Some People lüktetése visz életet a muzsikába, különösen akkor érvényesül ez, ha a szöveget is figyelembe vesszük. A rímeket leszámítva ugyanis nincs sok összefüggés a sorok között, de a tökéletes ritmizálásnak köszönhetően máris megjegyezhető, és énekelhető. A zajongós, disszonáns outro előtti utolsó eresztés, a Bring Da Ruckus ütemei is egyszerűek, de a dögös funky és telitalálat refrén pompásan vezeti le a lemezt.

Egy olyan lemezt, amely országos, vagy még azon túli ismeretségig repítheti a Beat Dist. Érződik, hogy tele vannak ötletekkel, és az is, hogy találtak egy saját utat. Első járdakőnek tökéletesen megteszi a Genetik Gift.

( UNDERGROUND zenei kulturális magazin )

Videók
Just Like
Just Like
Chameleon records

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky