2010. június 22. | mazian

Mire jó a Magyar Televízió vébé-dala?

Magyarország egy csodás ország, ennek megfelelően csodába illő dolgok is történnek benne néhanap. Eme csodák főhadiszállása idén egy hónap erejéig, minden kétséget kizáróan a Magyar Televízió, mely annak idején – vesztére – saját reklámplakátján hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy forradalom esetén őket tessék megostromolni és amely csatorna évről-évre, hétről-hétre alulmarad a kereskedelmi televíziókkal szemben. De most más lesz, gondolták, és úgy látszik igazuk is volt, hiszen nyeregetik a nézettségi versenyeket.

Ennyit elöljáróban, és most vessük tekintetünket egy másik országra, ahol a csodának leginkább a jéghez, két kapuhoz és nagydarab szőrös emberekhez van köze,ez a hely nem más, mint Kanada. Itt él ugyanis az ember, aki megírta a futball világbajnokság hivatalos dalát. A dalt, melynek ugyanannyit ártott a világverseny, mint amennyit használt. Használt neki, olyan tekintetben, hogy mi magyarok is megtudhattuk, hogy ki az a K’naan, ártott, mivel ebben a dalban sokkal több van, mint mondjuk annak idején Ricky Martin, Allé Allé Allé refrénnel végződő nem túl szofisztikált kompozíciójában. Ebben a dalban szó sincs fociról, se hullámzó lelátóról.

A fiatal K’naan, Szomália nyomorából való kitörését, és az afrikai nemzetek szabadságvágyát írta bele ebbe a valóban jól összerakott kis dalba, és aki érti a szövegét is, és kedveli ezt a kitrendített afrikázós hip-hop raegget, annak nagy élményt fog nyújtani, de azoknak is, akik meg a slágerekért vannak oda, mivel a Waving flags egy valódi sláger. És itt jön a veszteség rész, hiszen ez a dal a világbajnokság nélkül is sláger lehetett volna, és akkor nem kellett volna a Coca Cola engedélye, hogy sugározzák. Ezzel vissza is kanyarodhatunk hazánk tévés expertjeinek ügyködéséhez.

Az állami tévé első modern világbajnoksági közvetítése ez a mostani, ezt ők maguk is bevallották, minden tartalmat INTERNETESEN is hozzáférhetővé tettek, video blogokat készítenek, szóval modernizálnak és ez nem is rossz, de a jól bejáratott régi iskola visszaköszön a Waving flags kapcsán. Annak idején minden nagy slágert lefordítottak magyarra – vagy legalábbis elmondták, hogy miről szól, többnyire persze iszonyatos félrefordításban – ez a lehetőség persze megszűnt, mikor a slágerek kezdtek 50%-os yeyeye tartalommal telítődni, de a Cannibal Corpse-ot sem lett volna érdemes magyarul elhörögnie senkinek.

Viszont itt volt ez a dal. Ennek volt dallama is, meg szövege is rendes, így hát kézenfekvőnek tűnt, hogy beindították a régi mechanizmusokat és ki is hozták a magyar verziót, amelyik sokkal inkább az induló/himnusz jellegére összpontosít, a szövege pedig egész egyszerűen köszönő viszonyban sem áll az eredetivel, ráadásul egyszer az emeletről hallgattam, ahogy lent szólt a tévé, a kísérőszólamok pedig ennek hatására elvesztek a levegőben és hát igencsak kellemetlen élmény volt. Persze ahogy Pamela Andersont sem szabad szidni, amiért nem tud színészkedni, úgy a kommentátorokból és egyéb stábtagokból álló rögtönzött World Aid Bandtől sem várhatjuk el, hogy úgy énekeljenek, mint mondjuk legalább annak idején Hofi Géza. És ha már itt tartunk a helyzet az, hogy annak ellenére, hogy a „feldolgozás” minősége esztétikai élmény helyett inkább csak kívánalmakat hagy maga után, mégis meg kell jegyezni, hogy az M1 stábja legalább csinált valamit, ami nem Ctrl-C, Ctrl-V eljárással került a vezetőség elé. És ezt én a legmesszemenőbbekig díjazom. Hajrá MTV, hajrá, a teljesítményetek és a kreativitásotok máris messze meghaladja a magyar válogatott szereplését.

mazian