2013. október 12. | govinda

50 éve elhunyt, de még mindig imádják Edith Piafot

A legendás sanzonénekesnő, vagyis a Veréb (művészneve, a Piaf verebet jelent) rajongói és kedvelői Párizsba utaztak, hogy részt vehessenek egy róla szóló megemlékezésen. Több busznyi japán turista is érkezett.

Ötven évvel a fantasztikus énekesnő halála után tömegek gyűltek össze Párizs egyik munkásnegyedének egy templomában, hogy megemlékezzenek életművéről, mai napig tartó hatásáról. A belleville-i szertartáson összegyűlt emberáradatban rengeteg japán turistával is találkozhattunk, ami azt mutatja, hogy Edith Piafot az egész világon ismerték, szerették.

„Ő az egyetlen francia énekes, akiről valaha hallottam” – mondta egy olasz diák a St. Jean-Baptiste de Belleville templomban, ahol Edith Piafot 1917-ben megkeresztelték, mégpedig Edith Giovanna Gassion néven. Dalait valószínűleg milliók ismerik a világon, de többségük talán nem is tudja, hogy ki volt eredeti előadójuk.

Belleville, beleértve a nyüzsgő kínai negyedét, átalakult, mióta Piaf felnevelkedett ebben a lelakott városrészben. Belleville-ből indult kíntornás édesapjával egy országos körútra, majd a Montmartre-ra költözött, ahol az utcán éneklésből gyűjtött össze egy kibérelt nappalira, mielőtt 1935-ben Louis Leplée felfedezte volna.

A szerelemről és a fájdalomról szóló dalai egyenesen hátborzongatóak, kezdve az emblematikus Non, Je Ne Regrette Rien-nel és a La Vie en Rose-zal a Milordon át a L’Accordéoniste-ig. A fellépéseiről fennmaradt dokumentumok, felvételek megmutatják, mennyire szenvedélyes előadó is volt ez a nő, a védjegyévé vált fekete ruhájában.



Kalandos szerelmi életet tudhatott magáénak, szeretője volt például a színész Yves Montand is, ám Piaf alapvetően egy tragikus alak, egy tragikus sorsú ember volt, akit teljesen összetört élete nagy szerelmének halála. Marcel Cerdan, a (házas) francia bokszolóbajnok egy repülőbalesetben hunyt el – útban volt New York felé, hogy láthassa, hogyan aratja le a kedvese a babérokat a színpadon.



Egyetlen gyermekét 17 éves korában szülte meg, de a kislány 2 éves korában belehalt a meningitiszbe. 47 éves korában Edithet is legyőzte a májrák, addigra azonban egészségügyi állapota egyébként is megromlott, alkohol- és morfiumfüggőségének hála. A morfiumot egy 1951-ben történt autóbaleset után írták fel neki, így lett a rabja.

Halála óta szinte egy külön iparág szövődött köré, könyvek és filmek jelentek meg róla. Az egyik legemlékezetesebb friss alkotás a 2007-es életrajzi film, a La Vie en Rose, amely Piad legkedveltebb slágeréről kapta a szerepet, és amelyben Marion Cotillard Oscar-díjat érő színvonalon alakította az énekesnőt.



A megemlékezésen a franciák minden korosztálya eleget tett a kihívásnak, hogy elénekelje kedvenc Piaf-dalát a róla mintázott szobor lábánál. Halálának 50. évfordulóját négy napon keresztül ünneplik egy fesztivállal, amely többek között tartalmaz egy emléksétát, kincsvadászatot és különböző koncerteket.

Edith Piaf a Pére Lachaise temetőben nyugszik.

Forrás: The Idependent

govinda