2010. január 19.

VHK: Sárkánytánc után testen kívüli vágtázás a Dürerben!

Vágtázó Életerő

Az öt egykori VHK tagot soraiban tudó Vágtázó Életerő azért jött létre, hogy kilenc év után újra a Földre hozza a VHK örök lángokban fürdő zenéjét. A Vágtázó Halottkémek bemutatására időt szánni talán nem is érdemes, annál fontosabb azt kiemelni, hogy az 1975-ben létrejött, 2000-ben feloszlott, majd idén Vágtázó Életerő néven újra működő alkotóközösségnek van mondanivalója a 21. század emberének, fiatalságának is. Grandpierre Attila, az együttes énekese így mutatja be a régi-új zenekart, és az újjáalakulás óta megszerzett élményeket:

"A mai fogyasztói társadalom a túlvilági, lelki és szellemi élet és a földi, testi létezés közötti határt nagyon alacsonyan szabja meg, a béka egy bizonyos testrésze alatt körülbelül. Ez azt jelenti, hogy kényszeréletet él az ember. Minél alacsonyabban szabják meg azt a határt, annál jobban, annál több embernek szüksége van rá, hogy beleszagoljon, milyen az élet valójában, igazából. (...) A Vágtázó Életerő a földi világ, evilág és a túlvilág közötti határt nem a béka feneke alá teszi, hanem az egek magasába röpíti, így lesz a tetszhalott kényszer-életből teljes erejű, emberhez méltó élet. Az élet sokkal több, és sokkal fontosabb, mint amit a modern világ szemellenzői között látni lehet belőle. Kaput nyitunk a sorsszerű teljességben fürdő életre.

Mi azért zenélünk, hogy ezt megmutassuk, és belepillantsunk abba, hogy az élet eredeti magassága mit jelent a számunkra, mert a túlvilág és a földi világ egy és ugyanazon világnak két része, amely ráadásul szerves, egységes egészet alkot. A földi világ és az úgynevezett túlvilág valójában a Mindenséget alkotja, benne minden sorszerűséggel, amit érdemes átélni, és azért érdemes élni, hogy ezt a sorsszerűséget megértsük és megvalósítsuk. A fogyasztói világban papírvékonyak a hétköznapok, kiüresednek az ünnepek, kifakul, elfonnyad az ember. Megtöltjük ezt a világot a legnemesebb túlvilági erővel.

Az a Vágtázó Életerő zenekar lényege, hogy mi társak vagyunk abban, hogy mi kutatjuk az életben rejlő sorsszerűséget. Valami világrengető, egetverő, felfedezetlen titok lappang az élet sorsszerűségében, és mi a társainkkal ebben a világrengetésben vagyunk társak. Kutatjuk a Világegyetemben rejlő olyan varázserőt, amiről egyszerűen az embernek az a benyomása, hogy ez maga a végső bizonyosság, és valami olyan törvényszerűség tud a varázserőben megjelenni, ami a mai világban teljesen szokatlan és váratlanul ér még olyan edzett harcosokat is, hogyha mondhatom így, mint amilyenek mi vagyunk.

Mert mi a világ végső bizonyosságainak kutatócsoportja vagyunk. Barátságunk ereje világítja meg az utat az életre szóló élmények minden valóságnál valóságosabb ereje felé. Rengetjük a világot, úgy, hogy még teljesebb csodaerővel töltődik fel. Társak vagyunk a végső világvarázslat, élet és a halál túlvilági egységének felkutatásában, az emberiség gyönyörű jövőjének megálmodásában. Minket is meglep és óriási érzéseket szabadít fel az, ami velünk történik, mert ami velünk történik, az sorsszerűen történik, mert ez a zenekar, a Vágtázó Életerő a sorsszerűség zenekara, ennek van értelme, nem is akármilyen."

A felállás:
Grandpierre Attila – ének
Németh László Fritz – szólógitár
Balatoni Boli Endre – üstdobok
Mestyán Ádám – basszusgitár
Molnár Lujó – szólógitár
Szabó Kristóf - dobok

1 2