2019. szeptember 16. | Bea

Nevében piknik, ételfelhozatalában kevés street food sok emberre – gasztroélmények a Balaton Piknikről

Neked a piknik szóról milyen ennivalók jutnak az eszedbe? Nekem egy fonott kosárban pogácsák, hasábokra vágott friss zöldségek, kenőkrémek, sajtok és sonkák, szőlővel és almával, meg magokkal és muffinokkal. Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok: semmi ilyen jellegű étel nem volt a Balaton Pikniken. Meg úgy általában Balatonbogláron sem. A food truckok minőségi fesztiválételekkel készültek, de eléggé egysíkú választékkal.

Nem jó rendre szembesülni vele, hogy az az én bajom, ha diétáznom kell. Féltem, hogy a paleo-vegán elvárásokkal nehezen fogok nagy választékkal találkozni ételfronton, de azért az, hogy semmi ilyen harapnivaló nem volt, sokkolt. Tök jó, hogy több hely kínál hamburgert, sőt, vegát is, de a glutén- és/vagy laktózkerülők a catering részéről éhen is halhattak. (Igaz, a sült krumpli jolly joker lehetett volna, ha a transzzsírokat bevállalja valaki.) Szóval gyönyörű helyszín ide vagy oda, barátok maradnak vagy csatlakoznak, én elhagyni kényszerültem a Balaton Pikniket azért, hogy találjak élelmet magamnak.

Úgy két kilométeres hegy-lemászással szerencsére rugalmas és életmentő helyszínre leltem, sikeremen felbuzdulva elvitelre is kértem plusz egy adag mindenmentes köretet, és hogy lássam a jó dolgokat is, semmilyen biztonsági őr nem tiltakozott, hogy kívülről viszek be ennivalókat. Az már csak az édesszájú pasim kifogása volt a gasztronómiai felhozatalra, hogy a Balaton Pikniken desszertet egyáltalán nem árulnak.
 Akkor még nem sejtettük, hogy később a meglévő opciókért is igen meg kell küzdeni: a párom egy egész Jose Gonzalez koncert-időt állt sorba egyetlen hamburgerért, úgyhogy bár félig az énekes miatt jöttünk, az az idő alatt a food truckból szóló zenével volt kénytelen beérni a sztárfellépőé helyett. De, azt mondta, finom volt, amit vett. Kicsit bánta, hogy étel helyett akkor és ott épp nem italra vágyott, mert a Jagermaister stand előtt bezzeg mindig gyorsan haladt a sor.

Aztán mielőtt vége lett volna a fesztiválnak, felfedeztem a VIP-nak kecsegtető előnyeit: Balatonszemes híres, apró ciripelő rovaros étterme települt ki, és az étlapon szereplő kínálatukból egyértelműen arra lehetett következtetni, a töltött cukkinijuk laktóz- glutén- és tojásmentes. Aztán szó nélkül mégiscsak úgy adták a 2500 forintos, apró adagot tartalmazó fogásukat, hogy csak rákérdezésre derült ki, hogy a szósz vajas, arra magunk jöttünk rá, hogy a töltelék gluténes… Ennyit a fine diningról és a VIP-ről, a “sima” részlegen legalább nem szembesültünk beváltatlan ígéretekkel.