Szív szalutált szívnek – 30Y

Szombat este a Dürer-kertben teltház előtt lépett fel az idén tíz éves 30Y zenekar. A fiúk odatették magukat, közel két órás, zúzós koncerttel leptek meg minket. Volt itt húrtépés, pogó ezerrel, szappanbuborékok, lufik és Vad Fruttik. No meg a puhatalpú lányok sem hiányozhattak az estéből.

Ráérősen érkeztünk a Dürerbe, majd meglepődve tapasztaltuk, hogy aznap este komolyan vették a kiírt kezdési időpontokat. Szilveszter óta nem láttam egyszerre ennyi embert a szórakozóhelyen, egy koncert miatt. Várható volt mondjuk, hogy tömeg lesz, hiszen a 30Y már befutott zenekarnak számít kis hazánkban. Egyértelműen megállapítható hogy elsősorban a tizen- és huszonévesek teszik ki a rajongók zömét. Kellemes meglepetésként a Vad Fruttik tagjaival is találkoztunk, persze ők csak nézőként voltak jelen.

A srácok egy igazán remek koncerttel örvendeztettek meg minket. Már az első dallal megalapozták a hangulatot, hiszen a ’Respekt’ című számmal csaptak a húrok közé. A 30Y szerencsére azon együttesek közé tartozik, akik élőben még jobban szólnak. Egyből átjött az érzés, és ment is a pogózás rendesen, már az elejétől kezdve, és a lendület végig kitartott. Nem lehetett egyszerű az első sorokban állni, páran fel is adták a küzdelmet és a színpad szélén üldögélve figyelték tovább a koncertet.

A két órás fellépésbe szerencsére jó sok szám belefért. Olyanok is előkerültek az este folyamán, melyeket ritkábban játszanak, mint például a ’Szentimentálé’ albumon szereplő ’Öltöztetnéd megint’. Persze a négy nagylemez slágerei sem maradhattak ki a sorból: ’Semmi szédítő magasság’, ’Rajzszöggel középre’, ’Szenes’, ’Felhő’.

Külön köszönet az ’Egy perccel tovább’ akusztikus verziójáért, szép volt, csak rövidre sikeredett. A csúcspont a koncert vége felé jött el, amikor is igazi örömzenélésbe csapott a banda. A ’Kipakolta’ számra Zoliék is rendesen felpörögtek és végigugrálták a közönséggel. Az ezt követő ’Sötét van’ volt nálam a katartikus pont: fények leoltva, öngyújtók a magasba – csak az erre a dalra berontó tiniket felejthetném…

Igazán el voltunk kényeztetve, azt hittem, hogy sosem lesz vége az estének, ráadásként a szokásos kettő helyett három számot kaptunk búcsúzóul. Az ’Ágyéktól szívig’ után jött a ’Bogozd ki’, persze erre tomboltak a legtöbben.

Végül az ’Azt hittem érdemes’ zárta a koncertet. Ha elmesélem, hogy Endy két gitárt amortizált le a fellépés alatt, akkor talán el lehet képzelni, hogy apait, anyait beleadtak a fiúk.

Koncert közben megpróbáltam megválaszolni a kérdést, hogy vajon mitől lett ilyen trendi ez a zenekar? Mi lehet a titkuk? A zene, amire sokan azt mondják, hogy Kispálos beütése van? A szövegek, amelyek valljuk be, nem túl vidám hangvételűek, és nem tartoznak a könnyen fogyasztható kategóriába sem? Vagy csak maga Beck Zoli illetve az ő személyisége fogja meg a rajongókat? A rejtélyt ezen az estén sem tudtam kibogozni.

Betty

cimkék
- 30Y, Dürer-kert, koncert, koncertbeszámoló, vad fruttik

2010. július 28.

Kispálos támadás Londonban

Magyar együttes koncertje Londonban, ráadásul teltház előtt! Lehetséges ez? Egy kezemen meg tudnám számolni hány hazai zenekar látogatott el a ködös Albionba nyolcéves ittlétem óta, de e téren mostantól nagyot javult a helyzet. Tovább

2010. július 19.

Smár a színpadon, majd eljött hozzám a Groove Armada

Ez a csütörtöki Hegyalja nagyon beütött. Természetesen a Groove Armada miatt mentem le, de nyilván mást is láttam hallottam...adta! Persze mindenkinek más adta a legnagyobb élményt Tokajban, de hát lehetek annyira egoista, hogy én magamra veszem a dolgot és úgy veszem, az Armada nekem játszott! Tovább

2010. július 18.

Arcok és örökös tagok a Hegyalján

A Hegyalja-fesztivál zárónapján örökös Hegyalja tagokká fogadták a szervezők azt a száz embert, akik megfeszített munkával dolgoztak, hogy az idei fesztivál létrejöhessen. Pontosan 30 nappal a szombati tokaji Ákos, Quimby és Epica buli előtt a Hegy’ színpad helyén még derékig ért a víz. Az ő munkájuknak is köszönhető, hogy a 11. Hegyalja Fesztiválon közel 80 ezer fesztiválozó szórakozhatott a négy nap alatt. Tovább

2010. július 18.

Esztétikai műtét egy kaszinóban – avagy nyaral a Motörhead

Gyerekkoromban (egy görögországi vakáció alkalmával) találtunk egy kis rákot, és mint gyerekek az élőlényeket: kényeztetni szerettük volna. Belehelyeztük egy piros homokozó-vödörbe, szedtünk neki köveket meg növényeket – majd az egy negyed rész vizet, amiben addig pancsikolt háromnegyed rész Sprite-tal töltöttük fel. A Motörhead észak-európai kalandturnéja után: a srácok egy hetet nálunk vakációztak. Lemmi nem hazudtolta meg önmagát: végig dupla Jack&Coke-ban fürdött és egy pillanatig sem érezte száraznak a torkát. Micsoda wellness! Elnézést kérek az állatvédőktől, hogy ezt mondom, de Mr. Kilimister (a kisrákkal ellentétben) túlélte... Tovább

2010. július 16.

Az este, amikor lecsúszott a csajok bugyija – A-ha

1985-ben rengeteg különleges esemény történt. Tragikus tömegkatasztrófa a Liverpool-Juventus Heysel Stadion-ban rendezett BEK-döntőben. Kinevezik Mihail Gorbacsovot a Szovjetunió élére, amely aztán elindítja a vasfüggöny lehullását. Bemutatják a „Vissza a jövőbe” című király sci-fit. Live Aid segélykoncert Etiópiáért, a Commodore cég elkezdi az Amiga számítógép gyártását, míg a Michrosoft elindítja az első Windows-t, miközben Steve Jobs lelép az Apple éléről. Évek óta Michael Jackson a zenei egyeduralkodó, bár feltűnnek olyan csapatok, mint a Depeche Mode, a Guns N’ Roses és persze az A-ha, amely egy bugyiszaggató koncertet nyomott búcsúturnéján nekünk, Budapesten, így 25 év után, mintegy karrierjük befejezéseképpen. Tovább