A szomorú az, amikor egy sokra, vagy talán többre hívatott zenekar, valami kicsi, rosszabb hangosítású, kevés embert befogadó helyszínt kap. Nos, az a helyzet, hogy mivel a VOLT Fesztivál színpadmennyisége egyre csak csökken. Néhány évvel ezelőtt sajnos már elkezdődött a ritkítás, és annak rendje és módja szerint bekrepált a Metál Színpad. A dologhoz hozzátartozik persze hozzátartozik, hogy én szinte csak véletlenül jártam a Metál Színpadon, ráadásul a fesztivál tulajdonképpen el is vesztette azt a régi rockos jellegét, mint amilyen anno volt, de hát akkor sem mindegy hány színpadon – nem – léphetnek fel magyar zenekarok. Mert, hogy az a tendencia manapság, hogy ha lehet, külföldiek játszanak a fesztiválokon. Jó, nem az összes cégnél, de úgy hírlik, hogy ennél a cégnél igencsak. Tehát megszűnt a Metál Színpad, aztán megszűnt a Lounge Sátor, majd az ugyebár még tavaly zseniális koncertektől tobzódó radiocafé 98.6 Színpad (lásd. In Memoriam radiocafé 98.6 feljebb!). Mondjuk azt, hogy takarékossági okokból! Amint ezt kimondtuk, csak arra gondolok, hogy 2011-ben először fogyott el az összes bérlet a VOLT Fesztiválra, amit nem kis örömmel kürtölt világgá a Sziget Iroda, amit aztán néhány töketlen médium úgy fordított magyarra, hogy tök elfogytak a jegyek. Engem speciel, öten hívtak fel, hogy „tényleg nem lehet jegyet kapni már?”. Imádom, amikor egy-egy sajtóhír, néhány dilettáns rádiós szerkesztőnek köszönhetően rémhírré alakul át. Vajon mit érezhetett az az Orosházáról a VOLT-ra készülő 21 éves Erzsike, aki hallotta a kurrens országos rádió híradását a témában? Puff! Lebaszta a hátizsákját a sarokba és nyűglődve elkezdte nézni a tévé teletextjét, hogy milyen kurva valóságshow-t fog aznap nézni, ahelyett, hogy a haverjaival zúzná vizenyőssé az agyát Fénnyel vagy mondjuk egy hektóliternyi fröccsel. És mindezt, mert a rádió rosszul értelmezte, és az „elfogyott az összes bérlet” helyett, az „elfogyott az összes jegy” mondatot mondta be, amúgy természetesen felháborítóan dilettáns módon.

Szóval a lényeg a lényeg, hogy sem szponzorra, sem érdektelenségre nem lehetett fogni a garas foghoz verését. Bár, ezt az ágat is tuti totál hazavágta a válság, a fiatalok pont magasról szarják le, és mint ahogy Sopronban a VOLT-on, tuti Zamárdiban is teltházas lesz a Balaton Sound. Pedig ha valami nem számít olcsó fesztiválnak, az a Sound, de mivel az számít a prémium fesztiválnak, így erre is mindenki tesz és ugyan úgy el is megy, mintha semmiféle gáz nem lenne a világban, és azon belől is Európában, sőt, kishazánkban.

A VOLT színpadjainak megszűnésével azonban sajnos a magyar zenekarok is szépen rostálódtak. A már jól megszokott kb. 15 db, minden hasonló fesztiválon megtalálható zenekarokon túl, csak ritkán futhattunk bele új, érdekesebb fiatal bandára. Az meg, hogy például egy RTL Music Klub Színpadnak hívott kis lukban kellett fellépnie a The Twist vagy a Maszkura és a Tücsökraj nevű zenekarnak, az egyenesen vicces, míg az ehhez képest hatalmasnak számító MOL Színpadon haknizhatott a Lord (…), a Depresszió, vagy a szintén méltán híres és aktuális R-GO. Nem panaszkodhat azonban senki, hiszen egy fiatal, feltörekvő zenekar életében az is valami manapság, ha meghívást kap egy-egy fesztiválra, és hogy egy kisebb, eldugottabb színpadon léphet fel, már ne érdekeljen senkit.

De, hogy pozitívumról is beszéljünk: rendet raktak kissé a Borfesztivál részen és egy egész komoly színpadot húztak fel. Itt aztán olyan komoly előadók adhattak magas színvonalú koncertet a borozó forgatagnak, mint Bognár Szilvia és az EtNoé, a Szabó Balázs Band vagy a Váczi Eszter Quartett. Ennek a zúgnak hatalmas sikere is volt.

 

 

„Egy fiatalember az imént követelt. Nos, az Európa Kiadó zenekartól nem lehet követelni, mert az Európa Kiadó zenekar mindig is azt mond és azt játszik, amit akar. Az Európa Kiadó zenekartól nem lehet követelni!” – hangzott el Menyhárt Jenő énekestől, a VOLT Fesztivál utolsó napján kb. 21:50 körül a MOL Színpadon, hozzávetőleges teltház előtt.

Bár, sokadik Európa Kiadó koncertemen voltam, a zenekar, amely minden bizonnyal a búcsúkoncertek számát illetően világrekorder is lehetne, szóval ezt a zenekar nem lehet megunni. Mindig eltelik egy év, aztán elővesszük a régi Európa Kiadó felvételeinket és mormogjuk magunknak a szöveget és csak mormogjuk. Aztán egyszercsak, a manapság már demagógnak számító „újra aktuális” duma jut eszünkbe. És amúgy évről évre, már a vészterhes 80-as évek óta, szinte állandóan, most is ez történt. Menyhárt Jenő, amúgy elégedett volt a koncertre ellátogató közönséggel, amit még szóvá is tett, sőt, még táncra is perdült, de ezt talán a dal koreográfiájának is felfoghatjuk, de valamiért mégis azt szeretnénk, ha jól érezték volna magukat, hiszen akkor kicsit biztosítottnak érezhetnénk, hogy jövőre is láthatjuk őket egy efféle rendezvényen. Hagyjuk is a szentimentalizmust másra! Akinek nincs és megteheti, szerezzen be egy Európa Kiadó lemezt és rájön miről beszélek!

 

 

A 30 Second To Mars koncertje alatt egy filmeket nagyjából jól ismerő lánnyal beszélgettem, aki elmondta, hogy Jared Leto (a 30 Second To Mars énekese) színészi karrierje eddig csak és kizárólag negatív hősök megformálásáról szólt. Ha ez igaz is, ettől még nagy tehetségnek tartják, hiszen egy rakat kisebb díjat zsebelt be eddig, ami jelentős dolog, hiszen millióan vannak, akik soha a büdös életben semmilyen díjat nem kapnak, ha összeszarják magukat, akkor sem. Aztán azon gondolkodtam el, hogy ez a 30 Second To Mars egy olyan népszerű zenekar lassan a világon, hogy ha ebből rohadt nehéz lesz visszatáncolni a filmes szakmába. Voltak hasonló arcok már a világon, mint például Joaquin Phoenix, aki irtó tehetséges színész. Eljátszotta Johnny Cash-t a „Walk the Line”-ban (A nyughatatlan) és elkezdett valóban zenélni, majd egy időre úgy is döntött, abba hagyja a színészkedést és a színpadot választja – ez mondjuk egy nagyon rövid kitérő volt. Vagy ott van Szabó Győző, aki először volt zenész, mint színész. Győző egy nagyon jó bandában a Lacht el Bahhtarban volt énekes és jól is csinálta, mígnem aztán a zenekar szerteszéledt és számára a már ismert irányt vette az élete. De, említhetnénk Frank Sinatrát is, aki egy bizonyos idő után, csak abból élt, hogy énekelt színészkedés helyett, de aki csak egyszer is hallotta egy felvételen, az sosem felejti el. de, a legjobb és legnagyobb igazából David Hasselhoff volt, aki sem mint színész, sem mint énekes nem tudott maradandót alkotni, ettől függetlenül mindenki rögtön vágja kiről van szó és tuti senki el nem felejti a híres fecskés fotója miatt.

A 30 Second To Mars zenekar VOLT Fesztivál-beli koncertjét azonban meglehetősen gyorsan el lehet felejteni. Egy fokkal jobb volt, mint az egy évvel ezelőtti Szigeten nyújtott teljesítményük, de sajnos csak egy fokkal. Lehet, hogy most majd engem megköveznek az elvakult rajongók, de higgye el mindenki, én a legjobb szándékkal álltam végig a koncertet és hallgattam ezt a dünnyögést, amit ez a színész gyerek előadott. Azt olvasni, hogy ez a zenekar konkrétan vallási magaslatokba emelkedik a rajongók szemében a világon, miközben azon túl, hogy kb. mindenfélét elpuffogtatnak, amit márt anno Peter Gabriel, a Pink Floyd vagy neadjisten a U2 el lőtt, vontatott, összefüggéstelen dalaival nyomtalanul tűnt el a Sopron vidéki határban 2011-ben, ezen a hűvös július eleji szombaton. Az utána következő minimál technós Paul Kalkbrenner produkciója, még felüdülésnek számított hozzájuk képest. Ja, hogy mondjak jót is? Az egy évvel ezelőtti Szigetes próbálkozáson is nekimentek az utolsó, már-már Critical Mass himnusszá váló dalnak, és a színpadra hívtak egy rakat fiatalt, akik olvadozva próbálták teljesíteni a Leto által kérteket. A „Kings and Queens” amúgy egy jó dal, sőt, megkockáztatom, talán az egyetlen a zenekartól és ez a mostani színpadi show sem lett volna rossz, de hát amikor bejelentette Leto, hogy idén is ott lesznek a Szigeten, kicsit már besokaltam. Bár, a minap azt nyilatkozták, hogy tulajdonképpen már másfél éve turnéznak és ha hamarosan nem pihenhetnek, tulajdonképpen abbahagyják. Lesz majd nagy sírás-rívás, azt hiszem…még ha nem is én leszek az...

 

 

 

 

Az idei VOLT tulajdonképpen ugyan olyan jól telt, mint az előző számtalan. Nagyon tetszett a nemzetközi (európai) konyha kínálat és a sztenderd kolbászos is. Egy ismerősöm ismerőse részegségében a földre ejtett egy gyros-t, de rohadtul nem zavartatta magát úgy a harmadik fesztiválon töltött nap után és bezabálta onnan.

A sok-sok részeg arc közül az a fiatal srác tetszett a legjobban, aki összetalálkozott az anyja egykori pasijával, és mély beszélgetésbe kezdtek, melynek a végén a fiatal srác szomorúan vonta kérdőre a pasit: Miért nem te lettél az apám?!

A fesztivál talán kicsit kezdi kinőni magát, és a Lővér kempinget is, de talán a szervezők rendben kitalálják, hogy erre a fesztiválra szükség van és jó lesz, ha kicsit talán ki is bővítik, hogy majd több színpad legyen itt is válság ide vagy oda.

 

Amúgy üzenjük a Soproniaknak: Jövőre is jövünk!

 

Joss Beaumont