Ahogy már azt lemezkritikánkban megírtuk, a Pluto zenekar nevéhez köthető 2011 egyik legjobb alternatív albuma. Ennek kapcsán beszélgettünk Nemes Andrással a zenekar frontemberével, ahol többek között az is szóba került, hogy milyen lesz a szeptember 23-i lemezbemutató a Gödörben. Meg persze minden más is.
Mutasd be a zenekarotokat azoknak, akik esetleg még nem hallottak róla.
- Hát mi a Pluto rockandroll zenekar vagyunk. Hat éve játszunk pesti klubokban. Az első öt évben egyébként nemigen ismertek minket, de aztán idővel – mert hát olyan pörgős, magyar dalaink vannak, amik egyszerűek, jól énekelhetőek – elterjedtünk és már egész sokan ismernek minket.
Szerinted ez a negyedik albumotoknak köszönhető, vagy annak, hogy egyre többet játszik titeket a rádió?
- Már a harmadik lemezről is játszottak egy dalt, úgyhogy inkább azt mondanám, hogy idővel beszivárogtunk. Nehéz megítélni, nem hiszem, hogy csak a rádió lejátszások miatt. Lehet hogy inkább elkezdték letölteni a számainkat? A mai zenékkel interneten, letöltéssel vagy koncertekre, fesztiválokra járva ismerkednek. Ez lassan megy, aztán az is közrejátszik, hogy nem vagyunk egy szűk kör vagy stílus vagy színtér tagjai. A zenénk tényleg nagyon különböző embereknek tetszik, de leginkább huszonévesek járnak a koncertekre. Mondjuk tágabb értelemben véve a Pluto egy alternatív rockzenekar.
Az viszont kétségtelen, hogy a negyedik album nagy ismertséget hozott, vagy fog hozni, mert a lemezbemutatótok csak most lesz. Ehhez képest már jóval hamarabb megjelent. Ez miért van?
- Hát igen, már májusban megjelent, de aztán jött a nyár, meg azért ebben a közegben eltart egy darabig, amíg megismerik a dalokat. Először csak az újságírók, aztán az olyan rajongóbb típusok, akik már ott állnak elől a koncertkezdés előtt, meg CD-t is vesznek, utána a többiek, remélhetőleg jó sokan.
Mit szóltatok ahhoz, hogy a kritikusok ennyire szerették a Nevem senkit?
- Nem szoktak lehúzni minket, ennek örülünk. Szerintem a kritikusok szeretik felfedezni az eredeti zenekarokat, akik még nem annyira felkapottak, mert arra mondhatják, hogy „na, ezt hallgassátok meg, ez aztán jó”, ami meg nagyon ismert, azt gyakran lehúzzák, mert az úgy érdekesebb. Mindenesetre úgy gondolom, hogy amit csinálunk, azt zeneileg, zenekari munkában, kiállásban is egy fejlődő dolog.
Akkor ezért próbáltatok ki korábban ennyi stílust?
- Igen-igen. Nem véletlen, hogy az első lemez nem volt robbanás. Nem volt mögötte még egy jó zenekar, tapasztalat, ezek az idő során jöttek.
Érdekesek a dalszövegeid. Kicsit mesélj arról, hogyan születnek meg.
- Nálam a zene hívja elő a szövegeket. Ha van valami dallam, vagy akkordmenet, amit már dalszerűnek érzek, akkor arra jó pillanatokban jönnek a szavak. Aztán kiválogatom a jó sorokat, amik a legjobban gurulnak a zenére, hónapokig változtatok, csiszolgatok. Ezek nem kimódolt dolgok, hanem inkább az élet párbeszédeiből kiemelt idézetek, mondatfoszlányok, amolyan talált tárgyak. Ha olyan érzelmekre vagy helyzetekre utalnak, amelyek mindenkinek ismerősek, akkor azok gyakran betalálnak. És a szájbarágás helyett jobban szeretem a szabadabb, rejtélyesebb, kérdés-feltevős szövegeket, mindenesetre nem írok mostanában dalszöveget konkrét témával. Ennél többet nehéz mondani erről. Igyekszem érzékenynek, nyitottnak maradni a dalszövegekre. Egy suta hasonlattal, aki az utcát járva mindig a járdát figyeli, az gyakrabban talál pénzdarabokat.
Így azért a témák előbb-utóbb átfedésbe kerülnek, nem?
- Annál jobb. Az sem zavar, ha ugyanaz a sor egy másik dalban is belekerül, vagy ugyanaz a gondolat. Szokták dicsérni, hogy milyen egységes egy lemez. Na, most igazából egységes lemezt csinálni így egyszerűbb, mert az ember csak csinálja azt, amit tud, aztán abból létrejön tizenvalahány szám, vagyis egy egységes lemez. Olyan mozaikszerű, nagyon változatos jó lemez, mint a Beatles Fehér albuma, eleve úgy készült, hogy három teljesen különböző dalszerző volt.
Gondolom egyelőre a Nevem senki albumot szeretnétek, hogy kifusson és nem gondolkoztok új lemezen.
- Új albumon egyelőre nem, de dalokon már gondolkozom. Ennek a lemeznek a kifutási ideje nagyjából az őszi és tavaszi idény a fesztivál szezonig, hogy azon már erősen jelen lehessünk.
Mennyi önálló koncertetek van, mert egyelőre az a ritkább nálatok?
- Budapesten havonta egynél többször nem éri meg fellépni, elaprózódnánk. Mi a klubokban saját közönségünknek játszunk. Az emberek azért jönnek oda, hogy Pluto-t hallgassanak, és rájuk lehet építeni a későbbiekben. Tavasszal vidéken turnéztunk a Vad Fruttikkal, voltunk egy csomó helyen, előzenekari státuszban. Azok a bulik nagyon jó sikerültek, remélem ezzel alapozzuk meg az önállóbb fellépéseket vidékre. Idáig jutott a zenekar, ez az, amit önerőből sikerült leszervezni. Most ilyen átmeneti állapotban vagyunk, kéne most már menni a vidéki városokba, hogy ott is jobban megismerjenek. Most van egy tapasztalt koncertszervezőnk, aki viszont komolyan mérlegeli, hogy mibe fussunk bele és mibe ne.
Milyen céljaid vannak a továbbiakra nézve?
- Dalokat írni, stúdiózni, koncertezni és nem akadályoz ebben semmi. Kis lépésekben haladok, reális célokért, azért jó lenne mondjuk hetente két koncertet valahol az országban. Ha emellett még a Biorobottal is mennék, az még jobb lenne. Szóval nem világhírű akarok lenni, nem a Grammy-díjátadóról álmodozom. A terv: a Plutoval bekúszni a magyar zenei életbe.
Szeptember 23-án lesz a lemezbemutatótok. Erről mit lehet tudni?
- A Gödör klubban tartjuk. A felépítése bevezetés – tárgyalás – befejezés lesz, mint a gimnáziumi irodalmi dolgozatoknál. Másfél órásra tervezzük. Az első részében négy régebbi, bevált dal lesz, a középső részben eljátszuk az új album összes dalát, Varga Zsuzsa közreműködésével. Az utolsó részben pedig a legnagyobb slágereink szólnak majd Bérczesi Robi vendégszereplésével. Utánunk pedig a Pál Utcai Fiúk játszanak.
És mi lesz, ha visszatapsolnak?
- Általában meg szoktam szavaztatni, hogy ki mit szeretne tőlünk hallani.
Alexander Bard, a Gravitonas svéd formáció zeneszerző-producer tagja igen karakteres személyiség. Még így telefonon keresztül is feltűnő volt, milyen konkrét elképzelései vannak a zenéről és a szakmáról. Tudatosan építik fel karrierjüket, ötvözik a stílusokat és nem csak egy-egy réteghez szeretnének szólni, hanem az egész modern fiatal generációhoz. Semmi elrugaszkodottság, egyszerűen és közvetlenül mesélt, merre is tart most a Gravitonas. Tovább
A hazai zenei élet feltörekvő rock bandája, az Uzipov három tagja valóban meglepő összhangban van nemcsak a zenében, hanem elképzeléseik, közös terveik kapcsán is. Határozottan látják, milyen irányt hivatottak képviselni a műfajon belül: nem finomkodnak, hanem megmondják a frankót. Kérdéseimre Kubányi Bálint dobos, Hosszú Gábor basszusgitáros/énekes és Walkó Gergely gitáros válaszolt. Tovább
A The Subways egyik tagjával, Charlotte Cooperrel (ének, basszus) beszélgettünk. Helyszín az A38 hajó backstage-e, amely maga is lebilincselő. Hát még a banda tagjai! Mindannyian mosolyogtak, pörögtek, alig várták a koncertet. Charlotte egy nagyon kedves, végtelenül hiteles és vidám lány. Olyan természetesen viselkedett, mint egy régi barátnő. Emellett a szerelését is nagyon szerettük, vagány volt és szexi. Tovább
A Low-Fi meghatározó zenekara az olasz indie színtérnek, habár a srácok zenéje egyre inkább a new wave felé fordult az elmúlt időszakban. Nemrég jött ki első lemezük, a What We Are Is Secret, ami kicsit visszakacsint a 80-as évekbe, mégis teljesen modern rock lemez lett, jó sok elektro hatással. A csapat jelenleg debütáló albumát turnéztatja Európában, így március 31-én, szombaton Budapesten, a Szabad az Á-ban is bemutatják az anyagot. Villáminterjúnkra az egyik Belluccio fivér, Alessandro válaszolt. Tovább
Március 26-án újra Budapesten lép fel az angol The Subways. A koncertet ajánljuk egyrészt azoknak, akik tudják, hogy mire számítsanak, mert ott voltak a másfél évvel ezelőtti eszelős bulin, és még inkább azoknak, akik még csak most ismerkednek a világ egyik legenergikusabb bandájával. És nem, ne gondoljátok, hogy egy szigetes koncert ugyanolyan lesz... Tovább