3427 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. november 15.

A változás jó, értem?! - The Amity Affliction

Copyright:

The Amity Affliction – Misery (2018) | A trióra fogyatkozott ausztrál metalcore csapat hatodik albuma egy olyan kísérletezés eredménye, amire ugyan számítani lehetett az elmúlt pár év alapján, mégis a végeredmény teljesen más, mint amit vártunk. Igen, elismerem, egészen érdekes a helyzet, viszont végighallgatva a Misery-t kijelenthető, hogy egyáltalán nem rossz. Sőt...

Meggyőződésem, hogy ha nem változtattak volna a srácok egy kicsit (inkább nagyon) a zenén, akkor fele ennyire szórakoztató vagy maradandó albumot sem sikerült volna kihozniuk, emellett unalmassá is váltak volna, hiszen az előző pár lemez csak lassan, lépésről lépésre mert lágyítani, de a váz megmaradt. Ez persze nem baj, hiszen a This Could Be Heartbreak nekem egy egészen kellemes élmény volt két éve, és azóta is dudorászok róla pár tételt (konkrétan a lemez első felét) , viszont a mostani korong egy teljesen más dimenzió. Alapból az elektronika dominál, és mielőtt azonnal kiikszelnétek az oldalt, mondván, hogy „ezek is eladták a lelküket a diszkósátánnak”, szerintem hallgassatok bele a címadóba, vagy nézzétek meg a klipeket, amiket az album felvezetéséhez készítettek a srácok (eléggé király kisfilmek), és rájöttök, hogy ezzel egyáltalán nincs baj. Igaz, metalcore helyett egy modern metal, sőt, néhol ’csak’ modern rock lemezt kaptunk, azt viszont stílusosan, őszintén, szerethetően, és igen, néha egy kicsit bugyután.

Az egyik legnagyobb újítás talán az lehet, amit az Issues is meglépett pár évvel ezelőtt a Headspace-en, amikor Michael a röfögés helyett elkezdett énekelni. Na, itt is valami hasonlóról van szó, ugyanis Joel sok helyen minden ordibálást sutba vágva elkezd dalolni, és ez egyáltalán nem áll rosszul a hangzásnak. Sőt, a két énekes felállás nekem sokszor még jobban tetszett, mintha jött volna egy-egy keménykedés. Jó, persze, azért nem kell megijedni, ilyenekből is akad bőven, hiszen azért kár lenne teljesen kukázni a hörgéseket, és a fő dallamfelelős még mindig Ahren, de nekem üde színfolt volt ez a változtatás. A másik, hogy az elektronikát nem csak színezésként, hanem masszív elemként használja a banda, amit szintén csak üdvözíteni tudok, hiszen baromi jó dolgokat hoznak ki belőle. A címadó szinte teljesen elektronikus alapokon nyugszik, a Feels Like I’m Dying szintén erősen gépközpontú, vagy a záró The Gifthouse-t is említhetnénk. Ettől a hangzástól egy egészen egységes megszólalást kap a Misery, ami talán koncepciót is rejthet maga mögött, de egy biztató kikacsintást a jövőt illetően mindenképpen. Én szeretem ezt az utat, tessék folytatni! Ráadásul a klasszikusabb tételek, mint a Holier Tha Heaven vagy a Drag The Lake is sokkal magasztosabb, hovatovább epikusabb hatást keltenek.

Viszont a szövegekre mindenképpen nagyobb hangsúlyt és odafigyelést kéne fektetni, mert ez az állandó halállal való perlekedés egy kicsit kezd már unalmas lenni. Ráadásul, amikor egy dalnak az a refrénje, hogy „Feels like I’m dying”, majd pár dal múlva „We’re all gonna die here”, majd a címadóban a női hang „I just wanna die” és a többi… Értem én, sztori, kapcsolódási pontok, satöbbi, satöbbi, de nézzük már meg a Twenty One Pilots-ot, hogyan kell sztorit mesélni egy lemezen. Nem úgy, hogy ismételgetjük a fő sztorielemet, ez száz százalékban biztos. Ettől függetlenül nem volt nagy bajom az ausztrálok korongjával, szerintem egy igazán jó irányba haladnak, és ha nem is életük mesterművét szállították, mindenképpen egy kiemelkedő anyagot. Megvannak a klasszikus pillanatok, nem kell attól félni, hogy ne tudnánk ugrálni vagy pogózni rá, de sokkal finomabban, stílusosabban tálalták az egészet. A hangzás tökoké, a dallamok megvannak, egyedül a szövegekkel lehetne még mit kezdeni, mert az komolyan beleköp az összképről főzött levesbe. Talán majd legközelebb.

A MyMusic értékelése: 7/10

Tracklist:
01 – Ivy (Doomsday)
02 – Feels Like I’m Dying
03 – Holier Than Heaven
04 – Burn Alive
05 – Misery
06 – Kick Rocks
07 – Black Cloud
08 – D.I.E.
09 – Drag The Lake
10 – Beltsville Blues
11 – Set Me Free
12 – The Gifthouse

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones (EP, 2019)

2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

2019. július 19.

Filmzenét a népnek! - New Found Glory

New Found Glory – From The Screen To Your Stereo 3 (EP, 2019) | Feldolgozáslemezt készíteni mindig lutri, hiszen az eredeti dalok mindig királyak, a feldolgozások meg vagy bejönnek a népnek, vagy megkapod, hogy már megint elbarmoltál valami jót… Szerencsére a NFG már a harmadik karikát futja ebben a pop goes punk versenyben, és eddig még nemigen lőttek mellé. Tovább

2019. július 17.

Minőségi iparosmunka - Of Virtue

Of Virtue – What Defines You (2019) | A michigani kvintett harmadik lemeze mindenképpen előrelépés a korábbiakhoz képest, de előre le is kell szögezni, hogy a What Defines You egy sokszor-hallgatós, érlelődős anyag. Megvannak rajta a direkt slágeres részek ugyanúgy, mint a sokadszorra beütő, megvilágosodós témák. Lássuk! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky