Pluto: Nevem Senki | A Pluto negyedik albumával, a Nevem senkivel elérkezett egy mérföldkőhöz, ami után már csak a szélesebb rétegek meghódítása következhet. A lemez olyan alter-pop anyag, amiben igen kevés kivetnivalót találhatunk. Sőt, meg merjük kockáztatni, hogy a stílus egyik legjobb 2011-es lemezével van dolgunk.
Nemes Andrást, a Pluto frontemberét a Biorobot nevű formációból is ismerhetjük, ahol a hiperkarmás Bérczesi Róberttel zenél együtt. Így akaratlanul is a hiperkarmára asszociálhatunk a Pluto új lemezével, a Nevem senkivel való ismerkedés közben. Például a Hóember esetén nagyon erősen átütnek a hasonlóságok. De azt is kiderül, hogy úgy tűnik, senki sem tud olyan gyorsan hadarni, mint Bérczesi Robi. A dal egyébként a közelmúltban meghódította a rádiókat is, így igen sokszor találkozhatunk vele. Tény, hogy a lemez egyik legslágeresebb száma, ám nehéz rájönni, tulajdonképpen miről is szól.
Ennek ellenére szövegek is sokkal egyértelműbbek és könnyebben értelmezhetőbbek. Összességében is igaz rá, hogy a lemez súlya sokkal légiesebb. De hagyjuk is a hiperkarmás párhuzamokat! A Nemes András által írt dalok szintén a líraibb hagyományokat viszi tovább, tehát ebben sem különbözik olyan nagyban az egyéb alternatív zenekaroktól.
Viszont, a Pluto olyan albumot rakott le elénk, ami egyrészről kiérdemli az alter jelzőt, másrészt igazából minőségi pop egyvelegről van szó. Ezt az ideális arányt elég nehéz eltalálni, de itt nem ütközünk ebbe a problémába. Az album javarészt középtempós-gyors dalokat vonultat fel, ezek egytől-egyik jó számok, de koncentrálni kell ahhoz, hogy ne mosódjon egybe az egész.
A Ne zavard (csak játszik) és a Mások könnyei kilóg egy kicsit ebből a sorból, a lassú számok listáját gyarapítja. Mind a kettő szívtépő gondolatokat fogalmaz meg. Nekem ez az utóbbi lett a kedvencem az albumról. Ezt ajánlanánk következő kislemeznek.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha a zenei háttér időnként csak a szükséges rossz lenne, legalábbis a zenekarnak nem ebben van az erőssége. Időnként fel se nagyon figyeltem az aktuális dallamokra. Kivéve a Senkiföldjént, mert ennek a zenei témája nagyon emlékeztet a Quimby Fekete L’amour-jára, vagy adott esetben az Erik Sumo egyik random számára.
A vokál végig fontos szerepet kap. Ritkán hallani olyan magyar produkciót, ami felismeri ennek a jelentőségét, és azt, hogy egy-egy vokál szólam mennyit dobhat a számokon. Mégis az az érzésem, hogy teljesen felesleges volt alkalmazni, ugyanis Nemes András hangja önállóan is megállta volna a helyét a lemezen. Ezzel talán csak azt szerették volna bizonyítani, hogy profi körülmények között ilyet is tudnak.
A Péterfy Boris Nagy Szívbűvölő Borival és nélküle is felkerült az albumra, erről a dalról felesleges is mást mondani, hiszen azt hiszem, mindenki ismeri. Azért a Boris verzió jóval jobb és ez nem csak a hangjának köszönhető, hanem kicsit olyan, mintha azzal többet foglalkoztak volna. A rádiók egyértelműen, de a zenekar is.
A másik nagy kedvenc a Szerelem a tajgán című dal, ami a bónusztrack előtt található. Záró számként is tökéletes, ám a szövegre is érdemes odafigyelni.
A Pluto a Nevem senkivel betörhet a „nagy alter” zenekarok közé. Ennek a lemeznek hála, jövőre könnyen megeshet, hogy a fesztiválok főműsoridejében fognak fellépni. Elég szomorú, hogy egyelőre senki nem meri bevállalni, hogy ne előzenekarként hívják meg őket.
A Nevem Senki legnagyobb előnye, hogy a helyenként fellelhető hasonlóságok ellenére képes egyedi hangot képviselni az alter zenei világban. Ami igencsak ritkaság… A hosszú útkeresés után, végre irányban vannak!
Jack White: Blunderbuss | 2012. április 24-én jelent meg Jack White első önálló lemeze Blunderbuss címmel. A zenészt már sokan ismerhetik például a White Stripes formációból, vagy a 2008-as James Bond-film főcímdala kapcsán, amelyet Alicia Keys-szel énekelt. White 37 évesen is sokoldalú, mindig képes megújulni, és egyelőre akármivel próbálkozott, azt sikerre vitte. Lássuk, mennyiben igaz ez az új albumára! Tovább
Leander: Szívidomár | Tíz éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki az interneten csináljon zenei karriert, ma pedig már látjuk, hogy Magyarországon, ráadásul a rétegzenének számító metál terepen is sikerülhet. A Leander egyszemélyes projektnek indult, a Lady Gaga Bad Romance-ét feldolgozó dalt több mint egymilliószor nézték meg a Youtube-on, a Facebookon húszezres a rajongótábor, most pedig itt az első lemez a Nuclear Blast gondozásában. Tovább
Death Grips: The Money Store | A Death Grips az elmúlt évek legnagyobb meglepetésével és rejtélyével szolgált legújabb Money Store című albumukkal. Nemcsak, hogy felforgatták az ember eddigi elképzelését a kortárs hip-hop zenéről, de mind ezek mellett egy jelentős lemezcéggel szerződtették le legújabb albumukat, ami nem kis dolog elnézve a zenéhez való radikális hozzáállásukat. Tovább
Spiritualized: Sweet Heart Sweet Light | Az immár majdnem két évtizedes zenei múltra visszatekintő Spiritualized a 2008-as Songs in A&E után négy évvel új albummal jelentkezett, ami a zenekar folyamatos fejlődését ismét kissé új irányba terelte a Sweet Heart Sweet Light-al. Tovább
Carole King: The Legendary Demos | Carole King legújabb válogatáslemeze 2012. április 27-én jelent meg rajta az énekesnő legjobb, pályáját leginkább meghatározó eddig kiadatlan dalaival. Saját előadásában felújítva hallhatók a különböző amerikai pop-rock bandák révén más verzióban már slágerré nőtt számok, vagyis a hagyományos „besztofok”-hoz képest egységesebb hangzásvilágra számíthatunk évtizedek zenei tapasztalatával megspékelve. Tovább