3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. október 5. | Jam

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Copyright:

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha.

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

2016-ban, amikor Middleton, a zenekar motorja, gitárosa, énekese és mindenese, beugrott az Architects-be gitározni, már sejthető volt, hogy ebből egy komolyabb hiátus lesz. A jósnőknek pedig szerencséjük volt, bejöttek a tippek, Middleton teljesjogú taggá vált Sam Carteréknél, a Sylosis pedig várt a sorára. Egészen 2019-ig, amikor is újra összerántották a bandát és elkezdtek dolgozni az új anyagon. Nincs ezzel baj, kisebb-nagyobb kihagyásokkal meg lehet ülni két lovat is egyszerre, Corey Taylor példája ezt nagyon jól mutatja, de kérdés, hogy van-e annyi ötlet és kreativitás egy emberben, hogy két bandát párhuzamosan sikeressé tegyen? A kérdés valamennyire azért plátói, hiszen mindkét csapatnak futott és fut is a szekere, de a szakadéknyi különbség azért megvan köztük – nyilván nem a Sylosis részére. Ez pedig azt indukálja, hogy Middletonnak ez inkább a szerelemgyerek, amit nem akar otthagyni a mókuskerékért, így én azt vártam, hogy bivalyerős dalokkal és könnyed örömzenéléssel találom majd szemben magam. Ez valamennyire össze is jött, de leszögezném már itt, hogy átestek az urak a ló túloldalára. Bőven átestek.

A bivalyerős dalokkal nincs is probléma, kapunk belőlük jó néhányat az ötven perces játékidőben, ráadásul olyan húzása van egynémely tételnek, hogy komoly mosolygási rohamaim voltak a hallgatásuk közben. A másik igencsak dicséretes pont a gitármunka, ugyanis a tekerések, tappingelések és riffelések igencsak ki vannak maxolva. Egymásután sorjáznak az ujjtörő mutatványok, nem is csodálom, hogy Sam Carter-ék lecsaptak Middleton-ra, zseniális dolgokat tud művelni a hathúroson. Plusz hozzá kell tenni, hogy emellett még az éneket is viszi, aminek ugyan vannak jó megnyilvánulásai a tonális scream-ekkel és a kevés tisztával, de a maradék 45 percet teljesen ugyanazon a hangszínen viszi végig, ez pedig hihetetlenül fárasztóvá teszi ezt a lemezt. Ha többet kaptunk volna az Abandon dallamosságából, illetve a tiszta gitárok sem csak mutatóban kerültek volna elő olykor-olykor, akkor sokkal édesebb lenne a szánk íze. Plusz a csapat két legfrissebb tagja, a dob-basszus páros, lehozza ugyan a dalokat, de semmi olyasmit nem mutatnak, amik felérnének a virtuóz gitármunkához. Kár érte, mert tényleg szimpatikus a banda, hogy csak azértis együtt maradtak és folytatják a munkát, de talán túl sok volt az öt év hiátus és azután túl sok mindent akartak felpakolni a lemezre. A kevesebb több lett volna. Így is iszonyatosan stabil a lemez, jól is szól, vannak kiemelkedő momentumai, de az iparosmunkának tűnő darálda és a kevésbé változatos ének sokat elvesznek az élvezhetőségből. Talán legközelebb, addig meg várjuk az építészeket, hogy mivel rukkolnak elő!


A MyMusic értékelése: 6/10


Tracklist:
01 – Empty Prophet
02 – I Sever
03 – Cycle Of Suffering
04 – Shield
05 – Calcified
06 – Invidia
07 – Idle Hands
08 – Apex Of Disdain
09 – Arms Like A Noose
10 – Devils In Thier Eyes
11 – Disintegrate
12 – Abandon
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky