3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2014. november 29. | Stewie

Az év kollaborációs lemeze a Suzukitól

Copyright:

Suzuki VIAdal Crossover | A Suzuki az elmúlt időszakban erős zenei kampányt folytatott: először ingyenes klipeket adtak zenekaroknak (1.000.000 Ft értékben), majd karaoke mobilt működtettek zenekartagokkal. És a dolog betetőzése a Crossover album. A dolog szépsége, hogy nem erőltetett, konkrét reklámozásról van szó, érződik belőle, hogy segítetni akarják a magyar zenét (a minőségit). Az albumon 12 előadó 6 száma található, vagyis a pikantéria a zenészek kollaborációjában van.

Az első szám a Paddy and the Rats és a Kowalsky meg a Vega zabigyereke lett. A zenei világában dominál az íres punkos dallamosság, viszont a kicsit popos, rockos ritmusvilág új köntöst ad a patkányok jól bejáratot zenéjének. Az énekben viszont pont fordítva van: Kowalsky erős hangja érződik szinte végig, viszont a zene miatt ez is teljesen új dimenzióban van. A szöveg volt a két banda között kapocs: mindkettő belerakta világát, ami nincs vészesen távol egymástól, így nem okoz gondot a befogadása.

A következő track a „legunalmasabb”: A Supernem és Pérefy Boriék összerakása semmiképpen nem mondható merésznek, hisz elég hasonló a stílusuk. Ennek megfelelőn nagyon összefonódtak és egy nagyon egységes dal jött létre. Minden szempontból kiegészítik egymást, de annyira hasonlóak, hogy nem tudnám megmondani, hogy melyik zenekar honnan kezdőik. A szöveg „jópofa”, Péterfy és Papp is jól fogta meg a világát a dalnak. Igazából pont azért, mert a többi számban sokkal erősebb a kontraszt a zenekaroknál, ez a dal annyira nem fogott meg, pedig remek.

A Road és a Hősök viszont olyat alkottak, amit évek múlva és sokan fognak hallgatni. Ez az első szám, amin egyértelmű, hogy kinek milyen része volt benne. A gitáralap egyszerűbb, de a raphez tökéletesen illik, bűn is lett volna ennél összetettebbet kidolgozni. A rap rész nagyon bejött, nem erőltetett (ami szerintem ma nagy baja a magyar rapnek), Molnár hangja pedig mindenen és mindenkin átüt. A szöveg nekem kifejezette tetszett, bár sok mondanivalója nem volt.

A PASO és Deniz összerakása kifejezetten tetszett: vártam egy jó ska-s rap dalt, ami olyan fúziót ad, ami sláger is lehet. Sajnos annyira nem. Stílusuk nem hasonló, mégse tudtak egymásra építően hatni igazán. Deniz rapje nem olyan erős, mint a Hősöké, de jól illik a ska-hoz. Jól fogta meg a műfaj lényegét. A PASO inkább csak hozta magát és engedte, hogy belerapeljenek a számukba. Nem érzem, hogy Deniz bármit hozzárakott volna a zenei részekhez. Olyan mintha mindketten megírták volna részüket, majd összerakták volna, de két fél szám maradt.

Az ötödik szám az Anna and the Barbies és a Subscribe összefogásából keletkezett. Itt már erősen éreztem, hogy hatottak egymásra. Mindketten levétózták egymást és nagyon érződik, hogy a legkisebb közös többszörösre mentek rá: addig csupaszították az ötleteket, amíg mindketten eljutottak egy alapszintre, ami tetszett a másiknak még, de mégis a sajátjának tudott még mondani. És ez nagyon bejött! Mivel mindenki az alapokig fogta vissza magát, nagyon erősen kitűntek az ikonikus stílusjegyek, amitől karakteres lett a szám. Ezt nem kell ragozni, jó és kész. Az effektek jók, a gitár jó, (a dob mondjuk lehetne erőteljesebb), az ének zseniális, jól illik egymáshoz Tilk, Pásztor és Csongor hangjai, a szöveg pedig mindkét bandára jellemző csípős humorral van megáldva.

És a végére a kedvencem az albumról (perelni lehet érte). A Fish és Somló összerakása egyszerűen zseniális: Somló egyszerre jelenik meg a dallamban, a szövegben és az énekben, mindhárom résznél egyértelműen kiegészíti a zenekar sajátosságait. Az intertextualitások az LGT-s szövegekre kifejezetten tetszett, nagyon jó ötletnek tartom (főleg a tartalom figyelembevételével). A fúvósok alkalmazása se rossz, bár nem tesz annyit hozzá a számhoz szerintem. A szöveg tartalma pedig külön plusz pont: meg van benne a Fish-humor és a somlói zsenialitás.

A promotereknek szeretnék még a végén annyit üzenni: MÉG MÉG SOK ILYET! Hihetetlenül jó ötlet szerintem és a koncertsorozat csak hab lenne a tortán.

MyMusic értékelése: 8/10

Suzuki VIAdal Crossover

Paddy and the Rats + Kowalsky meg a Vega: Nem kell sok…
Supernem + Péterfy Bori & Love Band: Férfivadász
Road + Hősök: A zene mindenkié
Pannonia Allstars Ska Orchestra + Deniz: Az én utam
Subscribe + Anna & The Barbies: Nem ér a nevem
Fish! + Somló Tamás: Ezek a fiatalok
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky