3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2008. április 2. | Fodor Csaba

Anti-Flag: Bright Lights of America

Copyright:

Hivatalosan április elsején jelent meg az Anti-Flag nyolcadik nagylemeze. A trendet ők is követik és, ha nem is letölthető, de hetek óta teljes egészében meghallgatható a banda új albuma a blogoldalukon.

Az együttes még 1988-ban alakult, és az évek során rengeteg változáson esett át, míg végül 1997-ben jelent meg az első lemezük Die for the government címmel. Már ez az album is rengeteg politikai töltettel bírt - elég csak a címadó dalra gondolnunk - de hangzásában ez még a klasszikus brit punk zenekarokra emlékeztetett. A srácok meg is őrizték a tradícionális punk megjelenést, viszont az évek során egyre modernebb akusztikájú számok csendültek fel lemezeiken, és a politika is egyre erősebben jelent meg számaikban. Végül elérkezünk a mához, a Bright lights of America névre keresztelt korong megjelenéséhez, melyet már egyenesen demagógnak is nevezhetünk. Nem mintha a korábbi dalaikban, nem az amerikai szélsőbalos eszmék lennének túlsúlyban, valamint az, hogy a Bush kormányzat alatt megpusztul a nemzet (Pl.: Death of the Nation, State Funeral, vagy az új lemezről a Modern Rome Burning című szám...), de már túlzásba viszik.

Persze kellenek a zenészek, művészek, akik bátran kritizálják a kormányuk hibáit. A punk zenében pedig még gyakrabban van jelen a politika - gondoljunk például a NoFX You're wrong című dalában elhangzó sorra: "If you think that punk rock doesn't mix with politics, you're wrong" -, és ez így is van jól, de az Anti-Flag egyre inkább csak ismétli önmagát, egyre zsugorodik témáik köre, és a Manic Street Preachers-hez hasonlóan - vagy akár Rage Against The Machine-t is említhetnénk - lassan megfojtják önmagukat a saját ideológiájukkal. A hangszerelésben is egyre többször nyúlnak vissza a régebbi számaikban beválthoz. Újrahallgatva az előző - amúgy az eddigi talán legjobb - For Blood and Empire című albumukat, felfedezhető, hogy most is ugyanazokat az effeketeket, dallamokat használják, és hasonló kiállásokat, szólókat próbálnak letuszkolni az antimindenes tarajosok fülein. A legdurvább talán a mostani albumon szereplő If you wanna steal és az előző lemezen megtalálható State funeral összevetése, meglepő egyezések a számkezdésnél... De ismerős lehet a banda kedvelőinek a No Warning című szám alapja is. Pat Thetic (a dobos) katonás pergői is már sokadszor dübörögnek a számokban, persze ez egy jó ötlet volt anno, és illik is a számok témájához, de kezd unalmassá és sablonossá válni tőle az egész.

Mindennek ellenére az album kellően dinamikus és vannak rajta olyan jól eltalált számok, mint a Spit in the face, vagy a Shadow of the dead a szenvedélyes énekkiállásával, trombitával és a végén csellóval, melyek még elhúzzák az albumot a középszerű mezőnyből. Egyébként élőben valószínűleg az új lemez számai is olyan hatalmas pogózásra teremtenek lehetőséget, mint az előzőeké, és aki erre vágyik az megtekintheti az együttest a június 13 és 15 között megrendezésre kerülő Novarock fesztiválon (az osztrák határ mellett Nickelsdorfban) többek között a cikkben is említett NoFX és RATM társaságában. Tornacipőt fel! Lépés indulj!

A MyMusic értékelése: 6/10

Kerényi Áron

Anti-Flag: Bright Lights of America (2008)

1. Good and ready
2. The bright lights of America
3. Vices
4. The modern Rome burning
5. If you wanna steal
6. No warning
7. Spit in the face
8. We are the lost
9. Go west
10. The smartest bomb
11. Shadow of the dead
12. The ink and the quill

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások
drivesilence 2008. júl.. 18.  11:10 1
ez szánalom. mindenki mindig csak a kemény kritikákkal tolja le a legnagyobb punk zenekarokat. én azt mondom hogy próbáljon meg egy ilyen fikázós újságíró egy hasonló punk albumot összehozni és utána pofázzon az új témákról. mindenki tudja, hogy kb 3-4 album után nehéz új témákat írni, vagy egyáltalán olyan dallamot írni ami még nem volt hallható más zenekarnál. És aki nem tud angolul az ne írjon ilyeneket mert pont ellentmond ez a cikk is azzal ami ellen magyarázkodik az újságíró: "Ha azt gondolod, hogy a punk-rock nem keverhető a politikával akkor hibás vagy." én körültekintőbben állnék hozzá a nagyobb zenekarok kritikáihoz ha már írok egyáltalán róluk valamit. És a punk alapja a politika és ebbe ne is magyarázzon bele senki szerintem. ez az alapok óta eleme a punknak. Az anarchia a fő eleme a punknak ami egyértelműen a politika-elleneségességre utal.
   

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky