3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2015. január 27. | Dobos

Muriel a hiánypótló

Copyright:

Muriel: Muriel | A fővárosi Muriel elnevezésű formáció 2013-ban került be a magyar zenei körforgásba. Azóta jelent már meg dupla kislemezük ('Check-in' one two'), valamint játszhattak a Carbonfools, a 30y és a Kiscsillag előtt is. 2014-ben végül pedig megjelent első, cím nélküli nagylemezük, a 1G Records gondozásában, amely 10 dalt tartalmaz.

Stílusuk az alap gitár-dob-basszus felállásból adódó rock keveréke a funkyval, sőt, helyenként a reggaevel, valamint a dallamos poppal. Letisztult hangzásvilág jellemzi őket, amely saját bevallásuk szerint is a zene gyökereikhez nyúl vissza, ám mindezt úgy, hogy modern és friss tud lenni. Ami a zenekar kapcsán eszembe jutott, hogy a manapság annyira divatos, kiegészítő hangszereket, elektronikát használó formációk mellett, a „klasszikus” felállást képviselő pólus is egy létező jelenség még a zenei palettán.

Az album nyitánya (She’s Insaint) gyakorlatilag az a dal, ami miatt a reggae-t, mint hatást belevettem a kritika elejébe. Ugyanis, lehet, hogy nem tudatos ez, de a dal meglehetősen erős reggae hatással bír, nemcsak a gitár, hanem az énektéma terén is. A dalban – de egyébként az egész albumon is – kiemelendő a dob groove-ok hangzása, valamint maguk a témák, amelyek véleményem szerint nagyon jól megvannak írva és jól is szólnak. Ugyanez áll a basszusgitárra is.

Ha nincs reggae, ott van a még erőteljesebbnek tűnő Red Hot Chili Peppers-hatás. Ezt reprezentálja a lemez második tétele, a Position, amely a bassline-ról, valami a refrén előtti gitár dallamról lehet talán a legemlékezetesebb.  Ezt követi a kicsit lágyabb hangszerelésű, helyenként vonósokkal, szintikkel kitöltött Haiku, amelyben az éneksávok és vokálok nagyszerű egyvelegét hallhatjuk, egy különleges akkordmenetű zúzós bridge-dzsel. A kicsit beesett tempót és megszakadt lendületet a Gay Zeppelin című dal rázza fel újra. Klasszikus, gitárközpontú Rock ’n roll dallal van dolgunk, ahol a gitár mellett szintén az ötletesen kivitelezett vokálok dominálnak, amelyek a dal akusztikus részében a legszembetűnőbbek. Az 11 Million Miles egy ízig-vérig pop dal, amely ennek megfelelően talán a legfülbemászóbb refrénnel rendelkező tétel a lemezen. Ennek ellenére, az internetes nézettségek alapján is jelenleg az album 6. dala, a Low a banda legnépszerűbb szerzeménye. A Low esetében egy nem különösebben pörgős dalról beszélhetünk, azonban talán mindegyiknél jobban érezhető rajta az RHCP hatása. A dalban hallható gitárszólók erősen Frusciante ihletésűnek tűnnek, de még Méhes Adrián hangja is itt hasonlít talán a legjobban Anthony Kiediséhez, a refrén pedig olyan, mintha csak a Stadium Arcadiumról pottyant volna elénk. Ezek azonban egyáltalán nem negatívumok, ugyanis az igazán igényes, de mégis modern RHCP hatású hazai előadóknak híján vagyunk, a „hatás” pedig nem egyenlő a zenét romboló másolással.



A következő dal, a Heat, egy, a címének megfelelően lüktető funky-dal, zúzós refrénnel. Ami miatt külön érdekes lehet, az a már-már hip-hoppos versék éneksávjának rapszerű tagolása. A régi-rádió effektes énekkel és kicsit country-s dallamokkal kezdő Hooked Up az egyik legtáncolhatóbb tétele az albumnak és a legkülönlegesebb is. Rengeteg téma váltja egymást, a lábcinező dob nagyszerűen szól és szerencsére megint előtérbe kerül a basszusgitár, ami ebben a dalban is nagyon jól szól. Az akusztikus gitáros refrén és a dalvégi torzított zúzás kontrasztja pedig hűen reprezentálja a dal sokoldalúságát. A lemez az utolsó két dalra érdekes fordulatot vesz. A Without Me és a Black Flag ugyanis jóval mélyebb és nehezebb dalok, mint az album többi szerzeménye. Dramaturgiailag tehát talán indokolt is az elhelyezkedésük a korongon, még ha más-más módon is ütnek el a többitől. A Without Me egy érzelmes, szépen felépített, egyenletes, szomorkás funky-szerzemény, míg a Black Flag egy ennél szélsőségesebb, akusztikus gitár alapú szerzemény, váratlan tempóváltásokkal, hangsúlyos basszusleugrásokkal, valamint egy, a két versszakot összekötő súlyos gitárzúzdával.

Összegzésként kijelenthető, hogy abból a szempontból mindenképpen hiánypótló lehet majd a Muriel, hogy nincs igazán olyan magyar együttes, amely az RHCP által behozott, kevert funkyt és a popot megfelelő színvonalon hasznosítaná és használná fel. Bár a srácok angolul bontogatják szárnyaikat, a rádióban hallva az embereknek egyáltalán nem fog az eszükbe jutni, hogy ez ne egy angolszász banda lenne. A dalok szövege egyébként érzésem szerint alárendelődik a zenének az albumon, ez viszont egyáltalán nem baj, inkább csak műfaji sajátosság. Ehhez a dologhoz persze az is hozzátartozik, hogy a roppant nagyszerű zenekari teljesítménynek és keverésnek köszönhetően én akarva akaratlanul is csak a zenére és a dallamokra figyeltem az első pár meghallgatás közben.

MyMusic értékelés: 7/10

Muriel: Muriel (2014, 1G Records)

She’s Insaint
Position
Haiku
Gay Zeppelin
11 Million Miles
Low
Heat
Hooked up
Without me
Black Flag

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky