2013. június 29. | Jam

Víz, Zene, Virág - 1. nap - Bemelegítés

Idén huszadik alkalommal rendezte meg Tata városa a térség legnagyobb családi fesztiválját, amelyre, már csak presztízsből és lokálpatriotizmusból is (no meg hivatalból) kilátogattam. Sok csalódás fogadott.

Először is pozitív, hogy a sajtójegynél és a VIP belépésnél semmi gond nem volt. Megmondom az őszintét, ritka madár az ilyen, úgyhogy meg kell becsülni. Itt még úgy gondoltam, hogy nekem minden jó lesz. Aztán rájöttem, hogy az Építők Parkja, ahol évek óta (sőt, talán évtizedek óta) a nagyszínpad áll, kiesett a játékból. Ennek egészen egyszerű oka van: csak az Öreg tó vár felőli oldala lehetett idén a fesztivál játszótere, ezért a másik oldalt ki kellett hagyni, a Parkkal együtt. Ez eléggé negatívan érintett, hiszen hipotalamuszom legalsó fertályából olyan emlékeket idéztem elő, mint Bikini, Hooligans, Ámokfutók...stb-stb., amelyek mind-mind az Építők Parkjához fűződnek. Míg az új helyszínről két élményem volt: kevés ember és egy elmaradt Tankcsapda koncert. Így tehát, azt hiszem, félelmem érthető volt.

Szerencsére a szervezők igyekeztek a lehető legjobban kihasználni a rendelkezésükre álló teret, így a hét (az az 7!!) színpad és az Electro-sátor nagyjából egyenletesen fedi le a területet, stílusokra bontva az egészet, így mindenki megtalálja a magának valót. Pozitívság szintén! Egy kicsit viszont azt éreztem, hogy zsúfoltság van, ugyanis a színpadok közötti részeken egymást érik a kofák és hinták, ráadásul a korlátozott szabadságnak köszönhetően az emberek is egymás nyakát tapossák. Nem hiába, ha felére csökkentik a területet, hiába emelik a duplájára a belépő árát (hatalmas minusz!!), attól ott még milliónyian lesznek. Ám a heringparty még mindig nem volt a csúcspont...

A negatív tetőpont (alias nadír) akkor következett be, amikor próbáltam megközelíteni az elektro-sátrat, vagyis a Hell Party Arénát. Ugyanis egy kreatintól bódult, mindenképpen túlképzett (ez messziről látszott) és ehhez még indokolatlanul túlbuzgó gorilla (nevezzük az egyszerűség kedvéért biztonsági őrnek) a sajtós jegyemmel nem volt hajlandó beengedni. Ám a kicicomázott, 14 évet épphogy, vagy még be sem töltött, alulöltözött party-r!b@ncok, a sima karszalaggal úgy száguldottak be, mint Schumacher fénykorában Indianapolisban a boxutcába. Na ehhez szóljon bárki bármit is...

Jam