Minden remény oda... - Fall Out Boy

Fall Out Boy - American Beauty/American Psycho | Mindenki kedvenc tinipunk bandája a hiátus után egy popba mártott, gumicukor-szerű anyaggal tért vissza, amely a régi rajongók helyére újakat csábított (aktualizálva az örök 16 éves korhatárt), de töretlenül a csapból is ők folytak. A Save Rock 'n Roll folytatásaként egy még poposabb, még elektronikusabb lemezt kaptunk, amellyel az élőzene utolsó szikráját is sikerült kiölni a zenéjükből...

Mindennek ellenére, ha túllépünk a 2000-es évek elejének tapasztalataiból merített predikciónkon és sutba dobjuk az olyan nevetséges, Patrickék által hangoztatott nyilatkozatokat, miszerint "ők a rock új generációja és ha nem változik a műfaj, akkor ki fog halni", akkor egy kellemes poplemezt kapounk a pénzünkért. A kérdés már csak az, hogy a hitelesség mocsarában megfulladt, önmagát keresztre feszítő zenekar képes-e annyi újdonságot nyújtani az új anyaggal, hogy pénzt adjunk érte? A válasz: tök lényegtelen, mert a marketinggépezet és a nosztalgiafaktor anélkül is milliós eladásszámot produkálna, ha egyetlen értékelhető dal sem lenne a korongon. Élőzenei szemmel nézve ez utolsó kijelentés egyébként nem áll messze a valóságtól, VISZONT azt javaslom, ne a múltat sirassuk, hanem vizsgálódjunk inkább pop-szempontból.

Patrick hangja zseniális. Ez nem titok sem előttünk, rajongók/hallgatók előtt, sem a zenekar és a zenekarért felelős stáb előtt, így nem meglepő, hogy az ötletes megoldások és a technikai tudás mindennemű jelét mellőzik a zenészek, csak hogy az ének kiteljesedhessen. A Centuries Suzanne Vega átemelése, az Uma Thurman Tarantino-függősége, a The Kids Aren't Alright úttörő-dallamai mind-mind arról árulkodnak, hogy a banda annyira híján van az eredeti ötleteknek, hogy bármit képesek bevetni a rádióbarát megszólalásért. Legalább ez utóbbi nem a The Offspring klasszikusának átdolgozása...itt egy hatalmas kő gördült le a szívemről. Számomra a legértékelhetőbb dal egyébként az albumnyitó Irresistible lett, amelyhez egy kellően elborult klippel még hozzá is tudtak tenni a srácok. A többi dal egyforma, kicsit lapos, kicsit unalmas, kicsit dallamos, kicsit semmilyen, nagyon csalódás. Minden idegszálammal igyekeztem pozitívat keresni erről a lemezről, de amíg az előzőt az erőltetettebb élőzenei rész, a nagyszerű vendégzenészek és a kevésbé rágógumi dalok egy egészen elfogadható poplemezzé tették, addig ezt a kiadványt csak a régi népszerűség adja majd el és a filmzenéknek használt dalok. Az egyik szemem sír, a másik zokog és ha lenne harmadik, azt ánkább el is fordítanám. Eddig még reménykedtem a változásban (főleg a Save Rock 'n Roll újrakiadásához felvett 8 másfél perces punk-zsenialitás után), de sajnos ki kell mindani: Fall Out Boy, ég Veled!

A MyMusic értékelése: 4/10

Fall Out Boy - American Beauty/American Psycho (2015, Island - DCD2)

Tracklist:
01 - Irresistible
02 - American Beauty/American Psycho
03 - Centuries
04 - The Kids Aren't Alright
05 - Uma Thurman
06 - Jet Pack Blues
07 - Novocain
08 - Fourth of July
09 - Favorite Record
10 - Immortals
11 - Twin Skeleton's (Hotel in NYC)

Jam

cimkék
- fall out boy, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább