2019. augusztus 12.

Egy hálós szerkóba bújt imádnivaló energiabomba és egy túlhájpolt rapmackó – Ilyen volt a Sziget 5. napja

2019. augusztus 11-én leporoltuk a tavalyi repoharainkat, és – a hőségriadóra tekintettel csak késő délután – kirobbanó lelkesedéssel és a meleg miatt duplán hatásos 1-2 sörrel a szervezetünkben elindultunk a Hajógyári-sziget felé. Az évek során megtanultuk ugyan, hogy ez a Sziget már nem az a Sziget, az este végén így is némileg csalódottan távoztunk. Egy koncert azonban szerencsére kimentett minket a letargia csillámporral dekorált karmai közül.

A 6 órakor javarészt még kihalt, de legalábbis szendergő Szigetre megérkezve a Ticketswap színpad felé vettük az irányt, ahol Petruska adott egyszemélyes koncertet. A dalok főként a punnyadt-kellemesen chill skálán mozogtak, és felcsendült A Dal című műsorból is ismert Help Me Out of Here című szám is, újragondolt formában. Petruska András e szám erejéig előbújt a gitárja mögül, és a Dub FX performanszaiból is ismert looperrel spékelte meg az egyébként is kellemesen szokatlan – habár az év elején plágiumbotrányba keveredett és az Eurovíziós előválogató versenyből ki is zárt – szerzeményt. Az énekes bevallottan Woodstock hangulatát szerette volna megidézni, és mondhatjuk, hogy ez sikerült is: a résztvevők a földön ülve, mosolyogva hallgatták végig az édesbús koncertet.

Gyors szünetet tartottunk, ami alatt legurítottunk egy gin-tonikot és egy jégkását – mindkettő 2000 forint volt, szóval nehéz döntéseket kell hoznia a Szigeten a vékony pénztárcával érkezőknek, bár ez talán nem újdonság. Ezt követően a nagyszínpadhoz csetlettünk-botlottunk, ahol a Years & Years koncertjére gyülekezett a szivárványos zászlókkal felszerelkezett tömeg. Olly Alexander lelkesedése és karaktere olyan pluszt adott az együttes show-jához, ami miatt mindenképp megérte kijönni idén is a Szigetre. Tehetségét és karizmáját tekintve is kiemelkedő előadó, aki nem rettent meg attól sem, hogy mondjon pár magyar szót. Igaz, néha a „Köszi” helyett „Oszi” sikeredett, de ettől csak még bájosabb volt az összkép. Talán elfogultak vagyunk, de a Years & Years tökéletes koncertélménnyel ajándékozott meg minket, és a körülöttünk állók is hasonlóan érezhettek a „testbeszédük” alapján. Kivéve egy nyilvánvalóan már Post Malone show-jára várakozó fiatalembert, aki így állta végig a Years & Years egyébként mindenki mást táncra perdítő koncertjét.

Az este főfellépőjével, Post Malone-nal kapcsolatban sajnos kevés pozitívumról számolhatunk be: a koncert inkább tűnt egy jól megtervezett tehetségkutatós műsorszámnak, mint egy milliárdos megtekintéssel büszkélkedő badass rapper gigashowjának. Ennek főleg a nuku kommunikáció és az érzelmek hiánya lehetett az oka, mert a rapper pár „thank you”-n kívül nem igazán közeledett Szitizenekből álló közönségéhez, akármekkora tömeg volt is kíváncsi rá. Azt azért be kell ismernünk, hogy az itthon is szétjátszott Better Now nagyot szólt. Bár mi már távolodva hallgattuk, a velünk szemben sétálók mind kívülről fújták a spleenes szakítós slágert. És bevalljuk, a bajszunk alatt még mi is elénekeltünk belőle pár sort...

S.B.