2010. július 27. | nemfoci

Döglött német precizitás, avagy 19 áldozat a duisburgi Love Parade-en!

Évek óta készülődök arra, hogyha majd egyszer végre nem tékozlom el az összes pénzem hülyeségekre; kimegyek németbe, és megnézem a techno-világ legnagyobb fesztiválját, az 1989 óta dübörgő Love Parade-et. Aztán jön a havercsajomtól egy telefon: és mindent megtudok. Az idei Ruhr-vidéken megrendezett csonka parti az „Art of Love” becenevet viselte volna – de ahogy a különböző portálokat és videókat böngészem (és konstatálom a szombati eseményeket) sokkal inkább az „Art of Chaos” vagy az „Art of Horror” illene a mostani, lefújt rendezvényre. Asszem, 21 év és 18 alkalom után: Dr. Motte egykori álom-gyermeke kezd belehalni a „népszerűség kontra szervezői amatőrizmus” valós dilemmájába...

Nyugat-Berlinben, alig valamivel a Fal lebontása előtt, néhány demokráciára és önkifejezésre érettebb ember megteremtette a világ (azóta) leghíresebb gépzenei és „písz-lov” fesztiválját. Az akkor még csak 150 résztvevővel büszkélkedő partira, mára; közel másfél millió ember kíváncsi élőben. Plusz az internet és tévék által még további sok millióan – ahogyan engem is qrvára érdekelne már évek óta, ha (lenne végre elegendő apanázsom és) nem riasztanának vissza az idei, balfék szervezés által okozott katasztrófahírek.

A parádé, ’89-es születése óta, az elmúlt huszonegy esztendőben mindössze három alkalommal (azaz három évben) nem került megrendezésre. Eddig két ízben Berlin és egyszer (tavaly) Bochum mondta vissza az elhalt Budapest Parádé német apukáját – persze nagyon nagy bánatunkra. A gigantikus uccabál mindeközben (és pótlólag, ennek ellenére) külföldön is lerakta kisbabáit – ugye volt itt is, volt az USA-ban is, meg Bécsben, Genfben, Syney-ben, Tel Aviv-ban, és még sorolhatnám egyetértően, hiszen a neten szemlélve is, feláll a szőr a hátamon a parti puszta látványra.

Azonban, ami most szombaton történt Duisburg-ban, a felelőtlen szervezés és rendőri biztosítás miatt, az szinte érthetetlen. Az érthetőbb lett volna, ha mondjuk; előző este lefújják a világra szóló mulatság helyett káoszba fulladó fesztivált. Így, utólag (Berlin és Bochum után), asszem: ilyen példa nélkül is megértettük volna.

Ugyanis, ahhoz hogy a több százezres tömeg bejusson az erre a célra elkülönített területre; egy (ekkora emberáradatnak szűkös) háromszáz méter hosszú alagúton kellett átvonulni – azaz néhányuknak már csak kellett volna. És még ugyanott kellett volna kijutni is, ha épp úgy akarják. A helyszínt abszolút rosszul választották meg, nem tanulva az utóbbi évek hibáiból, és ez okozta igazi tragédiát. Tizenkilenc ember vesztette életét, többet újra kellett éleszteni, több mint háromszázötven sérült – ez a mérlege az estére véglegesen lefújt, egymillió-négyszázezer taggal zakatoló hering-karneválnak.

Németország most gyászol, és ezzel együtt gyászol a nemzetközi partikultúra is, hiszen az áldozatok között nem csak németek, hanem olasz, kínai, holland és ausztrál állampolgár is van – tudhatjuk meg a fritz-médiából és az MTI közleményéből. A szakértők és a tanúk szerint; a tömeg egyszerűen pánikba esett és mindenki megindult a két kijárat felé. Hogy az ijedtséget mi okozhatta, arról nincsenek pontos információk – bizonyára nem egy rosszul elsült bélyeges-buli következménye, hogy ennyi embert agyontapostak, az tuti –, de egyes értesülések szerint: a kilátástalan bejutás, illetve a levegő hiánya indukálhatta a (nem is biztos, hogy indokolatlan) tömeghisztériát.

Ha a honi fesztiválokra gondolok, itthon nem hiszem, hogy lesz ehhez hasonló látogatottságú szervezés (esetleg egy szánalmas David Guetta koncert), tehát elég valószínűtlen, hogy ilyesmi megtörténhet – hacsak nem, valamely kempingező feje vagy lába rohad le az egyik Toi-Toi-ban, vagy zuhanyzóban, mert nálunk meg ez, ami említésre méltó horror és mocskos higéniai hiányosság.

Love Parade-re, jövőre, ha egyáltalán lesz, valószínűleg nem megyek – de a gépemen most is az szól: Marco Carola, Dortmund, 2007, mert szerintem ez a legjobb. Kár, hogy olyanformán a közeljövőben nem láthatom, ahogy az a videón van, de most már nem csak én tehetek róla.

A partizók ujjai ma nem szívecskéket rajzolnak a Duisburg-i égre, csak a középső leghosszabbat lengetik – és egyértelműen megértem. Néhány korty sört én is kilocsolok magam mellé a földre, és egy percig csöndbe maradok, remélem; a felelősök megkapják a méltó büntetésüket:
R. I. P.

nemfoci