Hozzászólások » MyMusic » Bárpult » Rockzenét az iskolákba!
Témakörök
Hirdetés
Rockzenét az iskolákba!
| papirszobrasz | 2007. júl.. 13. 17:16 | 33 |
 Fején találtad a szöget! Bizony ismernie kell a múlt értékeit annak, aki alkotni akar, hiszen abból tud építkezni - ha pedig mondjuk, valaki egy újfajta mikroelektronikai szerkezetet akar létrehozni, akkor nem a kõbaltához kell visszanyúlnia -, meg annak is, aki "csak" fogyasztója az értékeknek, mert így tud megalapozottan ítélni. |
||
| SkaPeti | 2007. ápr.. 18. 02:33 | 32 |
| Mégegy gondolat: Bár könnyûzene párti vagyok alapvetõen, nem elhanyagolható tény, hogy komolyzenébõl diplomáztam.
Egy zenemûvészeti fõiskolára - gondolná az ember - csupa sápadt, szemüveges mûvészpalánta jár, aki nem hallgat semmit, ami Mozart után íródott... Hát mondjuk nem így van, de sokakban amikor odakerülnek, önkéntelenül is felmerül, hogy itt aztán már tényleg illene sznobnak lenni legalább egy kicsit. A zenetörténet tanárunk egy idõs úr, a legnagyobb koponya a szakmában, talán senkinek nem mond semmit itt az a név, hogy Földes Imre, de nekem nagyon nagy élmény volt nála tanulni, mégha a vizsgáit nem is sírom vissza! Lényeg, hogy õt kérdezték meg egyszer azok, akik valóban sznobként állnak a zenéhez, hogy mi a véleménye a mai könnyûzenérõl, és várták az önigazolást, hogy most jól le lesz szólva az a sok igénytelen sz.r... Na nem fog most senki meglepõdni annyira mint mi akkor, hogy nem ez történt! Az a valóban idõs úr, aki már akkor nagypapa lehetett, amikor az Omega megalakult, azt felelte, hogy maga is szokott ilyesmit hallgatni a rádióban, ha nem is gyakran, és bár nem tartja túl maradandó értéknek ezeket a dalokat, attól még ez szórakozást nyújt nagyon sok mindenkinek, és ezt nem szabad alábecsülni. A kérdezõ diákok próbálták a diszkó zenéket is felhozni, hátha akkor változik az álláspont, erre a válasz: azok a zenék azért vannak, hogy az fiatalok táncoljanak rá. Betöltik a feladatukat, és kész. Annak idején a középkorban is az úrinép szórakozására íródtak táncok ezrei, amik ma halhatatlan remekek, és az úrinép csak szórakozott, oda se nagyon figyelt, hogy mi szól közben. Nem folytatom tovább, ennyi a lényeg, meg a tanulság, ami kb. ez volt: Ne akarjunk ítélkezni, mert soha nem lehet tudni, hogy a következõ korokban mi marad fenn a mi kultúránkból, mi érdemli ki a halhatatlanságot, amit mi esetleg észre se vettünk. (Ahogyan pl. Bach egy lesajnált senki volt a maga korában, és soha nem tudott az "ünnepelt sztár" Telemann árnyékából kilépni. Hogy ki az a Telemann? Na ez az!) De egy szónak is száz a vége:) szerintem benne lesz a rock zene a tananyagban, amikor eljön az ideje. Mondjuk a 22. században. Hacsaknem addig valami hülye teknós arc valami hülye forradalommal nem semmisíti meg a rocknak még az emlékét is, mint felesleges, értéktelen dolgot. |
||
| SkaPeti | 2007. ápr.. 18. 01:41 | 31 |
| Ami elõször eszembe jutott: Ha nem ismered a múltat, hogyan alkothatsz újat? De ez egész magas röptû filozófiai kérdés alkotómûvészeknek, hagyjuk is inkább! Nem éri meg a fáradtságot! Amúgy is hihetetlen, hogy egy hibbant 15 éves rokker gyerek milyen nagy port kavart néhány sületlenséggel... :)
Az egyik okfejtés, amit én ide szántam egyébként, úgy kezdõdött, hogy "magyarázd el egy vonalnak, mi az a gömb!" Azt akartam kifejteni, hogy a rock zene minden szempontból egyszerûbb, mint a komoly, ergó a rock zene - még a Metallica és Scorpions korábban említett zseniális szimfónikus albumai, a teljes Dream Theather, és Liquid Tension életmû, vagy a komolyzenével ötvözött progresszív rock remekei, mint pl Mike Oldfield zenéje - csak egy vonal a komolyzenéhez képest, de inkább hagyjuk ezt az érvelést is! Úgy gondolom, hogy sokkal inkább a petíció írója a vonal, és soha nem fogja megérteni ezt a sokmindent, amit összehordtatok neki egy gömbrõl. Mondjuk végülis sem egy traktor elvezetéséhez, sem egy üres E-H kvint lefogásához nem kell több 8 végigbukdácsolt-ellógott általánosnál, maradjunk ennyiben, egy fecske meg nem csinál nyarat, de azért nagy az Isten állatkertje, aludjatok jól, gyerekek! (a szolfézs meg valóban egy hülye elméleti tantárgy, és majdnem olyan rossz mint a történelem, vagy fizika óra, ha az ember nem tudja, mit miért csinál, vagy ha rossz tanára van) |
||
| Fenderblues | 2007. ápr.. 15. 08:34 | 30 |
| Én inkább a jelenlegi oktatási anyag megreformálását javasolnám. Nevetséges például ahogy az iskolai anyagban a hangszereket osztályozzák.Látta már valaki? Egyszerûen nevetséges.
Vagy például a nagyon kis gyerekeknek a zeneelmélet olyanforma tanítása ahogy csinálják. Ha nem akarod hogy a gyereked zenéljen akkor a legbiztosabb módja hogy írasd be szolfézsra :) Találkoztam már zenei általánost végzett srácokkal (nem is egyel) aki kétségbeesetten rohangáltak gitártanárhoz mert nem tudták az egyszerûbb akkordokat sem lefogni és fõleg nem használni. De persze biztosan vannak kivételek is. De szerintem az biztos hogy valami nem mûködik jól. |
||
| ashtair | 2006. ápr.. 18. 17:10 | 29 |
| Én csak a magam tapasztalatával tudom gazdagítani az itt zajló vitát. Volt szerencsém zenét tanulni az iskolában, hozzáteszem, nem eredmény nélkül. Bár az órákat én is untam, mégis vallom, a zenei tudás megalapozásához elengedhetetlen legalább egy minimális ismerete a klasszikus zenének, mint ahogy korábban felhozták a kotta és a zenei szabályok meglétét.
Ezektõl eltekintve, több környezetemben élõ zenész véleménye szerint is a klasszikus zenében megragadott hangulatok nemcsak, hogy inspirálóak tudnak lenni, de nem tudok olyan emberrõl, akit MINDEN klasszikus hangszerekre írt zene teljesen hidegen hagyna. A mai zenében is megjelennek az elemei, hogy a rock/metal berkein belül maradjunk, csak a Nightwisht hoznám fel, de említhetném akár a Metallica S&M albumát, vagy akár az Apocalyptica-t... Szerencsésnek érzem magam, hogy még a középiskola keretein belül két évig fakultációs szinten tanterv szerint tanulhattam modern zenét, ami magába foglalta a teljes 20. század zenei változásait, beleértve a jazz-blues zenék kialakulását,a popzenét, technot, rock'n'rollt, így tág teret hagyott a kibontakozásra (meg kell jegyeznem, hogy bár volt rá lehetõség, a tanulók elenyészõ hányada tartotta arra érdemesnek a modern zenét, hogy tanuljon is róla valamit). Az órák bár liberális szellemben zajlottak (egyik házidolgozatom pl. Helloween - Better than raw album elemzése volt), mégis megkövetelte a felkészültséget és az odafigyelést, aminek meg is lett az eredménye. Kérdésem csak annyi: ha van középút, miért kéne radikálisan egyik vagy másik oldalhoz ragaszkodni, mikor a zenének, mint mûvészetnek pont az önkifejezés lenne a lényege, és nem hiszem, hogy bárkinek joga van igazán egy zenei mûfaj értékét a másik fölé emelni, értem ez alatt a rock zenét is, bármennyire ragaszkodom hozzá jómagam. Maradok tisztelettel: Horváth Gábor, Depths of Desecration zenekar |
||
| Mazsoli | 2006. jan.. 28. 19:50 | 28 |
| Hali.
Lenne egy pár dolog, amit nem egészen értek :S. Kérlek, világíts meg nekem valmit. Elõször is kíváncsi lennék mely korosztályon belül derült fény erre az elszomorító ”eredményre”. Csupán azért kérdem, mert a környezetemben elég nevetségesnek találná bárki ha azt mondanám (rosszabb esetben ha úgy is gondolnám) hogy sztár akarok lenni. Körülöttem mindenki jóval ”földhözragadtabb” terveket szövöget. Azonban én már jóindulattal sem vagyok gyermeknek nevezhetõ :( … Aztán, honnan jutottál arra a következtetésre, hogy a komolyzenét kedvelõk aránya 1% körül jár? Ugyanis személy szerint nekem nincs olyan ismerõsöm, aki ne kedvelné a klasszikus zenét. Persze ez alatt nem leendõ karmestereket, és zeneszerzõket kell érteni, de az átlag ember legalább egy-két mûvet kedvel a leghíresebb mûvészek repertoárjából. Aztán, szerinted a komolyzenét azért tanítják az iskolákban, hogy késõbb mindenki azt hallgassa, szeresse. Ez nem így van. A klasszikus zene hozzá tartozik (és mindig is hozzá tartozott) a mûveltség alapjaihoz. Attól, ha néha odafigyelsz ezeken az órákon nem leszel kevesebb, és talán az ízlésed sem ”ferdül el”. Csupán egy hajszálnyival mûveltebbnek érezheted magad. Az egyéniséged, az ízlésed a tiéd marad, nem is szabad hagyni, hogy más megpróbálja megváltoztatni azt. Aztán, azt mondod, egy kis csoport elnyomja a feltörekvõ tömegeket, és nem érted hol van itt a demokrácia. Picit megint csak félreértetted a dolgokat, szerintem. A demokrácia nem az egyén akaratát képviseli, hanem a többségét. Valószínûleg ha az ország nagyobb része fölöslegesnek, károsnak találná a komolyzenét, akkor az abban az esetben megválasztott képviselõk tennének ellene valamit. A demokráciában csupán (?) annyit tehetsz, hogy olyan képviselõket vagy pártot választasz, akik ténylegese képviselik a nézeteid. Aztán, azt írod, ez a mûfaj mindig is a vagyonos réteg igényei szolgálta ki. Ez valóban igaz lehet. De ha kicsit belegondolsz a mûfaj igazi mesterei, szinte mindig a viszonylag egyszerûbb sorból származtak. Szerintem ez valamelyest ”enyhítõ körülmény”, legalábbis nekem, nem túl vagyonos embernek az … Aztán, szerinted ez a mûfaj nem tudott a modern hangszerekhez alkalmazkodni. Nos, én is kedvelem a minõségi rock-zenét, így tisztában vagyok vele, hogy ez fa**ság! (fatális tévedésság) Biztos vagyok benne, hogy még nem hallottad a Metalica-Symphonics albumot. A világ egyik legjobb rock-bandája, a világ egyik legjobb szimfonikus zenekarával zenél. Végeredményben pedig, eszméletlen dalokat kaptunk. Mellesleg még ott van a Scorpions is, akik a Berlini filharmonikusokkal alkottak hasonlóan kiemelkedõt. Azt hiszem mindkét banda meglehetõsen rock, nem? Egyszer meg kéne hallgatnod … Aztán, szerinted a ”modern-klasszikusok” alkotóereje kiapadt. Újfent ellenkezni kényszerülök. Ha esetleg Hector Berlioz nem is, Vangelis neve biztosan ismerõsen cseng még neked is. Ha valamilyen úton-módon mégsem, akkor is biztos vagyok benne, hogy hallottad már mûvét, legalább a ”Paradicsom meghódítását” biztos (azt hiszem így fordították :S ). Valamelyik Kolombusz Kristóf-os film fõcímdala is volt. Aztán, szerinted a komolyzenének nem maradt más célja, mint a hagyományõrzés. Lehet, hogy van, aki így gondolja, de abban az esetben a kultúra, és a mûveltség feladata is csupán a hagyományõrzésre fog korlátozódni. Mellesleg nekem még mindig a nyugalmat és a pihenést jelenti, ha olykor-olykor leülök Zenét hallgatni. Végül, azt írtad ez a mûfaj osztályokon alapszik. Melyik nem? Mondj nekem egy olyan mûfajt, amit a világon mindenhol elismernek …. Nézd kicsit más szemszögbõl. Képzeld, hogy valaki a szépirodalmat látná értelmetlennek, és inkább a képregények (kétségkívül létezõ) történelmérõl és értékeirõl tanulna. Abban azonban egyetértünk, hogy a könnyûzene majd olyan fontos, mint a klasszikus, viszont nem hiszem, hogy érdemes olyasmi ellen keresztes háborút indítani, ami nem biztos, hogy tényleg olyan ”keresztes”. Szóval van egy-két dolog, amiben jók a meglátásaid de szerintem nem mindenben … Azért kíváncsi lennék a te véleményedre is :) ... Mazsola |
||
| ilovemusic | 2005. szept.. 16. 23:51 | 27 |
| Rockzenét az iskolákba! Egy kiáltvány margójára A) „Mindannyiunk életében fontos helyet foglal el a zene. A gyerekek esetében ez az állítás még inkább igaz, hiszen sokan közülük ezzel a mûvészettel összekötve képzelik el a jövõjüket. Tíz közül legalább kilenc sztár akar lenni, jó részük zenei pályán.” A zene valóban sokunk számára nagyon fontos. De csak minden százezredik fiatalból lesz sztár. A többiekbõl közönség lesz, és a közoktatás számára õk a fontosak. Maradjunk a realitásoknál! B) „Zenetanárok felmérése szerint az embereknek mindössze l %-át érdekli a klasszikus mûfaj.” Ez a felmérés nem létezik. És nagyon illetlen dolog egy mozgalomindító kiáltványt egy valótlan állításra építeni. De ha valóban kiderülne, hogy a magyar lakosságnak ennyire kis hányada érdeklõdik a klasszikus zene iránt, vajon mit bizonyítana? Egy néhány évtizedes szórakoztató mûfaj felsõbbségét az európai zene mérhetetlen gazdagságával szemben, vagy kultúránknak, azon belül az iskolai zeneoktatásnak régóta tartó válságát? C) „Milyen alapon biztosítanak tehát elõjogokat a komolyzenének az oktatásban és a kultúrpolitikában? Mi köze a demokráciához annak, hogy egy kis létszámú csoport próbálja rákényszeríteni ízlését, értékítéletét a társadalomra?” Valóban, mi köze mindennek a demokráciához? Demokratikus mûvészet –amit egyik írásában emleget- nem létezõ fogalom. A tehetség és a tudás nem ismeri az egyenlõség elvét, bármennyire is szeretnék ezt a tudatlanok és tehetségtelenek. Ami azt illeti, nem a könnyûzene szorul védelemre a klasszikus mûfajjal szemben. Van ugyanis két olyan jellemzõje, amely behozhatatlan elõnyt jelent számára. Egyik a könnyû befogadhatóság, a másik a tömegkommunikációval való történeti összefonódása. Az elõbbi önmagában nem érdem, hiszen ilyen alapon sutba dobhatnánk mindent, aminek befogadásához, megértéséhez valamiféle kifinomultságra, tanultságra van szükség. Az utóbbi körülmény pedig egyértelmûen a könnyû mûfaj malmára hajtja a vizet. Az oktatás- és kultúrpolitika feladata, hogy szellemi kincseink megõrzése érdekében a piaci és egyéni érdekek felett álló szempontokat is érvényesítsen a kultúra és oktatás terén. Az igazi demokrácia nagyon bonyolult dolog, nem azonos a tömeg egalizmusával. Azok a forradalmárok, akik a szép, új világ építését a gyûlölt régi szétrombolásával kezdték, keveset tudtak róla. D) „A mûvészetek alakulását, fejlõdését nem kritikusok, esztéták, filozófusok szabták meg -még csak nem is a mûvészek-, hanem az emberek igényei, és az ezek kielégítésére rendelkezésre álló technikai lehetõségek.” Szerencsére ez sem igaz. Csak a zenénél maradva: legnagyobb zeneszerzõinket alkotómunkájukban alig befolyásolta a kortársak meg nem értése, az utókor pedig csodálattal tekint rájuk. Az eladási és nézettségi mutatók által meghatározott szórakoztató piac kialakulása éppen egykorú a könnyûzenei mûfajok térhódításával. Ennek sajnálatos melléktermékei a tömegigények kielégítésére törekvõ, és nagyon gyakran alacsony színvonalú produkciók. A közönség igényét nem elég pusztán kielégíteni. Erre mutatnak példát a mûvészet történetének nagyjai. E) „A klasszikus zene háttérbe szorulása nem mûveltségi probléma, hiszen egyre több az iskolázott, diplomás ember.” Mûveltség és iskolázottság nem ugyanaz. Ha Garamvölgyin múlik, ezek a fogalmak még távolabb kerülnek egymástól. F) (A komolyzene) „nem erre a célra jött létre az ipari forradalom idején, amely megteremtette kialakulásának feltételeit.” Egy másik fórumon folytatott beszélgetésbõl kiderül, hogy a szerzõ Szabolcsi Bence zenetörténeti tárgyú könyvének félreolvasásából meríti meggyõzõdését, hogy a „komolyzene… néhány európai nép (XVII. sz-i) zenéjét felhasználva alakult ki...” Itt a tárgyi tudás hiánya kezd zavaró mértékûvé válni. Lehet, hogy nem figyelt az énekórán? G) „Egy szûk réteg (vagyonos polgárság, nemesség) igényeinek kiszolgálására született meg, soha nem volt egyetemes sem földrajzi, sem társadalmi, sem zenei értelemben.” Tiszteletben tartom politikai meggyõzõdését, de megjegyzem, hogy a mûvészet történetének ilyesfajta osztályharcos szemlélete már régen nem szalonképes. A XVIII-XIX. század feltörekvõ proletariátusának zenei igényei aligha szolgálhattak megfelelõ talajul a zene akkori fejlõdésének. Ettõl még szerethetjük Beethovent. H) „Kötöttségei miatt nem tudta integrálni Európa perifériáin élõ, vagy nem európai népek zenéit (latin zene, néger zene, stb.), képtelen volt élni késõbb kifejlesztett, vagy elterjedt hangszerek (ütõ-, elektromos hangszerek, gitár, szaxofon, stb.) által nyújtott új lehetõségekkel.” A XX. század elõtt nemigen voltak ilyen törekvések. Az új század zenéjét bõségesen megtermékenyítették az említett hatások. Ezt illenék tudnia a kiáltvány szerzõjének is. I) „Mûvelõinek tevékenysége vagy l00 éve interpretálásra szorítkozik, azok lettek a sztárok (karmesterek, énekes és hangszeres szólisták), akik a komolyzene termékeny idõszakában epizodistáknak számítottak.” Szintén egy másik fórumon folytatott eszmecsere során derül ki alapvetõ tájékozatlansága a XX. századi zene terén. Az elõadók közül sokan már a barokkban is „sztárok” voltak, bár ezt az idétlen kifejezést nem tartom szerencsésnek a pop-korszakot megelõzõ idõkre vonatkoztatni. A manapság sztárként tisztelt elõadók többsége pedig még „epizodista” sem lehetne a „komolyzene” világában. J) „Ne tévesszen meg senkit az, hogy idõközben intézményes jelleget öltött, hogy kiváltságos helyzetet élvez az oktatásban és a mûvészetpolitikában, hogy ismérveit rendszerbe foglalták, amelyet hívei valóságos (s ezen a téren kizárólagos) tudománynak tartanak.” Addig jó, amíg a mûvészet és a tudomány intézményei mûködnek, és kiváltságos helyzetet élveznek. Különben mindent elsöpör a tudatlanság, az alantasság, a szemét. Ne legyünk irigyek a mûvészekre, fontosak õk nekünk. K) „Számos olyan rendszer létezett már ezen a világon, melyet biztos alapon állónak hittek, a körülmények változása mégis pillanatok alatt lerombolta õket.” Komolyan gondolja Garamvölgyi Zsolt, hogy az, amit európai zenekultúrának nevezünk, megérett a pusztulásra, és hogy a végsõ döfést éppen az õ kezébõl kell elszenvednie? L) „Az osztály alapon létrejött mûfajok (ideértve a színházat, az önálló költészetet, stb. is ) nem képesek a demokratikus követelményeknek eleget tenni. Egyetlen mûfaj van, amely megfelel mindazoknak az elvárásoknak, amelyeket a zenével szemben támasztunk.” Nem hiszem, hogy sokan lennének, akik osztály-alapon rajonganak a rockzenéért. A zenét zenei szempontok alapján kell megítélni. Épp azért van szükség megfelelõ színvonalú és tartalmú zeneoktatásra, hogy a jövõ közönségét felkészítsük erre, és a zene minél teljesebb értékû befogadására, élvezetére. M) „Ebbõl következik, hogy az ének-zene megújításának is egyetlen útja van: a tárgy oktatását a rockzenére kell alapozni.” Hibás premissza, hamis konklúzió. Az ének-zene oktatás megújítására valóban szükség van, de jobb lenne ezt hozzáértõkre bízni. A zenemûvészet és a pedagógia komoly szakmák, önjelölt megélhetési próféták csak kárt tudnak tenni. O) „Erre az útra pedig mielõbb rá kell lépnünk, mert ezt most még elsõként tehetjük meg, s az elsõségbõl mindig hasznot lehet kovácsolni.” Ehhez hadd idézzek a szerzõ egy másik írásából: „Nem értem, miért idegenkedtek a változástól. Ha megláttok egy almát, és hosszasan morfondíroztok azon, érdemes-e megkóstolni, akkor jön valaki, leszakítja és megeszi, nektek pedig csak a csutkája marad. Ha arra várunk, hogy valaki más tegye meg az elsõ lépést, akkor lemondunk a sikerrõl, dicsõségrõl, pénzrõl, mert ezeket mindig az elsõ nyeri el.” Szerzõnk szemmel láthatóan nagyon szeretné azt az almát. Õ így szeretne bejutni a Paradicsomba. Néhány kérdés Garamvölgyi Zsolthoz: Pontosan hogyan képzelné el a „rockzenére” épülõ zeneoktatást? Mi lenne a tananyag, hogyan épülne fel, milyen eszközrendszert használna? A klasszikus zenét tényleg teljesen kihagyná az iskolai oktatásból? Miért kellene a tizenéveseknek kizárólag azt a zenét tanítani, amelyet amúgy is ismernek, szeretnek, hallgatnak, amelyet viszonylag könnyû befogadni, és amelynek értékeit még nem tudjuk kellõ távlatból megítélni? Miért gondolja, hogy a könnyûzenét kellene támogatni az ún. komoly mûfajjal szemben? A könnyûzenei kiadványok tartják el a lemezcégeket, a pop-mûfaj hatalmas nyereségeket termel, a „demokratikus” rockzene sztárjai jólétben élnek. Gondolt-e arra, hogy a klasszikus zene rajongóit és mûvelõit milyen mértékben sértik az ön eszméi? Komolyan elhiszi, hogy szakmai ismeretek nélkül részese, sõt élharcosa lehet egy nagyszabású oktatási reformnak, amelynek következményeirõl valószínûleg még csak sejtése sincsen? |
||
| axeman | 2005. ápr.. 26. 10:48 | 26 |
| csuda! addig dolgoztam két munka közben a szövegen, míg kidobott a rencer... szóval én voltam a vendég |
||
| Anonymous | 2005. ápr.. 26. 10:46 | 25 |
| Sziasztok!
Ami az oktatást illeti, emlékeim szerint így is nehéz volt azt a kevés tananyagot "beleverni' a sok 'érdeklõdõ' koponyájába. Most én is mosom kezeimet :), nem minden érdekelt, de fele osztálytársam úgy szerzett görbülõ osztályzatot, hogy a füzetét bemutatta félévente. Legtöbbjüknél gyõzött az érdektelenség és az igénytelenség. Bár már 10 éve érettségiztem, és én sem vagyok a Naaagy Érdeklõdõ, és megbántani sem akarok senkit, de az azóta suliba járó fiatalok zömét elnézve (mint mindig, most is tisztelet a kivételeknek) talán romlott a helyzet. Nem muszály szeretni valamit, de iq-val (netán egy kis érdeklõdéssel) orvosol6ó lenne Szerintetek hogyan kellene rockzenét oktatni? Olyan felületesen, mint amennyi idõ egy Bachra, Mozatra jutott? Több a semminél, én bírtam volna, de SZVSZ nem sok értelme van... Csakis valamilyen fakultatív oktatás keretében lenne értelme tanítani, hogy legyen is valamilyen haszna. Egy ilyen fakultatív program pedig egy átlagos középiskolai osztály hány tagját érintené? (mondjuk persze, ha órák után iskola szinten érdeklõdõknek együtt tartanák...) Hooker mester szerint pedig elgondolkodnának a mai 'sztárok'... Erõsen kétlem. Nem azért, mert lükék lennének, hanem mert annyira nincsenek rákényszerítve, hogy picit igényesebb dolgot alkossanak, hogy képtelenek lennének belegondolni, hogy miért sz@r, amit tesznek. |
||
| Jani Liimatainen | 2005. ápr.. 21. 07:37 | 24 |
| [quote:5b92db2b5e="bandi"]egyet tudok érteni, szerintem is jó lenne ha rockzenét tanítanának az iskolákban, de rengeteg hátránya is lenne.
csak gondoljatok bele, ha holnaptól betiltanák a matekórákat, és soha senkinek sem szabadna egyenleteket megoldani, akkor minden 14 éves integrálna:) szóval a rock egyfajta lázadás a fiatal srácoknak, és ha ezt tananyagba foglalnák, még azok is megutálnák, akik eredetileg szerették:) de hogy nézne ki egy ilyen óra... pl. "Gyerekek, ezen a koncerten Jim Morrison annyi LSD-s bélyeget tömködött a szájába, amivel feladhatta volna a turnébuszt afrikába..." szóval azért gondolkozzunk el ezen... üdv bandi (Paranova)[/quote:5b92db2b5e] Egyetértek vele egyébként amit írtál, de a Jim Morrisonos dologra: A kommonizmust sem úgy oktatták azért nekünk a 80-as években, hogy jó meg minden, de Sztálin koma jégre tett 10 millió embert. Az azért kimaradt... |
||
