3423 zenekar 12498 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Fishing on Orfű 2013

2013. június 27. | -gabriella-

A Fishing On Orfű szombati napjának margójára

Copyright:

Az előző részek tartalmából: Ott a tó, Polip úr, sör, fény, sör, bor, sör, koncert, másnap. A szombati nap lévén, hogy valóban csak három órát aludtunk nem indult valami fényesen, valószínűleg még az előző nap pulzált az ereinkben. Bár a Gösseresek gondoskodtak róla, hogy a reggeli szódánkban mindig legyen egy kis bor. Így nem csoda, hogy a tóparton csak 2 órát bírtunk, annak is a felét vízben, majd a fesztiválon elköltött ebéd után a Nagyszínpad dombjának árnyékos szegletében kerestünk menedéket és alakítottuk át egy pillanat alatt menekülttáborrá.

Erről a pontról tökéletesen lehetett hallani az Európa Kiadó dobbeállását, amit az x-edik dobütés után a pizza sütő bácsi hangos kurvaanyázások közepette summázott, hogy „Bazd meg nem hiszem el, hogy két ütés után nem tudod megállapítani, hogy jó-e, vagy nem”. Erősen érződött, hogy az utolsó napon mindenkinél elszakadt a cérna. Sajnos ezen a napon úgy döntöttek, hogy a zuhanyzókat egyszerre kell bezárni nettó 2 órára, úgyhogy volt időnk megbeszélni azt is, ami nem történt meg, illetve ennél a pontnál a ki-mit mesélt már el kicsit összefolyódott. Mindegy, az a lényeg, hogy nevessünk.
 
Engem a fesztivál stressz állapota a zuhanyzóban csapott meg, ahol a zuhanyfüggönyök emlékéről nagyanyáink fontak díszes történeteket. A pára, az Európa Kiadó és a kialvatlanság egyszerre dolgozott, de gondoltam: csak megerőszakolom magamat, tök jó koncertek lesznek. Menyhárt Jenőék zenekara hozta a tőle megszokott fülledtséget, amit csakis fröccsel lehetett lehűteni. Határozottan feldobta a kedvemet ez a fajta zene és úgy éreztem készen állok az estére! Első körben a Kaukázus koncertjébe tekintettem bele –bár csak a fináléba – és kénytelen voltam megállapítani, hogy nem is rossz. A Szalai Éva egy örök klasszikus a Tartós békének a szövegét pedig még mindig tudom, de ezt ráfoghatjuk a pánikszerűen felszámolt Öko-Falu isteni bio-pálinkájára (gyönyörű gasztroblog jellegű mondat). Ezek után következett az Óriás, akikre extra kíváncsian érkeztem, mivel véleményem szerint az utóbbi idők egyik legjobb albumát készítették el a közelmúltban, ehhez képest a fellépés annyira nem győzött meg. Persze tegyük hozzá, hogy a hangulatom elég ingadozó volt, így maradjunk annyiban, hogy tökéletes háttérzenét nyújtottak a régi barátokkal való találkozáshoz.
 
Aztán következett a Kiscsillag. Lofaszi valamit még mindig tud és egy csodálatos koncerttel pörgette fel, az amúgy már fáradt közönséget. Az új dalokat nem igazán ismerem, de a Van-e szándéknak és a Ha én lennék a szerelmednek úgy örültem, hogy ordítva robbantam ki a toi-toi wc-ből mondván: IMÁDOOOOM. Itt még éltem. Valószínűleg a rendszerhiba akkor kezdődött, amikor Vad Fruttik előtt hatalmas űr keletkezett a programomban és lézengéssel valamint minimális Carbonfoolssal és Intim Torna Illegállal próbáltam elütni az időt. Előbbi jó volt a távolból, utóbbi pedig számomra még mindig nem értelmezhető (nem vagyunk egyformák), bár a közönségnek tetszett. Mindkettőn rengetegen voltak, azért érződött a teltház. Aztán jött a Vad Fruttik. Amikor a beállásra odaértünk, viszonylag közel álltunk a zenekarhoz és úgy tűnt minden rendben lesz. Jól szólt, jókedvűnek tűntek és a közönség is lelkesnek látszott. Mire felértünk a domb tetejére, hogy régi rajongótársaimmal együtt ünnepeljük magunkat valami történt. Számomra azért volt csalódás, mert négy hónapja vártam, hogy újra hallhassam őket, az új EP dalaira pedig nagyon kíváncsi voltam hogyan szólnak, ehhez képest zeneileg hozták az elvártakat, de valahogy az a fajta energia, ami amúgy rájuk jellemző nem jött át. A Marci hiába élt a színpadon az emberek már más bioritmusban mozogtak és inkább hasonlítottunk a zombi apokalipszis fáradt túlélőire, mint tényleges fesztiválközönségre. Nem kétlem, hogy van akinek bejött a koncert, de mivel láttuk már őket jobb állapotban, ez most nem jött át. 
Mondjuk még koncert előtt megígértem, hogy a Nekem senkim sincsent elbábozom, szóval gyönyörű koreográfiával búcsúztattam őket a domb tetején. A barátok miatt jó volt, a Másodpercek és decibelek pedig koncerten is működik, ennek pedig örülök.
 
Ekkor viszont hivatalosan is szar arccá váltam és kénytelen voltam lefeküdni, mert úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Az Unicum Music Pubban még egy számot becsülettel végigugráltam, de kicsit úgy voltam vele: ha tovább maradok fent, újból kivet magából a fesztivál. Azért a sátorban még a Kutya Vacsorájának a felét hallottam és határozottan jól esett Livius hangjára elaludni. Aztán hajnali 5 körül arra ébredtem, hogy a fesztivál is búcsúzik: az Unicumnál az utolsó számok: Hiperkarma, Hiperkarma, Beck Zoli feat. Punnany Massif, majd elkezdték lebontani a minket körülvevő világot. Fél hétre a Nagyszínpad környékéből alig marad valami. Vagyis csak a szemét. Ekkor mi is felszámoltuk a sátrunkat és a megszáradt emlékeinkkel távoztunk abban a tudatban, hogy a Fishing még mindig az a fesztivál, amiből kéne plusz egy nap. Gyönyörű helyen, jó fej emberekkel, közvetlen magyar zenészekkel és családias teltházzal. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor. Ja, és sajnálom, hogy éjjel a segíteni szándékozó szomszédunkat félálomba elküldtem a francba. Nem tudtam mit teszek!
 
Köszönjük FOO, tényleg jó volt!
 
-gabriella-
 

Fotó: Szekeres Balázs, több kép ITT

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2013. június 27.

Éljük túl az utolsó napot! Fishing on Orfű 3. nap

Biztos lehet a fesztiválozást okosan csinálni. Beosztott energia, megfelelő pihenés, óvatos bulizás. Na ez az, ami nekem nem megy. A lúd az legyen kövér, a buli meg kemény. Reggelig, énekelve, táncolva. Az utolsó nap minden meglepetés nélkül a zombi lété. Erősen kell gondolni a motiváló zenekarokra, hiszen annyi jó van még hátra. Tovább

2013. június 26.

Nagyszínpados orgazmus - Fishing on Orfű 2. nap

A második napra csak zene volt tervben. Kevés alvás, sok izzadás, egy nagy ebéd és zene. Szeretek mozgolódni, de a nagyszínpad felhozatala varázslatosnak ígérkezett. Küzdöttem, amíg csak tudtam a leragadás ellen, de nem ment sokáig. Tovább

2013. június 26.

A csirkéért megéri fennmaradni - Fishing on Orfű 1. nap

Az egész napos, hegyen-völgyön fröccstúra után, legszívesebben egy légkondis szobában pihegtem volna másnap reggelig. Milyen szerencse, hogy se légkondi, se szoba nem állt a rendelkezésemre, így az esti, zenei programokat választottam. Persze, hogy nem bántam meg. Tovább

2013. június 26.

Képek! Fröccstúra - Fishing on Orfű 1. nap

Az első nappal mindössze annyi probléma van, hogy sok esetben megelőzi egy nulladik. A nulladik nap pedig, rendszerint igen erős. Első lélegzetvétel az új helyen, első italozás, első tánc, első reggel. A helyzetet egyféleképpen lehet súlyosbítani, ha délelőttre programot szervez magának az ember. Három óra alvás után, egy hét órás fröccstúra? Miért is ne! Tovább

2013. június 26.

Hajnali részegség – Fishing péntek 2. rész

A Fishing pénteki napja több váratlan fordulatot is tartalmazott, mint amire az elején számítottunk, lévén, hogy reggel még arra gondoltam ebből semmi nem lesz. Aztán meg egyszer csak ott találtuk magunkat Supernemen és ott elkezdődött az a szürreális este, ami éjjel négykor indult be igazán. Érthetetlen. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky