2008. április 1.

Mindenki a Kollektiva Nights-ra!

Pénteken a Merlinben az elektronikus zene két ígéretes előadójának szettjére tombolhatnak  az újdonságokra éhes partizók: a Kollektiva Nights keretein belül a  fejlevivős torz-elektro svéd titkosfegyvere Blende és a bassline rave-house partibomba-gyáros amerikai fenegyerek Bryan Cox  fogja megőrjíteni azokat a szerencséseket, akik a Gerlóczy 4. felé veszik útjukat.

A Kollektiva Nights a Kollektiva dj/partiszervező csapat kiemelt bulija, amit évente néhányszor rendeznek meg a havi klubest mellett. Ilyenkor mindig két külföldi vendéget hívnak meg, olyan dj-producereket, akikre aktuálisan felfigyelnek.  A cél  olyan új vagy feljövőben lévő tehetséges előadók bemutatása, akik az electro-indietronica-house-rave stílusjegyek négyszögébe sorolhatóak és progresszív (a szó eredeti, azaz előretartó, jövőbe mutató értelmében) hangzást képviselnek. A Kollektiva- szervezések mindig a legfrissebb underground hangzásokat prezentálják, szinkronban állnak a nemzetközi trendekkel és  olyan rave-ek megrendezésére törekednek ahol a dj-k és a közönség is önfeledten megőrül. Azokat a partiarcokat célozzák meg, akik fogékonyak az újdonságokra, követik a zenei trendeket és szeretnek eszmélet- és észvesztésig  tombolni.

Blende Svédországban született Johan Klereby néven. Zenéjét valahova a rockosan darálós torzított-elektró és az elektrós beütésű breakbeat közé lehetne kategorizálni, némi franciás diszkó-beütéssel megfejelve. A Klaxons It’s not over yet trackjének remixével- amit több mérvadó mp3-blog a tavalyi év legjobb felvételei közé sorolt - kezdődött sikerszériája. Míg régebben elzárkózott attól, hogy ingyen letölthessék blogsite-okról a számait,  később olyannyira megváltozott a véleménye, hogy Peaches című trackjét és remixeit már a Boule és a Facettes blogokon publikálta. Az elektro house és a  breakbeat szcénában  való népszerűségét bizonyítja, hogy Meat Katie és az Elite Force is kiválasztotta egy-egy számát  a Lot 49 által kiadott mixlemezükre, Elite Force pedig felkérte a Return 2 mindfunk remixére.

Bryan Cox az arizonai Phoenixben látta meg a napvilágot,  de gyerekkorának nagy részét már Kuvaitban töltötte. Kamaszkorában bejárta a Közel- Keletet, Európát és Ausztráliát és egyetemi évei alatt Rage Against The Machine- t és Nine Inch Nailst hallgatott és a Shaft nevű zenekarban gitározott. Egy fogadás következményeként- melynek tárgya annak eldöntése volt, hogy a rock vagy az elektronikus zene jobb- e- jutott el egy raktárban tartott tartott technopartira, ami döntő változást hozott az életében. Az őt ért stílusbeli hatásokat  (indietronica, francia elektro, nu rave, crunk hiphop, fidget house, jackin’ house) vegyítve sajátos elegyet hozott létre, ebből kelekezett egy nagyon dögös, mocskos, erőteljesen szexuális töltésű, "b*szós-búgatós" kezeket-a-magasba partizene (Cox kiemelkedően jó dj, aki az őrületig képes hergelni  közönségét!) .  Elektronikus zenei karriere akkor kezdődött amikor, felturbózta a Trash Fashion It’s a Rave Dave című trackjét. Olyan előadók játsszák a számait, mint Switch, Kissy Sell Out, Tommie Sunshine és a Crookers. Saját labele a Crux Records és tavalyi  Motive című albumát a DJ Mag maximum pontosra értékelte (5/5).

Némi műfaji kitekintés a fidget house és a jackin’ house fogalmainak tisztázása érdekében:  a fidget house- ban  rave, breakbeat, house és UK garage elemek keverednek. Switch és Jesse Rose dj-producerek kezdték el  poénból használni ezt a kifejezést a gyilkos hangzású house-ra (a fidget angolul izgalmat, idegességet, nyugtalankodást, izgő-mozgót jelent), majd ahogy általában lenni szokott, mások is átvették. Teljesen más, mint a progresszív house és trance, olyan, mintha a 4/4-es ütemeket direkt működési hibák következtében szeletelnék fel. A trackek elejéről általában hiányzik a szólódob ritmusának bevezetője, ami egy sokkal vibrálóbb és merészebb mixelési stílusra bátorítja fel a dj-ket, mint a számok hagyományos összekeverése. A trackekben lévő vokál sample-k is inkább csak hangfoszlányok és töredékek, mint dallamok, viszont domináns szerepet játszik a  basszus, inkább az utóbbira és a ritmusra helyeződik a hangsúly, mint a dallamra és a harmóniára. Mindez nem véletlen, hiszen a korai chicagoi house-ból ered.

A szintetikus hangzásbeli sokkoló döféseket és a foszlányszerű vokálokat pedig a rave-ből és a UK garage-ből kölcsönözte. A jackin’ house kifejezésben a jack egy bizonyos táncmozdulatra utal, ami az acid house őrület legintenzívebb időszakában örvendett óriási népszerűségnek, ekkor íródott Steve Hurley: Jack Your Body című legendás trackje is. A stílus gyökerei a chicago house-hoz nyúlnak vissza, ehhez adódnak még deepes, funkys tónusok és lendületes, pattogós ütemek. Ezek az összetevők egy olyan gördülékenységében is izzó hangzást eredményeznek (ellentétben az elektro house ütem- és ritmusorientáltságával), melyek a hatására a bulizók ellenállhatatlan kényszert éreznek  arra, hogy pörgó-forgó-testet megcsavaró táncba kezdjenek, ami a jackin’ slényege. S ha belegondolunk, hogy ezek a stílusok még más hangzásokkal is keverednek majd április 4-én…nos, akkor mindenki magára vethet, aki nem lesz ott!

Fehér Fatima