3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. július 16. | Jam

Függőség! - Dance Gavin Dance – Artifical Selection

Copyright:

Dance Gavin Dance - Artifical Selection (2018) | Továbbra is nagyüzemben gyártja a lemezeket a sacramentoi kvintett, akik minden egyes kiadványukkal képesek elérni, hogy minden mást félretegyek és csakis ők élvezzék kiélezett és kitüntető figyelmemet. Nem nehéz kitalálni, hiszen már említettem, hogy mennyire vártam az Artifical Selection-t, hogy ez most is így volt: mióta kijött, függök!

Gyakorlatilag egy olyan műfajban tevékenykednek a srácok, amit nagyon kevesen vállalnak be, hiszen az alapból metalcore-os, post-hardcore-os alapokat nagyon gyakran jazzes, popos, swinges, vagy éppen bármilyen más stílusidegen műfajjal kereszteznek, mindezt úgy, hogy a lágy részek nagyon lágyak, a dallamosak baromi dallamosak, a kemények meg értelemszerűen elmebetegek ÉS kemények. Nyilvánvaló az a tény, hogy egy ilyen fúzió működéséhez kivételes ’alkatrészek’ szükségesek, akik hiba nélkül, kifogyhatatlan kreativitással tudják adagolni a naftát a produktumba, és nem esnek abba a hibába, amibe nyolcadik lemeznél a legtöbb banda már bele szokott: az ellaposodás, az újrahasznosított ötletek és az általam igencsak gyűlölt alibizés mocsarába. Nem, a DGD az arcunkba tol egy 14 dalos csokrot 51 percben, ami színes, szagos, szép, illatos, komorfekete, undorító, kedves, bunkó, de mégis imádható. Ehhez pedig csak annyi kell, hogy öt kivételes ember zenéljen együtt… ugye, hogy nem is olyan nehéz?

Kezdeném mindjárt Matt Mingus-szal és Tim Feerick-kel, akik a ritmuszsekciót képviselvén a homályba is süllyedhetnének, de szerencsére erről szó sincsen, hiszen mind az öt úriember kellőképpen jelen van végig, az egész album folyamán. Megvannak a dobnak és a basszusnak is azok a pillanatai, amikor elismerően tudunk csettinteni, és nem csak lehozzák a kötelezőt és elbújnak a háttérben. Nagy szerencse, hogy ezt Will Swan nem is igazán hagyná, hiszen amíg ő el van foglalva az őrültebbnél őrültebb gitár-riffekkel, addig markáns alapokra van szüksége, ezeket pedig meg is kapja. Apropó Will Swan: korunk egyik legőrültebb, legügyesebb és legkreatívabb gitárvirtuózáról beszélünk, aki egymaga felel az összes gitárért a lemezen, hiszen a ritmusgitáros kolléga mindig csak turnétag, az új dalokat Will komponálja e teljesen egyedül. És ha meghallgatjátok fülessel a dalokat (vagy bármelyik előző albumot), akkor értitek csak meg igazán, hogy miről is beszélek. Sokszor van olyan, hogy a két füledben teljesen eltérő riffek vagy dallamok mennek, erre pedig rájön még Jon és Tilian vokálja (sokszor egyszerre akár), aminek már káoszt kéne okoznia, mégis zseniális a végeredmény. Mindig.

És ha már átmentem nonstop tömjénzésbe, akkor engedjük szabadjára a lovakat, hiszen az énekteljesítmény valami parádés, már megint! Tilian Pearson egyszerűen annyira kellemesen hangszínnel van megáldva, hogy egyáltalán nem bánom, hogy kicsit nagyobb részt kanyarított ki magának a lemezből, mint Jon Mess, mert amikor kell, akkor jön Jon a hörgéssel, valamint az agyamentségével és helyrebillenti az egyensúlyt, mielőtt azt mondanánk, hogy egy nyávogó macskával van dolgunk. A felbukkanó vendégénekesek pedig (a régi emlékek kedvéért visszainvitált Kurt Travis, illetve a turnégitárosként vokálozó Andrew Wells) tudják még emelni az amúgy is magas színvonalat és hangszínükkel hozzá tudnak tenni ehhez a mestermunkához. Igyekszem objektív lenni és valami negatívumot összehozni a végére, de mint fentebb említettem: mióta kijött a korong, azóta nonstop pörög és nem tudok mást hallgatni, annyira magával tud ragadni ez az egész miliő. Egyszerűen van valami rejtett zsenialitás a srácok zenéjében, amitől képtelen vagyok rosszat mondani róluk – és pont ezért gondolom azt, hogy iszonyatosan alul vannak értékelve! Talán kicsit hosszú lett a lemez, de én elvakultságomban tízszer ilyen hosszan is imádnám. Tehát ezt csak azért, hogy valamennyire reálisak maradjunk. Minden más tekintetben ez számomra az év egyik nagy durranása, amit talán csak a Bury Tomorrow ér majd utol. Pár hét és kiderül!


A MyMusic értékelése: 10/10


Tracklist:
01 – Son Of Robot
02 – Midnight Crusade
03 – Suspended In This Disaster
04 – Care
05 – Count Bassy
06 – Flash
07 – The Rattler
08 – Shelf Life (feat. Kurt Travis)
09 – Slouch
10 – Story Of My Bros
11 – Hair Song
12 – Gospel Burnout
13 – Bloodsucker
14 – Evaporate (feat. Andrew Wells)
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

2019. július 19.

Filmzenét a népnek! - New Found Glory

New Found Glory – From The Screen To Your Stereo 3 (EP, 2019) | Feldolgozáslemezt készíteni mindig lutri, hiszen az eredeti dalok mindig királyak, a feldolgozások meg vagy bejönnek a népnek, vagy megkapod, hogy már megint elbarmoltál valami jót… Szerencsére a NFG már a harmadik karikát futja ebben a pop goes punk versenyben, és eddig még nemigen lőttek mellé. Tovább

2019. július 17.

Minőségi iparosmunka - Of Virtue

Of Virtue – What Defines You (2019) | A michigani kvintett harmadik lemeze mindenképpen előrelépés a korábbiakhoz képest, de előre le is kell szögezni, hogy a What Defines You egy sokszor-hallgatós, érlelődős anyag. Megvannak rajta a direkt slágeres részek ugyanúgy, mint a sokadszorra beütő, megvilágosodós témák. Lássuk! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky