2008. április 30. | Komár Sabrina

Behumi Dóri: Egy igazi emberevő zenekar...

A Dórika és a Rombolók jazz formáció április 18-i Take 5-ban megrendezett koncertje kapcsán készítettem nemrég interjút Behumi Dóri énekesnővel. Kint csendesen szakadt az eső, így mindketten kissé átázva, átfázva érkeztünk meg a Szódába, de odabent már egészen kellemes volt. Múltról, jelenről, jövőről faggattam őt.

Április 18-án volt a koncertetek a Take 5 nevű jazzklubban. Mesélj, hogy sikerült?
- Nagyon jól. Az elmúlt időszak egyik legjobb koncertje volt ez nekünk. Elég sokan voltak. Ez nem egy túlzottan nagy klub, de teltház volt. Tudni kell, hogy elég rég játszottunk utoljára együtt. Talán úgy egy éve is van már. Nehezen szerveztünk koncerteket, mert nem nagyon voltak olyan helyek, ahol fel tudtunk volna lépni. Pár hónapja lementem a Take 5-ba, és annyira megtetszett a hely, hogy rögtön oda is mentem a klub vezetőjéhez, és megbeszéltem vele egy lehetséges koncert időpontot. Romhányi Áron sajnos nem tudott részt venni, így egy új billentyűst kellett a helyére beállítanom Premecz Mátyás személyében, aki most tartott velünk először. Korábban játszottam már vele együtt egy zenekarban, de akkor még nem tudtam, hogy ő hammond orgonán is játszik. Ez egy nagyon speciális hangszer, így a repertoárunkat is ez alapján állítottam össze erre a koncertre. Általában jazz standardeken kívül John Scofield-tól is játszunk a koncerteken számokat, illetve saját számaink is vannak, amelyeket a gitárosunk ír. A mostani koncert repertoárjába pedig két Michael Jackson szám is bekerült, a Leave me alone és az I just can’t stop loving you. Bár ezek alapjában véve populáris számok, a közönség mégis nagyon jól fogadta őket. A Leave me alone feldolgozásunk hangulata hasonló az eredetiéhez, míg az I just can’t stop loving you c. balladát kissé másként értelmeztük, ugyanis latin stílusban dolgoztuk át.

Mesélsz egy kicsit a Rombolókról? Mikor alakultatok? Mit kell rólatok tudni?
- A zenekar tíz évvel ezelőtt alakult. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz -tanszakára jártam és ott minden évben kötelezően zenekart kellett alapítanunk, negyedévente vizsgáztattak bennünket. Utolsó évben Schneider Zoltán gitárossal és Frey György basszusgitárossal álltam össze. A zenekar tagja volt Kőfalvi Csaba dobos és Romhányi Áron billentyűs is, illetve az akkor elsős Pély Barna is énekelt velünk. Zolival, Gyurival és Csabával egy időben diplomáztunk. Persze az évek során volt egy-két tagcserénk, így a jelenlegi felállásunk: Schneider Zoltán (gitár), Frey György (basszusgitár), Mike Zsolt (dob), Premecz Mátyás (billentyűk) és jómagam. Az elmúlt tíz év alatt nagyon-nagyon sok helyen játszottunk: fesztiválokon -pl. a Szigeten-, vidéken koncerteztünk illetve többször is felléptünk a Magyar Rádió Márványtermében.

Elárulod, honnan kaptátok a Rombolók nevet?
- Egyik tanárunk, Babos Gyula hallott minket a vizsgák során, és ő mondta, hogy ez egy igazi emberevő zenekar, ezzel is utalva a zenekar erőteljességére, dinamikusságára. Eredetileg ez csak egy jelző volt a zenekarra, majd az egyik osztálytársunk javasolta, legyünk Rombolók. Engem pedig már akkor is csak Dórikának hívtak, így lett a nevünk tehát Dórika és a Rombolók.

Hogyan definiálnád magatokat, a zenéteket?
- A Rombolók semmiféleképpen sem egy háttérzenekar, így kevés helyen van lehetőségünk fellépni. Nem lehet minket betenni például egy étterembe a sarokba, hiszen nem úgy vannak felépítve a számaink, hogy azok csendben a háttérben meghúzódjanak. Annál sokkal dinamikusabb a mi zenénk. Valaki a mostani koncertünk után odajött és azt mondta, olyan erős energia volt érezhető a színpadon, hogy már-már szinte „robbant”. Nagyon fontos az egymásra hangolódás a színpadon, hogy ki milyen energiát hoz ki a másikból. Nekem mint szólistának sokan a szememre vetik, miért nem nyomom magam jobban az előtérbe. Nekem pedig pont az a szándékom, hogy egyenrangú legyek a többiekkel, hiszen ez a zenekar erről szól. A számaink nagy része gyors vagy nagyon gyors, ettől lett most is olyan dinamikus az egész koncert. Rá tudtunk hangolódni egymás energiáira, a közönség pedig megérzi az ebből fakadó erőt, vibrációt. És még egy fontos dolog ,ebben a formációban mint hangszeres, jazz-fuvolista is meg tudom magam mutatni.

És mik a jövőbeli terveitek a Rombolókkal?
- Ha össze tudunk hozni egy teljes repertoárt saját számokból, akkor kiadunk egy albumot. De hogy ez mikor is lesz, az még a jövő zenéje…

Most egy kicsit Rólad kérdezek. Korábban a Jazz+Az-ban énekeltél ugyebár, de mi történt Veled azóta, hogy ez a formáció feloszlott?
- Gyakorlatilag ugyanazt csinálom, mint előtte. Ugye 1998-ban lediplomáztam a jazzfőiskolán, illetve a Liszt Ferenc  Zeneművészeti Főiskola klasszikus fuvola-szakán is, és elhelyezkedtem  egy zeneiskolában Zuglóban. Azóta is ott tanítok, persze voltak időszakok, amikor csak félállásban. Emellett koncertezem, több formáció tagja is voltam, reklámdalokat énekeltem, lemezeken szerepeltem, szólistaként egy big band élén énekeltem. Jelenleg a Frenk nevű formációval (Hiperkarma dobosának együttese – a szerk.) is fellépek. Ez az egyetlen együttes, ahol  mint vokalista énekelek. Számos klasszikus  szóló-koncertet adtam, mint fuvolista, ezeket a Bartók Rádió egyenesben közvetítette. Egyébként szinte fel se tudom sorolni, mennyi mindent csináltam az elmúlt években. Ja és persze el ne felejtsük, öt éve a radiocafénál dolgozom, mint műsorvezető.

Hogyan kerültél a radiocaféhoz?
- Amikor még Est FM volt a neve, rendszeresen hívtak meg minket vendégként a műsoraikba. A Rombolókkal is voltunk náluk. Amikor Café lett, akkor is sok műsorba kaptunk meghívást. Akkoriban tetszett meg nekem nagyon a rádiózás. Igazából mindig is tetszett maga a műfaj, a mikrofon pedig nem volt idegen dolog nekem. Egy nap egyszerűen fogtam magam és bementem az Est FM-hez azzal, hogy ott akarok dolgozni. Kérdezték, mit akarok én itt egyáltalán, én pedig megmondtam, hogy műsort szeretnék szerkeszteni vagyis inkább vezetni. Persze akkor semmi nem lett az egészből, inkább csak valamiféle vágy volt ez. Aztán amikor az Est FM Rádió Café lett, telefonon felhívtak, hogy behívjanak az egyik műsorukba beszélgetni, és még mielőtt én kérdeztem volna rá, csak úgy mellékesen megkérdezték, lenne-e kedvem műsort vezetni náluk. Mondtam, hogy persze, nagyon szívesen. A castingok akkor már lezárultak, de nekem csináltak egyet külön és bedobtak a mélyvízbe: zenére kellett konferálni stb.  Jól szerepelhettem, mert már rögtön azon a héten kaptam is egy műsort, egy Ezoterikus magazint vezettem egy kollegámmal együtt, és ezt azóta is vezetem. Jelenleg három műsorom van a rádiónál, mondhatni a Café igazán az életem részévé vált. Szerencsés vagyok, mert csak olyan dolgokat csinálok, amiket szeretek, amikhez értek.

Vannak terveid a jövőre nézve?  Dolgozol most éppen valamin a Rombolókon kívül?
- Igen, a lányokkal, Váczi Eszterrel és Kozma Orsival novemberben elkezdtünk aktívabban újra együtt dolgozni. Akkor kaptunk egy felkérést Bőhm György rendezőtől egy koncert-sorozatra, a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermébe, ebből három est már le is ment, októberben pedig újra várható. Eszterrel és Orsival gyakorlatilag töretlen a barátságunk a Jazz+Az óta. Csak azért mondom, hogy gyakorlatilag, mert voltak olyan időszakok az elmúlt pár év során, amikor ritkábban találkoztunk csak, de az elmúlt egy évben napi szinten beszélünk egymással. Hihetetlen erős kapocs lett hármunk között. Olyanok vagyunk mint egy család, még az ünnepeket is megüljük közösen. Szóval most a lányokkal együtt dolgozunk egy közös projekten, ugyanis sokan rájöttek arra, hogy hihetetlen erő lakozik ebben a három hangban, ebben a három lányban közösen. Valahol mi is tudtuk ezt, de hogy tudatosuljon is bennünk, ahhoz bizony el kellett telnie bizonyos időnek, így mára már sokkal jobbak vagyunk együtt. Ennek magyarázata valószínűleg az együtt eltöltött időben, az együtt megélt dolgokban rejlik.

Kíváncsian várjuk, hogyan alakul a Rombolók jövője illetve a lányokkal közös projekted. Sok sikert kívánunk Neked mindezekhez!

Komár Sabrina